Ha előrehaladott, többszörös áttétes, többszöri kezelésváltás ellenére is rosszabbodó stádiumba kerül valaki, fel kell készülni a daganatellenes kezelések utáni időre is. Tisztában kell lenni azzal, mi a teendő akkor, ha be kell fejezni az aktív onkológiai kezeléseket, mert azoktól reálisan már nem várható érdemi javulás. Ennek az időszaknak a segítéséért dolgoznak a hospice (hoszpisz) szolgálatok, illetve a nem csak daganatos betegeket kezelő házi ápolási szolgálatok, amelyek szolgáltatásai társadalombiztosítási finanszírozással igénybe vehetők. Ez nem a remény feladását jelenti, hanem a realitásokhoz való alkalmazkodást és a betegút további részére való tudatos felkészülést.
A rák diagnózisánál is nagyobb sokkhatás lehet azzal szembesülni, ha kimerül az orvostudomány kelléktára, és nem tudnak több olyan daganatellenes kezelést adni, aminek a haszna nagyobb lenne, mint a kockázata. Amíg a betegút elején ott a remény a gyógyulásra, a betegség akár éveken át tartó kordában tartására, az életkilátások javítására, a betegút végén ez a kapaszkodó már nincs meg.

Az élet a végéhez közeledik, de még nincs vége, ezért a legfontosabb, hogy a panaszokat a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni lehessen. A fájdalomcsillapítással, a fizikai tünetek csökkentésével, a megfelelő, lehetőség szerint a beteg számára nemcsak kalóriát, hanem örömet is adó táplálkozással, továbbá a lelki-érzelmi támogatással sokat lehet tenni az élet utolsó szakaszának élhetőbbé, valamint – ha a beteg állapota megengedi – tartalmasabbá tétele érdekében.

Ebben a nehéz élethelyzetben a hozzátartozók sokszor tehetetlennek érzik magukat, ezért még inkább kiszolgáltatottak azon kuruzslóknak, termékforgalmazóknak, akik megalapozatlan ígéretekkel, gyakran a segítő szándék álcájával igyekeznek minél nagyobb forgalmat generálni üzletük számára.

A legtöbb, amit a fizikai és a lelki támogatáson túl a hozzátartozók tehetnek szerettükért, ha felkészülnek a várható kihívásokra. Ennek része, hogy felveszik az életvégi ápolásban segíteni tudó hospice szolgálattal vagy házi ápolási szolgálattal a kapcsolatot, egyeztetnek a fájdalomcsillapításban illetékes háziorvossal, fájdalomambulanciával vagy a hospice fájdalomcsillapításban jártas palliatív szakorvosával, gondoskodnak a szakszerű ápolásról és odafigyelnek a beteg valós igényeire.

Az aktív onkológiai terápiák lezárása nem feltétlenül jelenti az élet közeli végét, ekkor a betegek még nincsenek feltétlenül rossz állapotban. Súlyos tévhit tehát, hogy a hospice csak az utolsó napok haldoklásáról szól! A betegek és a hozzátartozók gyakran azzal halogatják a segítségkérést, hogy „mi még nem tartunk ott”, emiatt csak akkor kezdenek kapkodni, amikor drámaian romlik a helyzet. Pedig a hospice akár egy egész éven át tud segíteni, a beteg igényeihez igazodó ápolást, fájdalomcsillapítást, testi-lelki támaszt nyújtani. A hospice szolgálattal való kapcsolatfelvétel nem lemondást jelent az életről, hanem az egyik legfontosabb dolog, amit a beteg önmagáért vagy a hozzátartozó a betegért megtehet. A hospice lehet otthoni ápolás és – kapacitás függvényében – intézményi gondozás is.

Mind az onkológiai osztály, mind a háziorvos információt tud nyújtani arról, hogy az adott lakóhelyen milyen hospice vagy házi ápolási szolgálat érhető el. Erről településenkénti bontásban a www.hospice.hu weboldal ellátáskereső menüpontban is felvilágosítás kapható. A beteg otthoni ápolását ilyenkor a háziorvos irányítja, a házi ápolás igénybevételére ugyanakkor az onkológus javaslatára szükség lehet.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról