Mozgással a mellrák ellen

Heti 3 és fél órás aktív mozgás már kimutatható védőfaktor a mellrák egyes típusainak megelőzésében. Erre az eredményre jutott az az amerikai orvos-kutató, aki évtizedek óta vizsgálja a mellrák kialakulása és a testmozgás közötti összefüggéseket. Kutatásairól a professzor a texasi emlőrák-szimpóziumon, a világ legnagyobb ez irányú szakmai kongresszusán adott számot.

Amint a Medical Tribune című orvosi szaklap tudósításából kiderül, a kaliforniai Leslie Bernstein professzor egészséges nők esetében a fizikai tréningnek a mellrák kockázatának csökkentésére gyakorolt hatását vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy heti 3 és fél órás testmozgás az a küszöbérték, amely védelmet nyújthat a mellrák ellen.

Miközben rendszerint óvatosan kell bánni az egyes daganattípusokra vonatkozó sommás megállapításokkal, ez esetben az előadás alapján úgy tűnik, hogy ez a védőhatás mind a hormonfüggő (hormonreceptor-pozitív), mind a hormonoktól független (hormonreceptor-negatív) mellrák esetében igaz, azaz ezek a daganatok kisebb valószínűséggel alakulnak ki azoknál a nőknél, akik rendszeresen mozognak.

A professzor adatai szerint a teljes élet alatt végzett mozgás pozitív hatásai összeadódnak, s fordított arányban befolyásolják a mellrák előfordulásának valószínűségét. A jelenség hátterében többek között az intenzív mozgásnak a hormonháztartásra, az immunrendszerre és a sejtek élettanára gyakorolt pozitív hatása merült fel magyarázatként. A mozgás, valamint a testsúly kordában tartása e kutatás szerint tehát olyan tényező, amellyel saját magunk csökkenthetjük a rák kialakulásának kockázatát – arról nem is szólva, hogy számos más betegséget is elkerülhetünk.

A kanadai M. Pollak professzor is összefüggést talált a mellrák kockázata, valamint a testtömegindex (testsúly/méterben mért magasság négyzete) között. A mozgásszegény életmód következtében kialakult túlsúly által előidézett rizikótényezők kapcsolatban állnak az inzulinnal, illetve az inzulinhoz hasonló hormonszerű faktorokkal, amelyek a hámsejtek és a hám eredetű daganatsejtek stimuláló tényezői.

A kórosan megemelkedett testtömegindex és a metabolikus szindróma (elhízás, magas vérnyomás, magas vérzsírszint és cukorbetegség) nemcsak az emlőrák rizikófaktorai, hanem a már kialakult tumor esetében is kedvezőtlen prognózist jelző tényezőknek bizonyulnak, azaz rontják a gyógyulás, az állapotjavulás esélyét. Az anyagcserezavar elsősorban életmódváltozással orvosolható, egyes problémákra gyógyszeres terápia jöhet szóba.

Mindkét előadás azon az emlőrák-szimpóziumon hangzott el, amelynek minden évben San Antonio ad otthont: az Egyesült Államokban található városba a kongresszus idején több ezer emlőrákkal foglalkozó kutató, orvos és betegképviselő utazik el, így a konferencia ma a téma legjelentősebb tudományos fóruma a világon.

Kapcsolódó cikkek:
Emlőszűrés és a mellek önvizsgálata
Milyen tünetei vannak az emlőráknak?
Az önvizsgálat nem a nők “kiváltsága”
Emlőrák: mielőbb felfedezni, hamar műteni
Emlőrák: semmit sem szabad halogatni
Emlőrákos asszonyok vallanak kálváriájukról

Cimkék

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top