Rohánszky Magda

– A rák diagnózisa olyan, mint egy természeti csapás: mint amikor a tengerparton a fürdőzők közé betör a cunami. A villámcsapásszerű trauma hatására van, aki lefagy, tehetetlennek érzi magát, más embert szinte azonnal befelé fordít és szorongóvá tesz, vannak akik kapkodóvá válnak, megint mások pedig rögtön, mint egy megoldandó feladatra tudnak tekinteni a betegségre. A rák diagnózisa egyik pillanatról a másikra megváltoztat mindent körülöttünk: kikerülünk a megszokott környezetünkből, esetleg kiesünk a munkából, megváltozik a családon belüli szerepünk, a daganat jelenlétének, az élet fenyegetettségének tudata – kinél a felszínen, kinél a mélyben – folyamatosan velünk van. Legnehezebb a bizonytalansággal, a kiszámíthatatlansággal együtt élni – foglalja össze Rohánszky Magda a sokak által megélt élethelyzet jellemzőit.

Az onkopszichológus felmérések eredményeit idézve elmondja: a betegek mintegy fele elég stabil érzelmileg, mentálisan, illetve elég erős a támogató háttere ahhoz, hogy – esetleges kisebb megingásokat nem számítva – önerejéből meg tudjon küzdeni az érzelmi terhekkel. A betegek másik fele viszont a szorongás és a depresszió különféle súlyosságú tüneteitől szenved, ami árt fizikai állapotának is, ezzel pedig az életkilátásai is romlanak.

Lelki eredetű szövődmények

Összefoglalóan distressznek nevezik a daganatos betegek által megélt negatív érzelmek széles skáláját: beletartozik a szomorúság, a félelem, a pánik, a depresszió. Ez kezdetben normális reakció a betegben és a hozzátartozókban is, azonban ennek enyhülnie kell. Baj akkor jelentkezik, ha a beteg beleragad a distresszbe. Ennek jele, hogy állandósul a szorongás és a kilátástalanság érzete, tartósan lehangolttá, elkeseredetté, örömtelenné válik, feszültsége ingerlékenységben, dühben vagy épp erőtlenségben, a haszontalanság érzetében, döntésképtelenség- ben nyilvánul meg.

– Egy infúziót bekötni nemcsak azért lehet nehéz valakinek, mert rosszak a vénái. Egy szorongó embernek megfeszülnek, megkeményednek az izmai, s ez az állapot objektív akadályává válhat akár már a gyógyszer beadásának is, növelve például az infúziós szövődmények kockázatát – hoz kézzel fogható példát Rohánszky Magda arra, hogy az aktuális lelkiállapot milyen sok ponton befolyásolni képes a kórházi ellátás sikerességét is. A pszichológiai tünetek tehát fizikai következményekhez vezethetnek. Felerősödhetnek a mellékhatások, például fokozódhat az étvágytalanság és a hányinger, az álmatlanság még fáradtabbá teszi a beteget, felerősödhet a fájdalomérzet is. Egy lefelé tartó, negatív spirálba kerülhet a beteg, ezt mielőbb fel kell ismerni, s tenni ellene. Ehhez az is kell, hogy az érintett is akarjon változtatni.

Kijutni a siralomvölgyből

– A distressznek minden tünete kezelhető. A ráknak a kezdeti megrázkódtatás után nem szükségszerű velejárója a krónikus halálfélelem, a depresszió és a tehetetlenség érzete! – jelenti ki határozottan Rohánszky Magda. Azt tanácsolja: fel kell kutatni azokat a lelki erőforrásokat, amelyek a múltban is segítettek a krízisek átvészelésében. A rákkal kapcsolatban egyszerre egyetlen problémára szabad koncentrálni: könnyebbnek tűnik a teherrel megbirkózni kisebb részekre bontva, kisebb napi-heti célokat kitűzve. Az „itt és most”-ra kell fókuszálni, mert a távolabbi jövő iránti állandósuló aggodalom csak elszívja az erőt a jelentől.

– Meg lehet tanulni a szorongás és a depresszió csökkentésének módszereit. Érdemes ehhez külső segítséget kérni, mert a pszichológiának és a pszichiátriának nagyon szerteágazó és sokféle módszere van arra, hogyan lehet csökkenteni a feszültséget és érdemben jobbá, élhetőbbé tenni a betegek és ezzel családjaik mindennapjait – fogalmaz Rohánszky Magda. Egyre több onkológiai osztályon dolgozik kifejezetten a daganatos betegeket segítő onkopszichológus és több civil szervezetnél is szerveznek pszichológiai támogató csoportokat a betegek, olykor a hozzátartozók számára is.

– Hogyan tudunk aktívan jelen lenni a gyógyulás folyamatában? Egyik része a gyógyulásunknak, ha megismerjük a betegséget, tájékozódunk és együttműködően, türelmesen végigcsináljuk a kezeléseket, amelyeket az orvostudomány ma a rendelkezésünkre tud bocsátani. A másik része pedig, hogy átgondoljuk mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel mi magunk segíthetjük gyógyulásunkat – magyarázza az onkopszichológus.

S hogy milyen lépések lehetnek ezek? Egy betegklubban megkereshetjük a sorstársakat, hogy tapasztalatot cseréljünk. Társakat kereshetünk, akikkel aktív és rendszeres mozgásprogramokon veszünk részt. Felkészülünk a vizitekre, jegyzetelünk és feltesszük az orvosnak azokat a konkrét kérdéseket, amelyekre választ várunk. Kiállunk önmagunkért, s őszintén elmondjuk a családtagjainknak, barátainknak, hogy mi terhes a számunkra, s mire van szükségünk ahhoz, hogy jobban érezhessük magunkat a bőrünkben. Megkeressük a kórház vagy klinika pszichológusát, bekapcsolódunk egy ismereteket, új készségeket és támogatást nyújtó tréningbe. Mindezekkel a lépésekkel megtapasztalhatjuk: igenis van beleszólásunk abba, hogy mi történik velünk és körülöttünk a betegséggel való megküzdés folyamatában.

Újjászületni bármely stádiumban

– Sokan megfogalmazzák, hogy szeretnék visszakapni a régi életüket. Azután elgondolkodnak, amikor visszakérdezek: biztosan azt az életet szeretnék visszakapni, amely fizikai és lelki megpróbáltatásaival a rákhoz vezetett? Ne azon rágódjunk, hogy mi volt régen vagy mi lesz velünk 1 vagy 3 év múlva. Azokat az értékeket kell megtalálnunk, amelyek ma tartalmassá és örömtelivé teszik az életünket. Ha tudjuk, hogy melyek azok az értékek, amelyek fontosak számunkra, s mi az, amit mi tudunk adni másoknak, ez a tudat erőt adhat a küzdelmekhez. A betegség egy stoptábla, amely megállásra kényszerít, de lehetőséget ad a változtatásra is. Az újjászületés alapja, hogy függetlenül attól, milyen stádiumban van a betegség, az életre koncentráljunk – fogalmaz Rohánszky Magda.