Mikor lehet szükség mellkascsapolásra egy vastagbéldaganatos betegnél?

A mellhártyalemezek között kevés sűrű folyadék található, amely biztosítja a tüdőt borító és a mellkasfalra belülről tapadó mellhártyalemez egymáson való elmozdulását. Ezt a folyadékot a savós mellhártyák termelik. Ha bármilyen okbók felhalmozódik a mellűri folyadék, az mellkasi fájdalmat, légzési nehézséget okoz, mert a csontos mellkasfalon belül, a mellüregben összenyomja a tüdőt.

Vastagbéldaganatos betegeknél is több oka lehet a mellüregi folyadék kóros felszaporodásának. Okozhatja fertőzés, gyulladás, ekkor a folyadék gennyessé válik (szeptikus folyadékgyülem). Okozhatja szívelégtelenség miatti pangás vagy a mellhártyán kialakult áttétes daganatos folyamat (aszeptikus folyadékgyülem). A felszaporodó folyadék rossz prognosztikai jel, a daganatos betegség rosszabbodását jelzi. A felhalmozódás ütemét az csökkentheti, ha az onkológiai kezelésekkel sikerül a mellhártyán lévő áttétes gócok számát, kiterjedtségét visszaszorítani.

A folyadék mennyiségének csökkentésére adhatnak vízhajtó kezelést, illetve ha szükség és lehetőség van rá, mellkascsapolást (thoracocentesis) végeznek. (Ha daganat okozza a folyadékgyülemet, előfordul, hogy az több rekeszben is megjelenik, ezért nem minden esetben van lehetőség még ultrahang vezérelten sem a lecsapolásra.) A csapolás (punctio) előtt fizikális vizsgálattal (kopogtatás), ultrahanggal, röntgennel beazonosítják a folyadék elhelyezkedésének pontos helyét. A mellkascsapolás alatt a beteg kicsit előrehajló, ülő helyzetben van. A bordák közé beadott injekcióval helyi érzéstelenítést alkalmaznak, ezt követően kerül sor egy fecskendővel vagy szívóval a folyadék kiszívására. A mellkascsapolás leggyakoribb szövődménye (kb. öt betegből egynél fordul elő), hogy a mellhártya két lemeze közé levegő kerül, s ellátást igénylő légmell (pneumothorax, PTX) alakul ki.

Ha a folyadék folyamatosan újratermelődik, ennek megakadályozására felmerülhet a tüdőt borító és a mellkasfalat borító két mellhártya mesterséges összetapasztása. A pleurodézisnek nevezett eljárás történhet nyílt műtéttel, endoszkópos úton vagy kémiai módszerrel. Ennek eredményeként a két hártya összetapad (mint egy nejlonzacskó belső felülete), s így nem tud benne a tüdőt nyomás alá helyező folyadék telítődni. A pleurodézis nem gyógyító eljárás, hanem tüneti kezelés, amelynek célja a panaszok csökkentése.

Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról

Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top