A gyógyszeres kezelések három fő kategóriára oszthatók: neoadjuváns, adjuváns és palliatív. A neoadjuváns gyógyszeres kezeléseket általánosságban egy daganateltávolító műtét vagy a gyógyítás reményében (tehát kuratív céllal) adott sugárkezelés előtt adják. A neoadjuváns kezelések célja lehet a daganat megkisebbítése, ezzel a műtéti eredményesség javítása, a hosszú távú kiújulási kockázatok csökkentése. Az adjuváns kezeléseket a gyógyító célú műtét vagy sugárterápia után adják, hogy a szervezetben esetlegesen visszamaradt ráksejteket elpusztítva csökkentsék egy későbbi kiújulás, áttétképződés kockázatát. Palliatív célú kezeléseket akkor adnak, amikor már nem reális, hogy a daganatos betegséget végleg meg lehet gyógyítani, viszont ezekkel a kezelésekkel esély van arra, hogy a folyamatot kordában tartsák, a rákot olyan krónikus betegséggé szelídítsék, amivel akár hosszú éveken át is együtt élhet a beteg.
Prosztatarákban a neoadjuváns kezelés nem jellemző. Ha a sebész műthetőnek ítéli a prosztatadaganatot és a beteg is elfogadja az operációt, azt minél előbb elvégzik, nincs gyógyszeres előkezelés. A gyakorlatban neo adjuváns típusú kezelésnek az tekinthető, amikor műtét helyett sugárkezelést terveznek adni és a sugárterápia megkezdése előtt már kap a beteg hormonkezelést. A cél ezzel, hogy a daganat gyógyító kezelés előtti továbbterjedésének kockázatát csökkentsék.
Ha a prosztatadaganatot sikerült teljes egészében eltávolítani műtéttel a szervezetből, akkor adjuváns céllal, tehát a kiújulási kockázat csökkentése érdekében nem alkalmaznak rutinszerűen hormonkezelést, mert annak a nemzetközi vizsgálatok során nem találták előnyét a betegek számára. Más a helyzet sugárterápia esetén. Azzal párhuzamosan megkezdve vagy közvetlenül a sugárterápia után 6-24 hónapon keresztül javasolják a hormonterápia alkalmazását.
A további kezelések a fejleményeken múlnak. A prosztata teljes eltávolítását követően a PSA értéke nullára csökken, hiszen nincs ami prosztataspecifikus antigént termeljen. Ha a PSA értéke emelkedni kezd, az helyi kiújulást is jelezhet, ekkor a tumorágy besugárzása még hozhat teljes gyógyulást. Ha a gyógyítást sugárkezeléssel kezdték, akkor a PSA értéke nem nullára csökken, mivel a prosztata egy része továbbra is működik. Ha ekkor emelkedni kezd a tumormarker értéke, a besugárzott területet műteni már nem lehet, újabb sugárkezelés sem adható, így a palliatív célú, tehát a folyamatot minél hosszabb ideig kordában tartó gyógyszeres kezelések kerülnek napirendre. Abban az esetben, ha már a felfedezésekor nem lehet megműteni vagy besugarazni a daganatot a teljes gyógyítás reális esélyével, a kezelés a kezdetektől fogva palliatív.
A prosztatarák palliatív kezelésére számos típusú és hatóanyagú gyógyszer áll rendelkezésre. A palliatív terápiáknak is a hormonkezelések az alapjai, ezekről önálló válaszban részletesen írunk. A hormonkezeléseknek többféle típusa, többféle hatásmechanizmussal működő fajtája ismert. A hormonkezelés mellé egyre gyakrabban adnak párhuzamosan, kombinációban más daganatellenes gyógyszert is, hogy ezzel javítsák az életkilátásokat. Korábban általános gyakorlatnak számított, hogy kemoterápiát csak azután indítottak, miután a hormonterápia már hatástalanná vált, ám egyre több adat alátámasztja, hogy egyes esetekben már a hormonkezeléssel egyszerre érdemes lehet kemoterápiát is adni. Ekkor beszélünk úgynevezett „korai kemoterápiás kezelésről.” Bár ezeknek a kezeléseknek több a mellékhatása, mint az LHRH-agonista hormonkezelésnek, de ezek alkalmazása azért vált elfogadottá a mindennapi onkológiai gyakorlatban, mert a teljes túlélési időt képesek megnyújtani az áttétes betegeknél. Minden betegnél személyre szabottan kell mérlegelni a leleteket, az általános állapotot, a kísérőbetegségeket, a várható mellékhatások ismeretében a terhelhetőséget és a terápiától reálisan várható előnyöket.
A prosztatarák gyógyszeres kezelése folyamatosan változik, ahogyan új hatóanyagok válnak elérhetővé és új tapasztalatok gyűlnek az új gyógyszerekkel és új kombinációs lehetőségekkel. A betegség kezelése tehát nem egy fi x séma szerint történik: vannak irányelvek, de azokon belül igen széles a mozgástér abban, hogy a beteg konkrét stádiumához, állapotához, kísérőbetegségeihez, teherbíró képességéhez lehessen alkalmazkodni.
További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról
