Az idegen szóval fotoszenzibilitásnak nevezett jelenség két kategóriába osztható: fotoallergia és fototoxicitás. A fototoxikus bőrreakció hasonlít a leégéshez: a bőrfelület foltokban gyulladttá, vörössé, foltossá válhat, súlyosabb esetekben fel is hólyagosodhat – akár úgy is, hogy nem érte különösebben intenzív, tűző, égető napsugárzás. Előfordulhat, hogy az érintett bőrfelület a gyulladások visszahúzódása után is eltérő színárnyalatú marad. A fotóallergia (napallergia) tünetei hasonlóak az ekcémához, bőrviszketés, váladékozás is kísérheti, s kiütések nemcsak a nap által irritált bőrfelületen, hanem máshol is kialakulhatnak.

A fényérzékenység nem minden fényérzékenységre hajlamosító gyógyszert kapó daganatos betegnél fordul elő, s mértékében is nagy különbségek lehetnek. Önmagában a fotoszenzibilitást nem lehet megelőzni, a betegek viszont óvintézkedésekkel tehetnek az ellen, hogy a fényérzékenység ne okozzon súlyos és maradandó tüneteket. A fényérzékenység erőssége a kezelések utáni hónapokban fokozatosan csökkenthet.

Kézenfekvő javaslat, hogy kerülni kell a közvetlen napfényt. Ez nemcsak a napozásra, strandolásra vonatkozik: a szabadban, s a mindennapos aktivitások során is amennyire lehet, árnyékban kell maradni. Még nagy melegben sem szabad rövid ruházatban a napon tartózkodni: vékony, szellős, világos, de a karokat és a lábakat is takaró öltözet, s nyári kalap viselése javasolt, de még ezek mellett is szükséges a szabadon lévő bőrfelület magas (legalább 30-as) fényvédő faktorú krémmel való rendszeres bekenése. Ügyelni kell arra, hogy a naptejek hatóideje igen korlátozott, így a bőr bekenését egy napon belül többször is meg kell ismételni.  (A mesterséges sugárzás is hasonló tüneteket okoz, így szoláriumozás sem merülhet fel.)

Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról

Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!