A tumormarkerek olyan anyagok a szervezetben – a vérben, a vizeletben, a szövetekben –, amelyekről megállapították, hogy egészséges embereknél nincsenek jelen vagy csak alacsony koncentrációban találhatók meg, s kimutatásuk rosszindulatú daganatok jelenlétére utalhat. Tumormarkerek lehetnek fehérjék, hormonok, antigének. Fontos jellemzőjük ugyanakkor, hogy nemcsak daganat esetén emelkedhetnek meg, értékeik változását gyulladás vagy más élettani folyamat is befolyásolhatja. S olyan fordított (álnegatív) eset is előfordulhat, hogy a szervezetben bizonyítható módon ott a daganat, a vizsgált tumormarker szintje mégis normális. Emiatt a tumormarkerek – egy-egy kivételtől eltekintve – nem alkalmasak betegségszűrésre. (Kivétel például az idősödő férfiaknál a prosztatarák miatt követett prosztataspecifikus antigén, a PSA, ám a PSA szintjét is többszörösére emelheti egy gyulladás is, tehát önmagában diagnózisra nem alkalmas, inkább figyelemfelhívó jelentősége van.)

Az onkológiában a tumormarkereket leginkább a daganatos betegek kontrollvizsgálatainak részeként alkalmazzák, ezek a laboratóriumi vizsgálatok támpontot adhatnak ahhoz, mennyire hatékony az alkalmazott kezelés (csökkenő értékek), vagy indokolt-e alaposabb góckutatást indítani a kiújulás, az áttétképződés ellenőrzésére (emelkedő értékek).

Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról

Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!