A szupportív terápia egy gyűjtőfogalom, amibe minden olyan támogató kezelés beletartozik, amelynek célja a daganat és a daganatellenes beavatkozások miatt kialakuló panaszoknak, mellékhatásoknak a megelőzése, kezelése. Szupportív terápia tehát a fájdalomcsillapítás, a hányinger, a hányás csökkentése éppúgy, mint a bőr- és nyálkahártya-problémák kezelése, a hasmenés vagy a székrekedés orvoslása, a vérszegénység megelőzése és kezelése. Ide tartozik a részben a műtét, részben a betegség miatt növekvő trombóziskockázat csökkentése, az egyes onkológiai gyógyszerek miatt megnövekvő kardiológiai rizikó mérséklése.

Szintén a szupportív terápiák részeként igyekeznek megakadályozni a fehérvérsejtszám kóros csökkenését (neutropénia), megelőzni vagy ellensúlyozni a kóros fogyást. A szupportív ellátásnak része lehet a pszichológiai támaszadás is, mivel a lelkiállapot is befolyásolja a beteg életminőségét, fájdalomérzetét, de a kezelésekben való elszántságát, elköteleződését, együttműködését is, ezzel pedig érdemi kihatással lehet a terápiás eredményességre is.

Kórházi és telefonos támogatás

28-féle panaszt soroltak fel a betegek abban az amerikai konferencián bemutatott felmérésben, amelyben egy onkológus, egy ápoló és egy szociális munkás összegezték azokat a tüneteket, amelyekről a daganatos betegségen átesett betegek hosszabb távon a leggyakrabban számoltak be.

Az első 10 helyen az alábbi kiemelt panaszok álltak: fáradékonyság, erőtlenség, alvászavarok, csökkent szexuális érdeklődés, szájszárazság, derékfájás, izomfájdalmak, végtagzsibbadás, köhögés, légszomj. Természetesen a panaszokat nem lehet általánosítani, hiszen azok a betegség típusának, a daganatellenes beavatkozások módjának és időtartamának, a betegek aktuális állapotának, életkorának, meglévő társbetegségeinek is függvényei.

A nemzetközi konferencián bemutatott egyik gyakorlat szerint már az is jelentősen tudta csökkenteni a betegek tüneteit, ha két kórházi vizit között folyamatosan megkérdezték őket az állapotukról és számíthattak onkológiai nővér érdemi telefonos segítségére. A beszámoló szerint 252 kemoterápiában vagy sugárterápiában részesülő beteget vontak be. A betegek egyik felét arra kérték, hogy minden nap szánjanak néhány percet arra, hogy egy számítógépes program segítségével visszajeleznek arról, hogy 9 felsorolt gyakori tünet előfordul-e náluk aznap, s ha igen, milyen intenzitással. Aki panaszról adott hírt, annak automatikusan kiküldött a rendszer egy közérthető oktatóanyagot arról, mit tehet a tünet enyhítése érdekében. Ha valaki úgy érezte, hogy az adott tünetei már nem enyhék, hanem középsúlyosak, ezt a jelzést a rendszer továbbította egy onkológiai szaknővérnek, aki telefonon felvette a kapcsolatot a beteggel.

Természetesen nem lehetett minden problémát telefonon orvosolni, viszont a program 8 hónapja alatt azt találták, hogy kisebb arányban volt szüksége soron kívüli kórházi ellátásra azoknak a betegeknek, akik a távolból odahaza is szakszerű támogatást kaptak. Ez pedig különösen járványidőszakban lényeges eredmény volt: a kevesebb kórházi megjelenés szüksége úgy a betegek, mint az ellátórendszer szempontjából egyaránt előnyösnek bizonyult.

dr. Végh Éva

Amint Végh Éva megjegyezte, a telemedicináról („távgyógyításról”) idehaza is sok gyakorlati tapasztalatot szereztek a járvány miatti korlátozások idején. Sok beteg és hozzátartozó örült annak, hogy interneten vagy telefonon is el tudtak intézi olyan rutin ügyeket, mint például a receptfelírás vagy egy kivizsgálás következő állomásának megbeszélése és oda beutaló kérése, vagy egy további teendőt nem igénylő képalkotó vizsgálat leletéről való konzultáció. Ez a gyakorlat a járványügyi korlátozások feloldása után is részben fennmaradt azokban az esetekben, amikor szakmailag nem indokolt a személyes orvos-beteg találkozás. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy önhatalmúlag sosem szabad az esedékes kontrollvizsgálatot kihagyni vagy halasztani. Egy koronavírus-fertőzés esetleges szövődményénél jóval nagyobb kockázatot hordoz egy daganatos betegség időben fel nem ismert kiújulása.

Biztonságot adhat a tájékozottság

A betegeknek a távkonzultáció lehetőségétől függetlenül is tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen mellékhatásokra számít- hatnak, melyek náluk a várható „menetrend szerinti” kellemetlen tünetek és mi az, amikor soron kívüli orvosi ellátásra van szükség. Utóbbiak közé tartozik például, amikor valakinél trombózis gyanúja merül fel vagy az onkológiai kezelések közben belázasodik.

Trombóziskor a megalvadó vérből összeálló vérrög (trombus) elzár el egy eret leggyakrabban a lábban, ami egyrészt helyi panaszokat (fájdalom, megdagadás, fényes felszínű, kékes vörös elszíneződő bőr) okozhat, másrészt az érfalról leszakadva eljuthat a tüdőbe, ahol felakadva akár súlyos-életveszélyes állapotot kiváltó tüdőembólia is lehet a következménye. Operációt követően rutinszerűen indítanak véralvadásgátló kezelést, ám ezt is csak körültekintéssel lehet alkalmazni és fontos a betegek fegyelmezett gyógyszerhasználata, mivel a vérrögképződés rizikójának csökkenésével a vérzéses szövődmények kockázata emelkedhet.

A trombóziskockázatot a beteg hajlama (kb. minden 10. ember él fokozott rizikóval), maga a betegség és egyes onkológiai gyógyszerek is növelhetik. Rizikótényező a tartós fekvés, a sok ülés, a kevés mozgás is. Trombózis gyanújakor azonnal orvoshoz kell fordulni. Nem biztos ugyanakkor, hogy az elsődleges végtagi trombózis panaszt okoz, lehet első jel az is, amikor már légzési elégtelenség lép fel. Tüdőembóliára utaló, hirtelen jelentkező légszomj esetén rögtön mentőt kell hívni.

Onkológiai kezelések alatt felszökő láz felveti a lázas neutropénia eshetőségét. Ennek hátterében kóros fehérvérsejtszám-esés állhat, ami miatt megnő a fertőzések kockázata. Ennek az a veszélye, hogy a védekezésért felelős elegendő fehérvérsejt híján egy máskor banális fertőzés is gyorsan súlyos, akár életveszélyes állapotot is kiválthat. A lázas neutropénia a fertőzés gyors terjedési kockázata miatt sürgősségi állapotnak számít, kórházi kezelést kíván. Ezért fontos, hogy mielőtt kemoterápia után hazamegy a beteg, értse, hogy láz, fertőzésre utaló tünet (például nátha, köhögés, hasmenés, vizeletfertőzésre utaló panaszok) esetén minél előbb orvoshoz kell fordulnia a vérkép ellenőrzése miatt. Fontos, hogy legyen pontos információja arról, hogy hirtelen magasba felszökő láz esetén hová, kihez kell fordulni, melyik telefonszám hívható. Ha az onkológiai ellátóhely bármilyen okból nem elérhető, vagy a beteg a lakhelyéről nem tud legkésőbb másnap az onkológián jelentkezni, a háziorvoshoz, az ügyelethez, vagy a legközelebbi sürgősségi osztályhoz kell fordulni, bemutatva a dokumentumait, hogy mikor és milyen daganatgátló kezelést kapott. Fontos, hogy a betegek minden élethelyzetben kerüljék a fertőzésveszélyt, viseljenek például maszkot ott is, ahol nem előírás.

Védeni az agyat

Szerencsére a mellékhatások többsége nem sürgősségi eset, ami persze nem azt jelenti, hogy ne kellene mielőbb lépni az enyhítés érdekében, megelőzendő a súlyosabb állapot kialakulását.

Amint az előadó rámutatott, „olyan mellékhatásokra is figyelni kell, amelyek gyakran nincsenek a figyelem fókuszában.” Ezek közé tartoznak például a kemoterápia miatti gondolkodásbeli problémák (szakszóval kognitív funkciókárosodások). A betegek egy része arról számol be: a betegség diagnózisa, illetve a kezelések megkezdése után romlott a memóriája, kevésbé tud koncentrálni, lassabban gondolkodik, tovább tart döntéseket meghoznia. A jelenségre létezik szakkifejezés: angolul „chemobrain”, szó szerinti fordításban „kemoterápiás agy” vagy PCCI, „kemoterápia utáni kognitív károsodás.” Kétségtelen: vannak gyógyszerek, amelyek kedvezőtlenül hathatnak az idegrendszerre. A chemo-brain nem tudható be csak mellékhatásnak, összetettebb jelenség. Sok agyi kapacitást leköthet a rák diagnózisa által okozott szorongás is, a családtagok és a jövő miatti aggodalom. A figyelemzavar hátterében állhat kimerültség, kialvatlanság, depresszió, de akár a szervezet oxigénellátottságát csökkentő vérszegénység vagy hormonális változások is, ezek pedig felerősíthetik egymás hatását. A tünetekről be kell számolni a kezelőorvosnak.

Idővel, ha csökken a betegség miatti stressz, illetve kiürülnek a daganatellenes hatóanyagok a szervezetből, a chemobrain tünetei is enyhülhetnek. Addig is javasolható a szorongást és az alvásproblémákat enyhíteni képes, pihentető relaxáció, segíthet pszichológus is. Hasznos lehet a tudatos „edzés”: olvasás, rejtvényfejtés, verstanulás, koncentrációt segítő játékok, nyelvtanulás. Praktikus lehet feljegyzések írása jegyzetfüzetbe vagy telefonba. A tüneteket enyhítheti a rendszeres testmozgás is, ami más mellékhatásokat is hatásosan tompíthat.