A férfiak rendszerint zárkózottabbak, ha a betegségről van szó: nehezebben nyílnak meg, jobban magukba fojtják érzéseiket. Jól jelzi ezt az is, hogy az ismert asszonyok között jóval többen vannak, akik felvállalják a betegségüket, beszélnek érzelmeikről, küzdelmükről, s mellé állnak egy-egy megelőzést vagy gyógyítást célzó társadalmi kezdeményezésnek. Az utóbbi években valamelyest olvadt a jég, s immár idehaza sem számít szégyennek, ha egy férfiember ” televíziós, művész vagy közéleti szereplő ” a betegségéről nyíltan beszél. Ennek tőlünk nyugatabbra már nagy hagyománya van: a médiaérdeklődés ugyan megterhelő is lehet az érintett számára, ám sokan azért vállalják, mert hisznek abban, hogy kiállásukkal talán segíthetnek sorstársaiknak is.
A nyilvánosság kétélű fegyver, hiszen negatív megítélés alá is eshet, aki betegsége miatt kerül rendszeresen a bulvárlapok hasábjaira, s öncélúan használja a médiát. Mégis fontos az ismert emberek – színészek, énekesek, sportolók – kiállása, mert egy-egy betegcsoport problémájára, az egészségügyi ellátás hiányosságaira, a betegszervezetek törekvéseire jobban odafigyel egy ország és a döntéshozók is, ha egy ismert ember saját hiteles példája nyomán az arcát adja az ügyhöz. A mélyponton lévő betegtársaknak is erőt adhat az, ha látják, más is sikeresen leküzdötte a betegséget – igaz, a kétségbeesést is fokozhatja, ha egy hasonló betegséggel küzdő ember alulmarad.
Milliók követik az amerikai színész, Michael Douglas küzdelmét a gégerákkal, ennek nyomán pedig sok szó esik a betegség kockázatát növelő dohányzásról, de a daganatellenes kezelések hozzáférhetőségéről is. A színésznek kemoterápián és sugárterápián is át kellett esnie, igen legyengült. Lesifotósok figyelik, s éppúgy hír, ha rosszabbodik az állapota, mint ami- kor javul. Mindenesetre nyilatkozataiban optimista. Bár még a betegút elején járt, nem hagyta ki legutóbbi filmje New York-i premierjét sem.
– Apámat is érte ez-az, anyám is megküzdött néhányszor a rákkal, de meglepő módon a legtöbb erőt azoktól kapom, akikhez nem vér szerinti kötelék fűz: maguktól a rákosoktól. A rák magányos betegség, csak te tudsz vele megküzdeni. Sokat kell pihenned, erőt kell gyűjtened, legjobban azok az idegenek táplálják benned a reményt, akik veled együtt élik át – vallotta 2010 őszén, az idehaza Tőzsdecápák 2. címen futott filmjének bemutatója után a Népszabadságnak adott interjúban.
Nemcsak a filmbeli, a valóságos tőzsdét is megrengetheti egy-egy befolyásos ember betegsége. A világ egyik legnagyobb értékű számítástechnikai vállalatának, az Apple óriáscégnek egyik alapítója, s vezérigazgatója, Steve Jobs évek óta küzd a rákkal, s a betegségével összefüggő híreket órákon belül leképezi a vállalatbirodalom részvényárfolyama is.
A vállalatvezető már többször talpra állt: ugyan a hasnyálmirigyrák gyakran nagyon agresszív lefolyású, nála sikerült eredményesen megműteni és kezelni, mindez pedig már hét-nyolc évvel ezelőtt történt. Évekkel később máj-átültetésen is átesett, ám ezt követően ismét felépült. Sokan nem hittek ebben, sőt 2008-ban már a halálát is bejelentették. Az egyik nemzetközi hírügynökség adta ki a hírt, ami percek alatt végigsöpört a világhálón. Utólag nemcsak az derült ki, hogy a férfi valójában jól van, s egy munkatárs hibája miatt került halálhíre a világsajtóhoz, hanem az is nyilvánvalóvá vált: előre megírták a gyászjelentést, hogy azt minél hamarabb kiadhassák, ha szükség lenne rá. A ma 56 éves üzletember esetében erre azóta sem volt szükség: februárban ő mutatta be cége legújabb termékét. A jövő persze bizonytalan, ám az elmúlt közel egy évtized alatt Steve Jobs példája sok kilátástalannak tűnő helyzetben lévő család számára adott reményt.
