A vastagbélrák és végbélrák kezelésében számos kemoterápiás protokoll és célzott onkológiai gyógyszer alkalmazható. A kezelőorvos (az onkoteam) a terápia indításakor a betegség stádiuma, szövettani, molekuláris diagnosztikai jellemzői, a beteg általános állapota, ismert érzékenysége, más betegségei és gyógyszerei alapján tesz javaslatot, hogy mely kezeléstől várható a legnagyobb előny a legkisebb kockázat mellett. Előfordul azonban, hogy a kezdeti kezelést módosítani kell. Ennek több oka is lehet.
Megtörténhet, hogy a terápia valamely összetevőjére allergiás a beteg. Egy új gyógyszert vagy kombinációt mindig szoros felügyelet mellett kezdenek el adni, hogy egy allergiás reakció észlelésekor azonnal közbe lehessen lépni, leállítani az adagolást és ellátni a beteget, majd más terápiára váltani.
Terápiaváltást, illetve az adagolás módosítását indokolhatja, ha olyan erős mellékhatások jelentkeznek, amelyeket a beteg már nem tud tolerálni, mert elfogadhatatlan mértékben rontják az életminőséget. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a laboratóriumi értékek (májfunkció, vesefunkció, fehérvérsejtszám, stb.) romlásában tükröződik a daganatellenes terápia mellékhatása (toxicitása), ami miatt a kezelőorvos nem folytathatja az adott terápiát. Gyógyszerváltás helyett a dózis módosításával vagy a kezelés elhalasztásával is próbálhatnak időt adni a szervezetnek a regenerálódásra.
A terápiaváltás oka lehet az is, ha a kezelés ellenére progresszió következik be, azaz növekszik a tumor mérete és/vagy a tumoros gócok száma. Ekkor általában nem érdemes az adott kezelést folytatni (ennek részletes magyarázatát önálló válaszban kifejtjük), s ha van még rá lehetőség, új támadáspontú gyógyszert, illetve gyógyszer-kombinációt kell alkalmazni.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
