Egy daganat kórjóslata szempontjából a szövettani jellemzők legalább annyira fontosak mint a tumor elhelyezkedésének vagy méretének pontos ismerete, mert ezekből következtetni lehet a betegség jövőbeli viselkedésére, agresszivitására. A mintavétel (biopszia) vagy műtét révén kimetszett daganatsejtek patológus általi mikroszkópos vizsgálata nyomán készülő szövettani lelet határozza meg, hogy az adott tumorra melyik daganatellenes kezelés hat nagyobb eséllyel, s jelzi azt is, mennyire áll fenn a kiújulás, az áttétképződés kockázata.
A Grade értékkel fejezik ki a daganat rosszindulatúságának fokát. Általában egy háromfokú skálán határozzák meg, ahol az I-es a kevésbé, a II-es a közepesen, a III-as pedig a magasan rosszindulatú daganatot jelöli. Az érték független a tumor aktuális méretétől, azt fejezi ki, mennyire tekinthető a daganat agresszívnek, azaz terjedésre, áttétképzésre és kiújulásra hajlamosnak.
Összetettebb mutatószám az NPI, a Nottigham Prognosztikai Index. Ennek értékét emlőrákos betegeknél a szövettani feldolgozásban leírt jellemzőkből egy speciális képlet alapján számolják ki. Figyelembe veszik a daganat méretét, a rosszindulatúsági fokot és a nyirokcsomók tumoros érintettségét. Ha az érték 3,0 alatt van, akkor kiváló, 3,14 alatt jó prognózisról, 5,4 alatt közepes, míg 5,4 felett rossz kórjóslatról beszélünk. A kiújulás szempontjából magas kockázati csoportba tartozó betegeknél általában erősebb onkológiai kezeléseket alkalmaznak.
A progeszteron és ösztrogén hormonok kötésére képes receptorokat (a leletben PgR és ER) azért vizsgálják, hogy kiderüljön, hormonérzékeny-e a tumor, azaz érdemes-e hormonkezelést indítani.
A monoklonális antitestek vizsgálatakor különféle fehérje ellenanyagokat keresnek. A HER2 státusz meghatározása már rutint jelent az emlőrákok kezelésében. Az EGFR egy felszíni receptor, amely a tumor növekedésében játszik szerepet, meghatározása tüdőrákban, béldaganatokban, fej-nyaki tumorokban egyaránt fontos. A vastagbélrákok és végbélrákok kezelésében az EGFR mellett előtérbe került a k-RAS mutáció meghatározása is. Ezeknek tehát azért van jelentőségük, mert egyre több gyógyszeres kezelés van, amely ezekhez a daganatsejteken lévő receptorokhoz kapcsolódva képes hatni a tumorra – viszont az újabb terápiákat csak akkor van értelme alkalmazni, ha bebizonyosodik a pozitivitás, tehát sikerült azonosítani a támadható célponto(ka)t.
A Gleason score értéket prosztatarák esetén határozzák meg. A tumor szövettani jellemzői alapján egy 2-től 10-ig terjedő számot kapnak: 2 és 4 között ritkán viselkedik agresszíven a daganat, s még az 5-6 értéket sem tekintik magasnak. 7-es pontszámnál közepes, annál nagyobb érték esetén nagy kockázatúnak számít a rosszindulatú betegség.
A p53 (tumorgátló antigén fehérjéje) és a Ki-67 (osztódásban lévő sejtek aránya) indexek hosszú távon szintén utalhatnak a kórjóslatra, mert a daganat biológiai jellemzőiről szolgálnak információval.
A szövettani eredményeket sohasem önmagukban értékelik, hanem más – például képalkotó röntgen, ultrahang, endoszkóp, CT, MRI, PET – vizsgálatokkal együttesen. A tumor stádiumának, műthetőségének, a beteg kórelőzményének, aktuális laboratóriumi értékeinek, általános állapotának és a bevethető terápiáknak a függvényében, komplex módon tekintik át a kilátásokat és a kezelési lehetőségeket.
Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 4. számában jelent meg. A Tűzmadár Alapítvány által kiadott országos magazin negyedévenként 10 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. Az ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.
Kapcsolódó cikkek:
Onkológiai kislexikon (3.): stádiumok
Onkológiai kislexikon (2.): tumormarkerek
Onkológiai kislexikon (1.): kifejezések
