A neuropátiás fájdalmak csillapításának legfontosabb feltétele annak felismerése, hogy az idegrendszerben van a probléma. Ebben az esetben ugyanis a beteg szenvedésének forrását nem ott kell keresni, ahol a fájdalom jelentkezik, hanem az ingerületvezető idegpályák további károsodását kell megakadályozni, orvosolni. Fontos, hogy a kezelőorvosban, a háziorvosban, a betegben, a hozzátartozókban felmerüljön a kérdés: a beteg panaszainak hátterében – legalább részben – nem neuropátiás eredet húzódhat meg?
Fontos, hogy a beteg minél pontosabban körülírja, hogy mit érez. Milyen időközönként jelentkeznek panaszai és azok milyen természetűek? Kisugárzik a fájdalom más testtájékra is? A megjelölt testtájon tapasztal égető érzést (csaláncsípéshez hasonlót)? A fájdalmas területen tapasztal tűszúrásszerű érzést vagy bizsergést (hangyák mászásához hasonlót)? Okoz fájdalmat, ha ehhez a testtájhoz finoman hozzáér valami (ruha, ágynemű)? A fájdalmas területen előfordul hirtelen fellépő, hasogató fájdalom? Okoz fájdalmat, ha hideg vagy meleg (például fürdővíz) éri a területet? A panaszos terület szokott érzéketlenné válni? Okoz fájdalmat, ha enyhe nyomás éri a területet? Minél több kérdésre igen a válasz, annál nagyobb az esély arra, hogy a fájdalmaknak idegi eredete van.
A fájdalom eredetének tisztázása azért fontos, mert a neuropátiás fájdalmakat más gyógyszerekkel lehet csillapítani, mint a szervi fájdalmakat. Célzottan az idegi fájdalmakra ható gyógyszereket kell alkalmazni: használnak például depresszió elleni vagy eredetileg az epilepszia kezelésére szolgáló hatóanyagokat is. Ezek a környéki idegrendszerben blokkolják a kóros ingerületet, ami az idegi fájdalmat kiváltja, valamint a szervezet természetes, belső fájdalomelnyomó rendszerét aktiválják. Az idegi fájdalomra ható gyógyszereket a hétköznapi, vény nélkül is kapható fájdalomcsillapítókkal szemben rendszeresen, pontosan kell szedni, mert tartós alkalmazással biztosítanak stabil fájdalomcsökkentő hatást.
Ha a neuropátiás fájdalom a kemoterápia mellékhatásként alakul ki, felmerülhet, hogy csökkenteni kell a dózist, esetleg ki kell hagyni egy-egy kezelési ciklust, végső esetben le kell állítani a daganatellenes kezelést. A protokoll megváltoztatása, megszakítása viszont csökkenti az onkológiai kezelés hatásosságát, ezért meg kell találni azt az egyensúlyt, ami nem veszélyezteti a terápiás célt, s a mellékhatások szempontjából is tolerálható.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
