A daganatellenes kezeléseknek nemcsak a terápia során megjelenő, hanem a terápia befejezését követően hónapokkal, évekkel később jelentkező mellékhatásai is adódhatnak. Ezeknek annál nagyobb a jelentőségük, minél fiatalabb egy beteg és minél nagyobb az adott betegségtípusból a gyógyulási arány.

Az uroonkológiai daganatok kezelésében is alkalmazott kemoterápia és hormonterápia következtében kardiotoxicitás, vagyis a szívre gyakorolt károsító hatás jelentkezhet. Ez néha már a kezelések közben is észlelhető, máskor azonban csak évek múlva derül ki, hogy a szív károsodott. Szívbetegségre utaló tünet lehet többek között a nehézlégzés, a terhelhetőség csökkenése, a mellkasi nyomó fájdalom, a heves szívdobogásérzés vagy a rendszeres szédülés is. Szívproblémák a daganatos betegségtől és annak kezelésétől függetlenül is jelentkezhetnek, ám mivel az onkológiai terápián átesett betegeknek nagyobb a kockázatuk, rendszeres kardiológiai kontrollvizsgálat is javasolt, mivel idejében azonosítva a betegségek általában kezelhetők.

EKG vizsgálattal kiszűrhetők a szívritmuszavarok, szívultrahang-vizsgálat információt ad többek között a szív bal kamrájának pumpafunkciójáról (ez jól jellemzi a szív általános állapotát), a szívbillentyűk működéséről és a szíven belüli nyomásviszonyokról is. Az érrendszeri szövődmények között említhető a magas vérnyomás is, illetve ha (akár az elhízással is összefüggésben) magasabb vérzsír értékek állandósulnak, az fokozott ütemű érelmeszesedéssel járhat.
A daganatellenes kezelések a vese működését is jelentősen megterhelhetik. Jellemző, hogy súlyosan károsodott veseműködés több daganatellenes gyógyszer használatát kizárja, még a kontrasztanyagos képalkotó vizsgálatokat is korlátozhatják. A vese működése elsődlegesen a laboratóriumi vesefunkciós értékek követésével monitorozható.
A prosztatarák kezelése a nemzőképesség elvesztésével jár, ezért ha a beteg számára fontos, hogy a későbbiekben még legyen lehetősége gyermeknemzésre, a spermiumok lefagyasztása jöhet szóba a műtét vagy bármely más daganatellenes terápia megkezdése előtt.

A kezelés típusától függően előfordulhatnak tüdőproblémák is (például tüdőfi brózis, amikor a tüdő kitáguló-összehúzódó képessége csökkenhet). A hormonrendszert érintő zavarok miatt nő a csontritkulás kockázata, illetve felgyorsulhat az üteme is. Az idegrendszer is károsodhat, a környéki idegrendszert érintő károsodásokat (perifériás neuropátia) jelezheti az idegi eredetű (neuropátiás) fájdalmak megjelenése.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról