Azokban a betegekben, akikbe szolid szervet ” vesét, májat, szívet vagy tüdőt ” ültettek be, kétszer akkora a rák kockázata, mint a teljes népességben, s a rosszindulatú daganat sokféle típusa fordul elő bennük ” közölték egy tekintélyes orvosi szaklapban.
A közlemény szerint 2010-ben összesen 28.664 szervátültetést hajtottak végre az Egyesült Államokban, s ezek közül 16.899 veseátültetés, 6291 májátültetés, 2333 szívátültetés és 1770 tüdőátültetés volt. Amint arra a Medical Online cikke is rávilágít: az új szervet kapó betegek rákkockázata részben az immunszuppresszió, részben az onkogén vírusokkal való fertőződés következtében nő meg. Ha jobban értenénk ezek és más tényezők szerepét a malignitás kialakulásában, talán lehetőség lenne a rákkockázat csökkentésére is.
Dr. Eric A. Engels, a rockville-i Országos Rák Intézet munkatársa és kollégái a transzplantációt követően fellépő rákok előfordulási mintázatát vizsgálták. Országos, állami és regionális adatbázisok felhasználásával azonosították azokat a betegeket, akik 1987 és 2008 között új szervet kaptak, és meghatározták abszolút és relatív (a lakosság összességéhez viszonyított) rákkockázatukat.
Összesen 175.732 transzplantáción átesett személy adatait elemezték – ezek az adott időszak valamennyi szerv-recipiensének 39,7 százalékát tették ki. A személyek többsége, 60,9 százalékuk férfi volt, és a transzplantáció időpontjában medián életkoruk 47 év volt.
Veseátültetés az esetek 58,4 százalékában, májátültetés 21,6 százalékukban, szívátültetés 10 százalékukban és tüdőátültetés 4,0 százalékukban történt. A recipiensek közül a követési idő alatt 10.656-ben alakult ki malignus folyamat, ami mintegy duplája a lakosság egészében előforduló gyakoriságnak.
Harminckét fajta rosszindulatú folyamat fordult elő az érintettekben. Ezek közt voltak olyanok, amelyek ismert fertőzések következményei, például az anális rák és a Kaposi szarkóma, másokat viszont nem fertőzés okozott (például melanóma, pajzsmirigyrák, ajakrák). A leggyakoribb a non-Hodgkin limfóma volt (n=1504), ezt követte a tüdőrák (n=1344), a májrák (n=930) és a veserák (n=752). Az előforduló összes rosszindulatú elváltozás 43 százalékát ezek tették ki, míg a teljes lakosságban ez az arány csak 21 százalék.
A non-Hodgkin limfóma kockázata – a lakosság egészéhez képest – bármilyen szerv átültetésekor magasabb volt. A tüdőrák esetében a tüdőátültetettekben volt a legnagyobb a kockázatnövekedés, de más szervek transzplantációja is növelte a rizikót. A májrák csak a májátültetettekben volt gyakoribb. A veserák kockázata veseátültetés esetén nőtt a leginkább, de emelkedett volt a máj- és szívátültetésen átesettekben is.
„A transzplantációt követő emelkedett rákkockázat azzal együtt, hogy a szervátültetés után egyre gyakoribb a hosszú távú túlélés, szükségessé teszi, hogy az emberek e csoportjában javítsuk a megelőzést és elősegítsük a rákok korai felfedezését” – írják a szerzők.
Kapcsolódó cikkek:
Mennyit ér egy élet és mennyit tudunk adni érte?
Kinek jusson korszerű gyógyszer?
Megéri meggyógyítani a rákbetegeket
Daganatos betegek helyzete Európában
Az emberek fele rákbeteg lesz?
