A vastagbéldaganatos betegek kezelésében alkalmazott kemoterápiás hatóanyagok és a célzott onkológiai kezelések egy része számos bőrpanaszt okozhat, ezek közül az egyik leggyakoribb tünetegyüttes, hogy a bőr kiszárad, száraz hámlás indul meg, látható elváltozások kíséretében vagy akár látható elváltozások nélkül viszketni kezd a bőr. A viszketés (prutius) és a bőrszárazság (xerosis) tehát gyakran együtt jelentkezik, s akár csaknem a teljes testfelszínt érintheti, ezzel nehezítve meg a kezelésben részesülő – s esetleg más mellékhatásokkal is küzdő – beteg mindennapjait. A kezelés típusának függvényében a mellékhatás jelentkezhet már az első ciklus beadását követően is, de fokozatosan is kialakulhat.
A daganatellenes gyógyszereknek a bőr szarurétegére gyakorolt hatását megszüntetni nem lehet, viszont odafigyelő megelőzéssel és kezeléssel sokat tehetünk a bőrszárazság (ami a bőr sérülékenységének fokozódásával is jár) és a viszketés ellen.
Nem szabad áztatni a bőrt: rövid, célirányos, langyos vizes tusolás javasolt, amihez bőrkímélő tisztálkodószer (illatanyag- és tartósítószer-mentes fürdőolaj, esetleg babafürdető) előnyös. Tisztálkodás után mindig szárazra kell törölni a bőrt, majd hidratáló, bőrpuhító (emoliens) krémmel (érdemes javaslatot kérni a kezelőorvostól vagy bőrgyógyásztól) kell bekenni a bőrfelületet. A komolyan vett, s napi rutinná váló bőrápolás segíthet a viszketés csillapításában is, amelyhez különféle hűtőkenőcsök is hozzájárulhatnak. Ha a viszketés olyan mértékű, hogy az komoly problémát okoz a betegnek, a krémek mellett szájon át szedhető antihisztamin tartalmú gyógyszer alkalmazása is indokolt lehet.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
