Az állandóan jelenlévő, krónikus fájdalom csillapítása akkor lehet hatékony, ha a fájdalomcsillapítás pontos időközönként történik, nem csak alkalmanként, amikor a beteg újra és újra elérte a tűréshatárt. Folyamatosan a megfelelő szinten kell tartani a fájdalomcsillapító hatóanyag koncentrációját, hogy ezáltal féken lehessen tartani a panaszokat. Ettől a logikától eltér, ha hirtelen fellépő, áttörő fájdalom jelentkezik, mert a gyorsan erősödő panaszok csillapításának mindig azonnalinak és gyorsnak kell lennie. Áttöréses fájdalom ellen a lehető leggyorsabban felszívódó hatóanyagra és beviteli módra van szükség. Ennek formája lehet lenyelhető vagy nyelv alá helyezendő, a nyálkahártyán felszívódó tabletta, lehet injekció, kórházi kezelés esetén infúzió is. Nem kórházban kezelt betegnek az áttörő fájdalom csillapítására szolgáló gyógyszert érdemes mindig magánál tartania.

A neuropátiás fájdalmak csillapításának legfontosabb feltétele annak felismerése, hogy az idegrendszerben van a probléma. Fontos, hogy feltegyék a kérdést: a panaszok hátterében – legalább részben – vajon nem neuropátiás eredet húzódik meg? A fájdalom eredetének tisztázása azért fontos, mert a neuropátiás fájdalmakat más gyógyszerekkel lehet csillapítani, mint a szervi fájdalmakat. Célzottan az idegi fájdalmakra ható gyógyszereket kell alkalmazni, továbbá használnak depresszió elleni vagy eredetileg az epilepszia kezelésére szolgáló gyógyszereket is. Ezek a környéki idegrendszerben blokkolják a kóros ingerületet, ami az idegi fájdalmat kiváltja, valamint a szervezet természetes, belső fájdalomelnyomó rendszerét aktiválják. Ha a neuropátiás fájdalom a kemoterápia mellékhatásként alakul ki, felmerülhet, hogy csökkenteni kell a dózist, esetleg ki kell hagyni egy-egy kezelési ciklust, végső esetben le kell állítani a kezelést.

A pszichés eredetű – illetve pszichológiai tényezők által felerősített – fájdalmakra sem mondható, hogy azokat „csak bebeszéli magának” a beteg. E fájdalomtípus éppen olyan valós szenvedést képes okozni, mint a szervi vagy idegi eredetű fájdalmak. A fájdalomérzet összefügg a depresszió mértékével is: egy öngerjesztő, befelé fordulással járó, negatív spirálba kerülhet a beteg. Ahogyan a panaszok eredete, a kezelés is lehet pszichológiai a szakember egyéni konzultációk vagy csoportos tréning során számos olyan módszert meg tud tanítani, amely révén számottevően csökkenhet a fájdalomérzet, javulhat a beteg közérzete.

A fájdalom csillapításában bármely orvostól segítség kérhető, aki a beteget hosszabb vagy rövidebb ideig kezeli. Ez lehet a sebész, az urológus, az onkológus, a háziorvos is. A nagyobb városokban elérhetők fájdalomambulanciák is. A végstádiumba kerülő betegek gondozását felvállaló hospice szolgálatoknál ugyancsak mindig dolgozik kifejezetten a tüneti kezelésekben, fájdalomcsillapításban tapasztalt palliatív szakorvos.

A fájdalomba nem szabad beletörődni, mert a testet-lelket gyötrő panaszok elvonják az életerőt. Mindent meg kell tenni a megfelelő fájdalomcsillapítás érdekében: az orvos útmutatása szerint akár naponta is módosítható az adagolás vagy a fájdalomcsillapítók kombinációja, ha erre szükség van. Csak egyetlen szempont számít: a beteg minél kevesebb fájdalmat éljen át.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról