Tíz daganatos beteg ült egy körben, hogy beszélgessenek arról, hogyan élték meg a rákbetegséggel való szembesülést, mit tapasztaltak az egészségügyi ellátásuk során, mi segített számukra és mi él bennük fájdalmas emlékként. A beszélgetés egyediségét az adta, hogy amíg a belső körben tíz beteg – egy onkológus és egy pszichológus moderálásával – őszintén elmondta egymásnak a véleményét, ezt egy külső körben huszonegy orvos és pszichológus hallgatta. A rendhagyó orvos-beteg találkozót a Magyar Pszichoonkológiai Társaság (MPOT) májusi kongresszusa keretében szervezték meg (fenti képünk illusztráció).
– Akvárium módszerű beszélgetésnek hívják, amikor két körben foglalnak helyett a résztvevők és a külső kör tagjai megfigyelőként vannak jelen, akik olykor-olykor belépnek a belső körbe is, hogy hozzászóljanak az elhangzottakhoz. A résztvevő egészségügyi dolgozók számára döbbenetes felismerésekkel járt a betegek beszélgetésének meghallgatása, hiszen itt ők olyan kérdésekre, sérelmekre, javaslatokra is kitértek, amit egy rendelésen nem mernének elmondani, nincs is rá lehetőség – magyarázta dr. Mailáth Mónika, a Magyar Pszichoonkológiai Társaság elnöke a kezdeményezés lényegét. A program folytatásaként a betegeknek megköszönték a részvételt, ők távoztak, az egészségügyi dolgozók pedig egymás között beszélték meg a tapasztalatokat. Legfőbb felismerésük az volt, hogy a betegek olyan nehézségekre, akadályokra, érzékenységi területekre is rávilágítottak, amelyekről fel sem merült addig a szakemberekben, hogy gondot okozhatnak. Úgy vélték, hogy több olyan fórumra lenne szükség, ahol az orvosok kertelés és udvariaskodás nélküli visszajelzéseket kapnak a betegektől. Úgy ítélték meg, hogy a visszacsatolások a mindennapi betegellátásban is hasznosíthatók.

Pszichológusok a gyógyításban

dr. Mailáth Mónika

– Azokban a kórházakban megy jól az orvosok és a pszichológusok együttműködése, ott jutnak a betegek nagyobb arányban segítséghez, ahol a pszichológiai támaszadást a betegellátás folyamatába integrálják. Ezeken az osztályokon a betegút részeként alkalmat teremtenek a pszichológus számára a betegekkel való kapcsolatfelvételre és az orvosok is aktívan irányítják azokat a pácienseiket a pszichológushoz, akikről úgy érzik, hogy szükségük lehet rá. Ahol ez nem működik, ahol nincsenek erre intézményesített keretek, ott gyakran az orvosok sem tudnak arról, hogy mit is csinál a pszichológus a kórházban. Sajnos még mindig ez a gyakoribb – ad látképet Mailáth Mónika.
Hozzátette: az MPOT célkitűzése, hogy mind a betegekkel, mind az orvosokkal jobban megismertessék az onkopszichológiában rejlő lehetőségeket. Például szeretnék elérni, hogy az orvoskongresszusokon ne külön szekció legyen a pszichológia, mert akkor azon mindig csak ugyanazok az orvosok vesznek részt, akik egyébként is nyitottak a betegek lelki támogatása irányába.
– Az egyéni és csoportos foglalkozások érdemben hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy a betegek kevesebb szorongással, kevésbé kimerülve, akár kevesebb mellékhatással végig tudják csinálni az onkológiai kezeléseket. Egy jobb lelkiállapotban lévő beteg pedig az orvost is tehermentesíti, az ő munkáját is segíti – fogalmaz Mailáth Mónika.
Az MPOT elnöke megjegyzi: gyakran maguknak az orvosoknak is elkélne, hogy a sok irányból rájuk nehezedő elvárások közepette pszichológiai támogatást kapjanak. Erre ritkán nyitottak, illetve ritkán tudnak rá időt szánni, pedig az onkológiai ellátásban dolgozni még egy nagyon rutinos orvos vagy ápoló számára is nagy érzelmi teher, amellyel a családi és munkahelyi kihívások, konfliktusok közepette meg kell birkózni. Nagyobb a kiégés kockázata, mint más osztályokon. Ennek a jele lehet feszültség, fáradtság, fejfájás, alvászavarok, evészavarok, testsúlyváltozás, ingerlékenység, cinizmus, az emberekhez való negatív viszonyulás is, de a kiégés hozzájárulhat olyan betegségek megjelenéséhez is, mint a magas vérnyomás, a fekélybetegségek vagy függőségek kialakulása.

Esélyt adni önmagunknak

– Ma már egyre több tudományos kutatási eredmény támasztja alá, hogy azok a betegek, akik megkapják a számukra szükségessé váló pszichológiai támogatást, jobban együtt tudnak működni a terápiában, javul az életminőségük, javulhatnak az életkilátásaik. A pszichés állapot befolyásolhatja a túlélési esélyeket – szögezi le Mailáth Mónika. A betegeket arra biztatja: ahol nem ajánlották fel számukra a pszichológussal való találkozást, ott kérdezzenek rá a lehetőségre az onkológián, és próbálják ki az egyéni vagy a csoportos foglalkozásokat. Ez semmilyen kötelezettséggel nem jár: ha úgy érzik, hogy nem tudnak bevonódni, nem kötelező a folytatás, tehát egy próbával csak nyerhetnek.