Alapelv, hogy az állandóan jelenlévő, krónikus fájdalom csillapítása akkor lehet hatékony, ha a fájdalomcsillapítás pontos időközönként történik, s nem csak alkalmanként, amikor a beteg újra és újra elérte a tűréshatárt. Erre azért van szükség, hogy folyamatosan a megfelelő szinten lehessen tartani a szervezetben a fájdalomcsillapító hatóanyag koncentrációját, ezáltal féken lehessen tartani a panaszokat. Ettől a logikától eltér, ha áttörő fájdalom jelentkezik, mert a hirtelen fellépő panaszok csillapításának mindig azonnalinak kell lennie.

A fájdalom csillapításában bármely orvostól segítség kérhető, aki a beteget hosszabb vagy rövidebb ideig kezeli. Ez tehát lehet akár a sebész, akár az onkológus, akár a beteget gondozó háziorvos is.

Speciálisan a fájdalomcsillapítás céljából hozták létre a nagyobb városokban elérhető fájdalomambulanciákat. A végstádiumba kerülő betegek gondozását felvállaló hospice szolgálatoknál pedig ugyancsak mindig dolgozik kifejezetten a tüneti kezelésekben, fájdalomcsillapításban tapasztalt palliatív szakorvos.

A fájdalomba nem szabad beletörődni, s „feleslegesen” szenvedni miatta, mert a testet-lelket gyötrő panaszok elvonják az életerőt. Mindent meg kell tenni a megfelelő fájdalomcsillapítás érdekében: az orvos útmutatása szerint akár naponta is módosítható az adagolás vagy a fájdalomcsillapítók kombinációja, ha erre szükség van. Csak egyetlen szempont számít: a beteg minél kevesebb fájdalmat éljen át.

Egy fájdalomcsillapító gyógyszer bevételénél vagy tapasz felragasztásánál több időt igényel, de a tapasztalatok szerint érdemes energiát szánni a pszichológiai tanácsadásra is. Egyre több onkológián érhető el pszichológus, akitől egyéni foglalkozás vagy csoportos tréning keretében számos olyan relaxációs, feszültségcsökkentő, figyelemelterelő módszer megtanulható, amely szintén érdemben segíthet a fájdalomcsillapításban is.

Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról

Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!