A prosztatarák hormonérzékeny daganat: a tumor növekedéséhez férfi nemi hormonra, tesztoszteronra van szükség, ezért a hormonterápiáknak (endokrin terápiáknak) a betegség kezelésében nagyon fontos szerepe van. A hormonterápiával csökkentik a tesztoszteron, illetve az összes férfi nemi hormon (androgén) szintjét a szervezetben (ADT, androgén deprivációs terápia). Az, hogy a módszert önállóan, vagy egyéb kezelések kiegészítéseként, és pontosan mikor alkalmazzák, elsősorban a betegség stádiumától és a beteg állapotától függ.

Hormonkezelés adható sugárkezelés (külső besugárzás vagy belső brachyterápia) előtt, azzal párhuzamosan, illetve azt követően. Prosztataműtétet vagy sugárkezelést követő kiújulás (relapszus) esetén is hatékony lehet a hormonkezelés, ahogyan folyamatos hormonkezelés indokolt az áttétes betegek elsővonalbeli terápiájaként is. Ha a daganatos folyamat stabilizálódik, egyes betegeknél átmenetileg szüneteltethetik a hormonterápiát (szakaszos vagy intermittáló kezelés) a mellékhatások csökkentése, elodázása érdekében.

Hormonkezeléssel akár éveken át egyensúlyban tartható a prosztatarák, ám egy idő után a prosztatadaganatok érzéketlenné válnak a hormonkezelésre, szakszóval kasztráció rezisztens daganattá alakul át a betegség. Előre nem lehet meghatározni, hogy egy betegnél mennyi ideig hatásos a hormonkezelés, ezért a hormonterápia mellett folyamatosan ellenőrzik a PSA tumormarker szintjét is. Egyszeri magasabb érték még nem jelenti feltétlenül a daganatos folyamat rosszabbodását, ám ha a tendencia folytatódik, az azt jelzi, hogy a daganat ellenállóvá (rezisztenssé) vált a hormonkezeléssel szemben. Ekkor kemoterápia, újabb hormonkészítmények alkalmazása vagy célzott onkológiai gyógyszerek jelenthetik a következő terápiás lépcső fokot.

A hormonterápia leghatásosabb módja a férfi nemi hormont termelő herék működésének kiiktatása (kasztráció). Ez történhet sebészileg a herék és mellékherék eltávolításával, valamint kémiai úton, azaz gyógyszerekkel, ez a gyakoribb. A vér tesztoszteronszintje ezt követően rövid időn belül drasztikusan csökken, hormonok nélkül a prosztata mérete zsugorodik, a daganat is visszafejlődhet (regresszió), illetve a tumor fejlődése (progresszió) megállhat. A sebészi vagy kémiai kasztráció után a herékben ugyan már nem termelődik férfi nemi hormon, de a mellékvesében még igen, ezért indokolt esetben a kasztrációt átmenetileg anti-androgének adásával is kiegészíthetik, ezt totális androgén blokádnak (TAB) nevezik. Ez a kombinált kezelés a leghatékonyabb hormongátlás, viszont a mellékhatásai is erősebbek.

A férfi nemi hormon csökkentésére többféle gyógyszeres kezelést lehet alkalmazni. Az egyik eljárás közvetetten állítja le a férfi nemi hormonok termelését: az agyalapi mirigyben képződő LHRH hormonokra hat, amelyek a nemi hormonok termelését szabályozzák. Ezek a gyógyszerek lehetnek LHRH analógok (ezek az LHRH hormonokhoz hasonlítanak) vagy LHRH antagonisták (ezek a hormonok ellen hatnak). Az általában injekcióban alkalmazott LHRH analógokkal való kezelés első szakaszában a betegséggel összefüggő tünetek átmenetileg erősödhetnek, majd enyhülnek, e mellékhatást azzal csökkentik, hogy előkezelésként 10-14 napon át androgén ellenes gyógyszert is adnak. Az LHRH antagonistáknál erre az előkezelésre nincs szükség, itt gyakoribb mellékhatás a beadás helyén kialakuló gyulladás vagy láz lehet.

A hormonkezelés másik módja az antiandrogén kezelés (ADT). Az antiandrogének egyrészt a mellékvesében termelődő androgének (férfi nemi hormonok) hatásait gátolják, másrészt ezek a gyógyszerek a prosztatadaganatban akadályozzák, hogy a hormonérzékelő receptorokhoz hozzákötődjön a tesztoszteron, illetve a belőle képződő dihidro-tesztoszteron. Ez azért fontos, mert így e hormonok nem tudnak a ráksejtekre növekedést serkentő hatást kifejteni. Elvileg a tesztoszteronnal ellentétesen ható női nemi hormonok, az ösztrogének tabletták formájában történő adagolása is szóba jöhetne, ám ezt ma már nagyon ritkán alkalmazzák. Ennek oka a mellékhatások jelentkezése, illetve ennél már vannak korszerűbb terápiák is.

A hormonkezelések kezdetben a prosztatarákos férfiak többségénél hatékonyak, hatásuk akár éveken át is fennállhat, ám az esetek nagy részében a betegség egy idő után már nem reagál a hormonkezelésekre, szakszóval kasztrációrezisztens prosztatarákká (CRPC) alakul át. Ezt felismerve terápiát kell váltani.

A hagyományos hormonkezelések mellett újabb típusú hormongátlás is szóba jöhet. Az elmúlt néhány évben több új gyógyszert is törzskönyveztek az áttétes hormonérzékeny vagy már kasztráció-rezisztenssé váló prosztatarák kezelésére. Összefoglaló néven ezeket a gyógyszereket androgénreceptor target (célpont) készítményeknek (ART) nevezik. Ezek az újabb készítmények szájon át szedhető tabletta vagy kapszula formájában elérhető gyógyszerek. Van olyan gyógyszer, amelyik a hormonreceptorok speciális gátlásán keresztül éri el a hormonérzéketlen daganatoknál is a javulást. Van, amelyik a tesztoszteronképződés korai stádiumánál szükséges enzim gátlásával akadályozza a tesztoszteron és a hozzá hasonló egyéb hormonok képződését. Az újabb típusú hormonterápiák szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy az előrehaladott prosztatarák is jóval hosszabban uralható, mint korábban. Ezen újabb típusú hormonterápiákat bizonyos estekben már kemoterápiát kapott és amellett rosszabbodó (progrediáló) áttétes prosztatarákos betegeknél is lehet alkalmazni.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról