A statisztikailag követett adatok közül a teljes túlélés (OS, Overall Survival) azt mutatja meg, hogy egy adott stádiumban lévő daganatos betegeknél a betegség felfedezésétől a betegek haláláig mennyi idő telik el. Ez az adat független attól, hogy a beteg közben teljesen meggyógyult-e az adott betegségből vagy sem, és az összes lehetséges haláloki tényezőt számításba veszi. Ez a mutató tehát sosem lehet 100 százalék, hiszen a ma egészségesnek tudott embereknek sem él 100 százaléka 5 vagy 10 év múlva. A „daganatspecifi kus teljes túlélés” már kizárja az egyéb halálokokat, így csak azokra vonatkozik, akiknek a halálát az adott tumoros betegség okozza. A leggyakrabban követett túlélési statisztikai adatok azok, amelyeket a diagnózis felállításától számított 5, 10, esetleg 15 év elteltével regisztrálnak.

A betegségmentes túlélés (DFS, Disease Free Survival) azt az időszakot jelzi, amíg a kezelést követően a betegeknél semmilyen jele nincs a rák újbóli megjelenésének. Ezt elsősorban a teljes daganateltávolító műtét után fi gyelik, amikor nincs kimutatható jele annak, hogy a szervezetben visszamaradt volna daganat.

A progressziómentes túlélés (PFS, Progression Free Survival) azt fejezi ki, hogy mennyi ideig nem következik be a daganatos betegség előrehaladása, romlása (progressziója) a vizsgálat kiindulópontjaként meghatározott állapothoz képest. Más megközelítésben: a PFS azt mutatja meg, hogy amikor egy daganatot kezelnek, akkor mennyi időn át sikerül a tumor(oka)t kisebbíteni, kordában tartani. Az állapotromlás ténye, a daganat terjedése a leggyakrabban a képalkotó vizsgálatokkal állapítható meg, ilyenkor ez még sok esetben nem jár a beteg számára érezhető tünetekkel, viszont a terápiás döntést befolyásolhatja. Ha a kezelés ellenére előrehalad (progrediál) a betegség, az terápiaváltást indokolhat, ha az lehetséges.

Előfordulnak olyan prosztatarákos esetek, amikor a daganat kezelése egyáltalán nem befolyásolja a beteg életkilátásait, mert alacsony a tumor agresszivitása, esetleg olyan idős vagy olyan rossz állapotban lévő betegről van szó, hogy a daganatos folyamat vélhetően már nem lesz kihatással az élet kilátásaira. Összességében a korai stádiumban, még helyi (lokális) betegségként felfedezett, I-es, de még a II-es stádiumú prosztatarák 5 éves túlélése is meghaladja a 90 százalékot. A felfedezéskor már regionálisan kiterjedt prosztatarák esetén is a betegek döntő többsége él 5 év elteltével. A kilátások akkor romlanak jelentősen, ha a daganat szétterjedt a szervezetben, áttétet adott a prosztatától távoli szervben és/vagy a csontokban is. A helyzet ekkor sem reménytelen, megfelelő kezelések mellett az áttétes betegek mintegy harmada él 5 év múlva is.

A múltbeli statisztikai adatokból sosem lehet egy konkrét beteg jövőjét megjósolni! Az életkilátások mindenkinél egyediek, nagy eltérés (szórás) lehet az átlag számoktól. Az esélyeket befolyásolja a daganat szövettana, az esetleges műtét eredményessége, a kezelések ütemezése, a gyógyszerek hatásossága, a daganattól független betegségek romlása vagy javulása, a beteg általános testi és lelki állapota is.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról