A fájdalmat mindig csillapítani kell: ha egy módszer vagy dózis nem kielégítő, addig kell módosítani, amíg a fájdalom uralhatóvá nem válik. A gyógyszereknek sok fajtája létezik: tabletták, kúpok, cseppek, bőrön át felszívódó tapaszok, kapszulák, rágótabletták, krémek. A fájdalomérzet szubjektív, arról csak maga az érintett tud beszámolni, ezért fontos a beteg, a családtagok, a háziorvos és a kezelőorvos együttműködése. A folyamatos fájdalomcsillapítás mellett fel kell készülni a hirtelen jelentkező, áttörő fájdalmakra is.
A nem-opioid vagy minor analgetikumokat (nem kábító fájdalomcsillapítók) önmagukban vagy kombinálva, az enyhe és közepes erősségű fájdalmak csillapítására használják. Fej- vagy fogfájás, ízületi- és izomfájdalmak, egyes éreredetű, tumoros vagy műtét utáni fájdalmak enyhítésében alkalmazzák. Az adagolást személyre szabottan kell kialakítani, kerülni kell a készítmények párhuzamos szedését, az öngyógyszerezést és kísérletezést, mert az súlyos mellékhatásokat válthat ki. Mivel több gyógyszer is tartalmazhatja ugyanazt a hatóanyagot, fennállhat a túladagolás veszélye, ezért nem elég a készítmények nevére odafigyelni.
A morfinszerű opioid analgetikumokat az erősebb fájdalmakra alkalmazzák. Ezeket régebben kábító fájdalomcsillapítónak nevezték, azonban a modern, szájon át szedhető, kúp formájú vagy tapaszos, tehát elhúzódó hatású szerekre nem szerencsés ezt az elnevezést használni, mivel a megfelelő alkalmazás esetén egyáltalán nem okoznak bódulatot. Az orvosnak kötelessége a gyógyszer dózisát mindig olyan mértékben emelni, hogy a beteg ne szenvedjen.
Az adjuváns fájdalomcsillapítók különböző készítmények, amelyeket rendszerint nem fájdalomcsillapítási célra fejlesztettek ki, de bizonyos kórképekben van ilyen hatásuk. Ritkábban önmagukban, gyakrabban kombinációkban használatosak. Alkalmasak a különböző típusú fájdalmak kezelése mellett a daganatos betegségekben gyakran előforduló egyéb tünetek enyhítésére is.
A gyógyszereknek kiegészítői lehetnek az intézményekben elérhető különféle eljárások is. A TENS bőrön keresztüli elektromos idegstimuláció. A kezelés nemcsak kórházakban, hanem ambulánsan, sőt otthonra kifejlesztett készülékekkel is folytatható, amennyiben azt a betegség jellege megengedi. A terápiás idegblokádok célja a fájdalomvezetés megszakítása, amelyet helyi érzéstelenítők, illetve tartósan ható készítmények befecskendezésével érhetnek el. A fájdalomcsillapítás esetenként csak idegsebészeti beavatkozás formájában, tehát operációval érhető el, amikor az idegsebész műtétileg leköti vagy csonkolja a fájdalmat továbbító idegkötegeket.
A csontfájdalmak kezelésében alkalmazható sugárterápia is, aminek célja a fájdalom gyors és hatékony enyhítése, s a csontok meggyengüléséből adódó patológiás törések megelőzése. Az izotópkezelés során a daganat közelébe helyezett, folyamatosan sugárzó izotóppal helyileg igyekeznek pusztítani a ráksejteket, többszörös csontáttétek esetén olykor izotópok intravénás bejuttatásával lehet csökkenteni a csontok fájdalmát. Az izotópterápia fájdalomcsillapító alkalmazására akkor kerül sor, ha a daganatellenes kelezés és a fájdalomcsillapítók együtt sem elegendők.
A fájdalom enyhítésére több pszichológiai módszer is ismert: alkalmazható például hipnózis, stresszkezelés és testkontroll, elsajátíthatók relaxációs technikák, hiszen a fájdalom megélése és észlelése nagymértékben függ a beteg pszichológiai állapotától is.
Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 6. számában jelent meg. Az országos magazin 2008-ban és 2009-ben negyedévenként 10 ezer, 2010-től 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. Az ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.
Kapcsolódó cikkek:
Fájdalomcsillapítás
Fájdalomcsillapítás: lehetséges és kötelező!
Csillapítani a fájdalmat, leküzdeni a szorongást
Rák: miért kell, hogy fájjon?
Fájdalomcsillapítás: opioidokkal a fájdalmak ellen
