Daganatos betegségben nincs szükség „csodadiétára”, ilyen nincs is. Nem igaz, hogy egy daganatos beteg nem ehet húst, tejterméket vagy szénhidrátot. Az orvosok és dietetikusok óva intenek az egy- oldalú diétáktól, méregtelenítéstől, böjtöléstől, különösen a betegség aktív szakaszában. Nincs általános tiltólista. A sok évtizede berögzült étkezési szokásoknak néhány hetes diétával való „kiböjtölése” nem lehetséges, ennek nincs is értelme. Hosszabb távon úgy kell egészségesebbé tenni a táplálkozást, hogy azzal a beteg azonosulni tudjon, abban örömét is lelje, másként úgysem fog működni.

Dietetikusok alaptétele: „minden nap kerüljön terítékre fél kiló zöldség és gyümölcs, nyersen vagy feldolgozva.” Műtétek után fontos a sebgyógyuláshoz és a felépüléshez az elegendő fehérjefogyasztás is. Kemoterápia időszakában is fontos az erőnlét megőrzése. Az étvágytalanság, a hányinger vagy az emésztési panaszok ellenére törekedni kell a rendszeres és változatos étkezésre. A betegek olykor sikerként könyvelik el, ha híznak, ám ez nem cél, mert a zsírmennyiség növekedése még inkább megterhelő a szervezet számára, az elhízás növeli a szív- és érrendszeri szövődmények kockázatát, rossz hatással van a hormonháztartásra, krónikus gyulladást idéz elő a szervezetben, rontja az életkilátásokat. Ugyanakkor a daganattal összefüggő kóros fogyás is veszélyes! A kezelőorvos felírhat étvágyfokozó készítményeket, a betegek fogyását ellensúlyozni hivatott speciális tápszereket, amelyek különféle édes és sós ízben is elérhetők.

Érdemes a kórházban megkeresni a dietetikust, és vele átbeszélni a konyhai teendőket. Mindenkinek sajátos szükségletei vannak, attól függően, hogy a betegség és a kezelések mely fázisában tart. Az ajánlott étrend attól is függ, hogy milyen egyéb társbetegségekre (cukorbetegség, szívbetegség, veseelégtelenség, ételallergia, ételintolerancia) kell odafigyelni. Alapvető szabály, hogy az étkezések rendszeresek legyenek (ajánlott inkább többször kisebb adagokat fogyasztani), még akkor is, ha a beteg étvágytalan, valamint ügyelni kell az elegendő (napi legalább 2-2,5 liter) folyadékfogyasztásra.

Operációt követően, illetve magasabb trombóziskockázat esetén a betegek egy része hosszabb távon is véralvadásgátló gyógyszert kap. Régóta alkalmaznak a K-vitamin véralvadást fokozó hatását gátló gyógyszereket; ha valaki ilyet szed, oda kell figyelnie, hogy ne egyen túl sok K-vitamint tartalmazó ételt, mint a brokkoli, a spenót, a kelbimbó, a káposzta vagy a máj.

A kiegyensúlyozott, vegyes étrend a szervezet számára szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat általában tartalmazza. A mesterséges (szintetikus) vitaminoknál előnyösebb, ha természetes úton, a növényekből kapja meg a szervezet a szükséges vitaminokat. Ha a táplálkozás egysíkúvá vagy nehezítetté válik, szükség lehet vitaminpótlásra. Tévhit, hogy a minél magasabb vitaminbevitel csak előnyökkel járhat! Talán egyedül a D-vitamin nevezhető meg, amelynek a pótlása (egészséges felnőtteknek naponta 2000, betegségben 3-4000 nemzetközi egység, NE), különösen a téli időszakban általánosan javasolható, minden mást egyeztetni kell a kezelőorvossal.