A kezdeti májáttét jellemzően nem okoz panaszokat, ekkor általában a laboratóriumi májfunkciós értékek (GOT, GPT, GGT, AP/ALP) változása, illetve a képalkotó vizsgálatok (ultrahang, CT, MR, PET CT) hívhatják fel az elváltozásra a figyelmet.
A májáttéttel járhatnak általános és specifi kus tünetek is. A májban lévő áttétek hozzájárulhatnak olyan általános panaszok kialakulásához, mint az étvágytalanság, az ételundor, a fogyás, a gyengeség és fáradékonyság, a hányinger – de ezek a tünetek más okokra is visszavezethetők. Egyértelműbben utalhat májban lévő daganatra a jobb bordaív alatti, esetleg a hasba kisugárzó tompa fájdalom. Erősebb fájdalom akkor jellemző, ha a daganat eléri a máj felszínét, a májtokot.
A betegség későbbi szakaszában sárgaság (icterus) jelenhet meg: a szemfehérje, a bőr, a nyálkahártyák is sárgás színezetűek lesznek, ennek a vörösvértestek lebomlásakor keletkező epefesték, a bilirubin felhalmozódása az oka. A sárgaság önmagában nem tekinthető betegségnek, hanem annak – gyakran bőrviszketéssel is társuló – kísérőjelensége. Oka lehet, ha a máj – például a daganatos átépülés, az ép májszövetek arányának csökkenése miatt – már nem tudja ellátni maradéktalanul funkcióját. Szintén sárgasághoz vezet, ha a májkapuban lévő daganat vagy megnagyobbodott nyirokcsomók gátolják az epe elfolyását – ez esetben (tehát ha nem májelégtelenség, hanem konkrét fizikai akadály a sárgaság oka) egy drén (drain) beültetésével biztosíthatják az epe ürülését.
Ugyancsak a májáttétekkel összefüggő panasz lehet a metasztázisok okozta májmegkeményedés. Ennek az lehet a következménye, hogy az alsó végtagok és a belek felől nem tud elég folyadék visszaáramlani a szívbe, ezért az egyrészt felgyülemlik a lábakban, másrészt kiválasztódik a has üregbe, s ott felszaporodik – ezt nevezik hasvízkórnak (ascites). A panaszt vízhajtókkal, akár többféle készítmény kombinált alkalmazásával lehet kezelni, azonban időről-időre hascsapolásra, az ascites leszívására is szükség lehet.
Ha előrehaladottabb a májáttét és kritikus szint alá csökken a méregtelenítő funkciót ellátni képes májszövet aránya, egyre több káros, toxikus anyag halmozódik fel a vérben. Ez az agyműködést is korlátozhatja, aminek a koncentrációs és gondolkodási képesség csökkenése, nehezebb beszéd, általános lassulás, fáradékonyság, állandó álmosság lehetnek a jelei. A májelégtelenség visszafordíthatatlan elhatalmasodásának eszméletvesztés, májkóma (hepatikus enkefalopátia) lehet a következménye.
Leggyakoribb, hogy az elsődleges daganat típusa szerint megválasztott, az egész szervezetre ható daganatellenes gyógyszeres kezeléssel igyekeznek csökkenteni a szervezet daganatos terheltségét, lassítani a folyamat előrehaladását, ezzel együtt a májban lévő daganat(ok) méretét és számát is.
Nagyon ritka a prosztatarák májáttéteinek műtéti eltávolítása. Alapesetben gyógyító (kuratív) célú műtét akkor jöhet szóba, ha az áttét operációjával teljesen daganatmentessé válhat a beteg. Ha ugyanis a máj teli van apró áttétekkel (multiplex metasztázis), esetleg a szervezet több más részén is ott vannak a daganatos gócok, akkor ezek közül egy-egy áttétet nincs értelme eltávolítani úgy, ha a többi ott marad a szervezetben, az életkilátásokon az operáció nem tud javítani. A májműtétnek feltétele az is, hogy a daganathoz hozzá lehessen férni az élet közvetlen veszélyeztetése nélkül (műthetetlen eset lehet, ha például nagyereket is beszűr a daganat). A beteg általános állapota is befolyásolja a műtét vállalhatóságát, továbbá a sebészi beavatkozás után elegendő jól működő májszövetnek kell visszamaradnia.
Ablációnak nevezik, amikor hőhatás vagy kémiai reakciók révén próbálják a májban lévő áttéteket roncsolni. A hőhatáson alapuló eljárások közül a leggyakoribb a rádiófrekvenciás (termo)abláció (RFA, RFTA), emellett léteznek fagyasztásos, mikrohullámmal vagy lézerrel történő kezelések is. Hőkezelés során speciális tűt szúrnak az áttétes gócokba és azon keresztül a forróság vagy a fagyasztás révén roncsolják a daganatos szövetet. Kemoembolizáció esetén a májartériába vezetett katéteren át juttatnak daganatellenes gyógyszert a célterületre, majd az érintett erek elzárásával gondoskodnak arról, hogy a szer tartósabban kifejthesse hatását. Szintén kémiai módszer az alkoholos roncsolás, amikor 96 százalékos alkoholt juttatnak be a májáttétbe, de ezt ma már csak elvétve alkalmazzák. Újabb módszer az eret elzáró embolizációs gyöngyök használata. Technikailag egyes esetekben lehetséges, de nem elterjedt a sugárkezelés, illetve hogy apró golyócskákba zárt sugárzó ittriumot juttatnak el a májáttéthez (tűzdeléses technika).
További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról
