Hányást, émelygést okozhat maga a daganat. Egy egész kicsi méretű tumor is képes olyan anyagokat termelni, amelyek negatívan befolyásolják az anyagcsere folyamatokat. Állhat a háttérben kiszáradás vagy vízfelhalmozódás, túl magas kalciumszint is. Hányingert okozhat a veseelégtelenségből eredő urémia, amikor a vérben felhalmozódnak a fehérje-anyagcsere bomlástermékei (jellegzetes tünet a bőr szürkés elszíneződése). Gyomor- vagy bélrendszeri elzáródás és májáttét éppúgy okozhat hányingert, mint a központi idegrendszerben (agyban) lévő daganatos góc. Gyulladás és fertőzés is állhat a tünetek mögött. Pszichológiai tényezők – a kezelésektől való félelem – is kiválthatnak hányingert (anticipátoros hányás). Felléphet hányinger, hányás a daganatműtét után is, amikor az altatás és a fájdalomcsillapítás mellékhatása lehet az öklendezés, a görcsös gyomorürítés. Az onkológiai gyógyszeres kezelések is okozhatnak hányást: a vegyi anyagok ingerlik az agy hányásközpontját. Szintén okozhat hányingert, hogy a gyorsan osztódó ráksejtekre ható kemoterápiás gyógyszerek más gyorsan osztódó, de egészséges sejteket, így a gyomor- és bélrendszer nyálkahártyáját is károsítják.
Minden hányástípusra igaz, hogy megelőző hányásellenes kezelésekkel jelentősen mérsékelni lehet a kockázatot és a mellékhatások erősségének mértékét, illetve házi praktikák is segíthetnek. Kivétel az áttörő hányás, amikor a hányás áttör a gyógyszeres gáton és a korábbi sikeres csillapítás ellenére intenzíven jelentkezik. Esetenként az is előfordul, hogy nem sikerül csillapítani a mellékhatást, eredménytelenek a kezelésre tett törekvések – ez a refrakter hányás.
Nem mindenkinél alakul ki hányás vagy hányinger. A rizikót befolyásolja az általános fi zikai állapot (erőnlét, tápláltság, daganat(ok) elhelyezkedése és stádiuma), az általános érzelmi (lelki) állapot (szorongás, a korábbi kezelések során szerzett tapasztalatok). Gyakoribb a hányás azoknál, akik más szituációban (pl. buszon, hajón, repülőn) is hajlamosabbak az émelygésre.
A rákellenes gyógyszereket négy kategóriába sorolják aszerint, mennyire jellemző, hogy – hányinger-csillapító kezelés alkalmazása nélkül – hányingert, hányást váltanak ki. Ezt a besorolást szakszóval az adott gyógyszer emetogén potenciáljának (emetogenitásának) nevezik. Amennyiben a hányáscsillapító kezelés nélküli hányás előfordulási gyakorisága 10% alatti, akkor minimális az emetogén kockázat, 10% és 30% előfordulási gyakoriság között alacsony, 30% és 90% között közepes, 90% felett kifejezetten magas a hányás veszélye. Általában a kemoterápiáknak magasabb, a célzott onkológiai kezeléseknek alacsonyabb a hányingerkeltő hatásuk.
Hányáscsillapító gyógyszerek széles skálája áll rendelkezésre, amelyekkel el lehet kerülni, illetve mérsékelni lehet a hányás kockázatát, enyhíteni annak mértékét. Hányáscsillapító gyógyszerek (antiemetikumok) adhatók infúzióban, injekcióban, tablettában is.
Ugyan vannak szakmai ajánlások az egyes terápiákhoz kapcsolódó hányinger-csillapító eljárásokra, de alkalmazkodni kell a beteg egyéni érzékenységéhez. Bizonyos esetekben indokolt lehet nyugtatók vagy szorongásoldók alkalmazása is. A betegek egy része a B6 vitamin hányinger-csökkentő hatásáról is beszámol, ám a vitaminok és kiegészítő készítmények szedését is mindig meg kell beszélni a kezelőorvossal. Sok olyan terméket hirdetnek, amelyekkel az ígéretek szerint csökkenthetők a mellékhatások, ám ezek közül nem szabad hirdetés vagy ismerősök, különösen nem az eladásban érdekelt termékügynökök ajánlása alapján választani, mert a hatóanyagok keresztreakcióba is léphetnek az onkológiai és egyéb gyógyszerekkel.
Mit tehet a beteg? Nem javasolják a kiadós étkezéseket, amelyek megterhelik a gyomrot: az onkológiai terápiák idején inkább többször kevesebbet érdemes enni. Az emésztés már a szájban megkezdődik, ezért nem tanácsos kapkodva enni, javasolt jól megrágni a falatot. Akinek rendszeresen van hányingere, nem érdemes közvetlenül a kezelés előtt ennie. Az erős, intenzív ízek, a csömör édességek, a túl zsíros vagy fűszeres ételek fokozottabban irritálhatják a gyomrot. Igaz ez a szagokra is: előfordul, hogy a korábban kellemesnek érzett illatokat zavaró konyhaszagként éli meg a beteg. Ha ez előfordul, akkor inkább langyosan vagy hidegen célszerű fogyasztani az ételt. Reggeli hányinger ellen a száraz falatok, keksz, pirítós, kétszersült segíthet.
Fekvés helyett inkább fotelben ülve tanácsos pihenni. Csökkentheti a hányingert, ha mentolos cukrot szopogat a beteg, mérsékelheti az irritációt az is, ha jégkockát vesz a szájába. Víz helyett gyümölcsleves, gyümölcsturmix, gyümölcsjoghurt is lefagyasztható a jégkockatartóban, ezzel ízletesebb és tartalmasabb kockák készíthetők. Nem javasolják az étkezés közbeni ivást, azt inkább az evés előtt vagy után egy órával tanácsos tenni. Kerülni javasolt a szénsavas és a koff eint tartalmazó italokat, bár a betegek egy része épp arról számol be, hogy a hideg szénsavas gyömbér, tonik vagy kóla segített neki csökkenteni az émelygést.
A hányingert enyhítheti a kimozdulás, a friss levegőn való séta, a figyelemelterelés (kutyasétáltatás, zenehallgatás). A legrosszabb a mellékhatástól való görcsös félelem, mert ez – mint egy önbeteljesítő jóslat – hozzájárul ahhoz, hogy a rettegett mellékhatás valóban kialakuljon. Egyre több onkológiai centrumban elérhető onkopszichológus, aki egyszerűen megtanulható relaxációs technikákkal, légzőgyakorlatokkal, meditációs alapismeretek átadásával érdemben segíteni tud abban, hogy úrrá lehessen a beteg a szorongásain, ezzel a mellékhatásokon is.
További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról
