A rák több mint kétszáz fajta betegséget magában foglaló gyűjtőfogalom, s egy-egy fő típuson belül s számos altípust különböztetnek meg: nem mindegy, hogy egy mellrák az emlő melyik részében fejlődik ki, hogy egy tüdőrák kissejtes vagy nagysejtes, hogy egy leukémia akut vagy krónikus. A kilátásokat alapvetően befolyásolja, hogy a daganatot milyen stádiumban fedezték fel: helyileg eltávolítható, összekapaszkodott a környező szövetekkel, esetleg terjedésnek indult-e a vérerekben,
a nyirokutakban, az idegpályák mentén vagy már meg is tapadt, s kimutatható áttéteket képzett más szervekben is.

Prognosztikai faktoroknak nevezik azokat a szövettani jellemzőket, amelyekből következtetni lehet a daganat majdani viselkedésére. A Grade érték a ráksejtek elfajultságának mértékét jelzi: az 1-es a kevésbé, a 2-es a közepesen, a 3-as a kifejezetten rosszindulatú, tehát kiújulásra, áttétképzésre hajlamos sejteket jelöli. A betegség kiújulási kockázatára utal például emlőráknál a daganatméretet, a rosszindulatúságot és a nyirokcsomók érintettségét összegző NPI (Nottingham prognosztikai index): érték, mely 3,0 alatt kiváló, 5,4 felett rossz kórjóslatot vetít előre. A p53 (tumorgátló antigén fehérje) vagy Ki-67 (osztódásban lévő sejtek aránya) szintén a tumor biológiai jellemzőit részletezi. A pontos diagnózis sem elég viszont a jósláshoz: nem tudhatjuk előre, miként reagál a tumor és a beteg szervezete a kemoterápiára, a sugárkezelésre. A terápiák alkalmazhatóságát és hatékonyságát befolyásolja a beteg általános állapota, erőnléte, a daganattól független más betegsége, sőt a genetikája és a lelkiállapota is.

A tudomány nem a „gyógyítható vagy gyógyíthatatlan” fogalompárt használja, hanem különböző időintervallumok mentén értékeli a betegségeket, illetve a terápiák eredményeit. Korai stádiumban lévő (nem áttétes betegeknél) a kiújulásig eltelt idő az egyik fontos kulcsfogalom. Áttétes betegeknél pedig a progresszióig eltelő idő, és mindkét esetben fontos teljes túlélés. A progresszióig eltelt idő azt jelzi, hogy áttétes betegnél egy adott terápiával meddig tartható kordában a daganatos folyamat (nem növekszik az ismert tumor, nem szaporodik az áttétek száma, nagysága), a teljes túlélés pedig a diagnózistól számított teljes élettartamot jelöli. Az a gyakran használt kifejezés, hogy 5 éves túlélési idő, azt jelenti, hogy a diagnózis utáni 5. évben a betegek hány százaléka él. Például időben felfedezett, jó eséllyel meggyógyítható prosztatarák, hererák vagy emlőrák esetében ez az arány közelíthet a 100%-hoz.

Sajnos sok betegségtípusnál még nem ilyen jó az arány. Az átlagos túlélés a több ezer betegnél tapasztaltak alapján jelez egy számtani közepet, a medián túlélés azt mutatja meg, hogy a szélsőségeket leszámítva a legtöbb embernél mit tapasztaltak. A fent említett számos befolyásoló tényező miatt ugyanis nagy lehet a szórás, azaz az átlagtól való negatív vagy pozitív eltérés – s épp ez a tényező, ami miatt nem nyilatkoznak szívesen előre az orvosok.

Egy átlagszám közlésével ugyanis senkitől sem szabad elvenni azt a reményt, hogy ő azok közé fog tartozni, akik a betegséggel együtt is sokáig élhetnek vagy végleg sikerül legyőzniük a kórt. A gyógykezelést mindenkinek abban a reményben adják, s ez az eltökéltség kell, hogy a betegekben is erősödjön: minden embernek esélye van rácáfolni a saját betegségére jellemző statisztikai átlagokra.

Kapcsolódó cikkek:
Onkológiai kislexikon (8.): daganatok és áttétek
Onkológiai kislexikon (7.): Rákgyógyszer-kutatások
Onkológiai kislexikon (6.): Fájdalomcsillapítók
Onkológiai kislexikon (5.): Rákellenes gyógyszerek
Onkológiai kislexikon (4.): Kósjóslatok, kilátások
Onkológiai kislexikon (3.): Stádiumok
Onkológiai kislexikon (2.): Tumormarkerek
Onkológiai kislexikon (1.): Kifejezések