(Steve Jobs 2011. október elején elhunyt. A szerk.)
Ez a megállapítás még inkább érvényes a 40. születésnapját szeptemberben ünneplő Lance Armstrongra. Az élsportoló kerékpáros 25 éves volt, amikor hererákot fedeztek fel nála, amely akkorra már áttéteket adott a tüdejében és az agyában is. A sebészi és az onkológiai kezelések eredményeképpen felépült, sőt olyannyira megerősödött, hogy sorra nyerte a Tour de France kerékpáros bajnokságot, ő egyedül mondhatja el magáról, hogy hétszeres bajnok. Felépülését követően alapítványt hozott létre a rákkutatás és a rákbeteg sorstársak segítésére, hogy erőt és ösztönzést adjon a küzdelemhez – nyilatkozatai szerint számos világversenyen is ezért vett részt.
Az élsportoló ma már öt gyermek édesapja. Első három gyermeke még mesterséges megtermékenyítés eredményeként jött világra, miután a kemoterápia előtt éltek az ivarsejtek konzerválásának lehetőségével. A sportolónak negyedik gyermekként 2009-ben egy fia, majd 2010-ben még egy lánya született, nyilatkozatai szerint ők már mindketten természetes módon fogantak – ez újabb fegyvertényt jelentett beteg férfiak tízezrei számára, hogy a hererákból teljesen fel lehet épülni.
A korábbinál sokkal nyitottabbá vált a közbeszéd a másik „férfibaj”, a prosztatarák terén is. A ma 67 éves amerikai filmszínésznek, Robert de Nirónak 2003-ban kellett szembenéznie a prosztatarákkal. A Nobel-békedíjas egykori dél-afrikai elnök, Nelson Mandela 2001-ben, 82 éves korában esett át prosztatarák miatti sugárterápián. Colin Powell, az USA 2001 és 2005 közötti külügyminisztere hivatali idejében küzdött meg a prosztatarákkal, s azóta is az egyik szószólója a szűrővizsgálatoknak. Idehaza a betegtársak bátorítását Szacsvay László színművész is felvállalta, aki a RÁKGYÓGYÍTÁS magazinnak korábban adott interjúban beszélt megpróbáltatásairól és felépüléséről.
– Mindenki tudja, hogy sajnos nem mindig sikerül időben beavatkozni vagy sikeresen legyőzni a rákot, s végül mindannyiunknak lesz egy betegsége, amit már nem tudunk legyőzni. De akinek a személyiségében van egy kis készség a humorra és az öniróniára, az a legelkeserítőbb és legkétségbeejtőbb helyzetben is kapaszkodót nyújthat számára, megóvhat a letargiától, szerezhet néhány jó percet magának és másoknak. Önmagától a jókedv persze nem fenntartható, mindehhez valódi erőt a szeretet és a törődés adhat: a feleségem, a szeretteim és a barátaim által nyújtott stabil érzelmi háttér, a türelem, az elfogadás elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a kórházi ágyon is legyen kedvem mókázni, legyen erőm látni és láttatni az élet vidámabb oldalát is – mondta Szacsvay László.
Az írás a Rákgyógyításmagazin 11. számában, a 2011. tavaszi kiadásban jelent meg. Szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.
Kapcsolódó cikkek:
Rákbeteg nők rivaldafényben
Szacsvay László: humorral is a prosztatarák ellen
