Tévhitek a rákról (4.)

A daganatos betegségekről számtalan tévhit kering a köztudatban. Sorozatunkban igyekszünk a leggyakrabban előforduló állításokat górcső alá venni, hogy a betegség megelőzésével és gyógyításával kapcsolatban mind az érintettekben mind az érdeklődőkben reálisabb kép alakulhasson ki.

Nem igaz, hogy a daganathoz nem szabad hozzányúlni

Sokan félnek, hogy egy műtét megbolygatja a tumort, s az agresszívebbé válik, gyorsabban kezd terjedni. Ezzel szemben a valóság az, hogy egy operáció nem változtatja meg a daganat szövettani jellemzőit. Általában a sebészi eltávolítás a legfontosabb lépés a szervezet tumormentessé tételéhez, tehát ha egy daganat műthető, az esélyt jelenthet a gyógyulásra, illetve a hosszabb életre. Ha már nem lehet a daganatot eltávolítani, az operáció célja a panaszok enyhítése (vastagbélráknál a bélelzáródás elkerülése, hasnyálmirigy- vagy májdaganatnál az epe elfolyásának biztosítása, agydaganatnál az idegrendszeri tünetek csökkentése…). Előrehaladott esetekben sajnos a műtét sem tud mindig segíteni, s az erőfeszítések ellenére a rák burjánzása hamar súlyos rosszabbodáshoz vezet. Ez az időbeli egybeesés lehet a magyarázata annak, hogy sokan közvetlen ok-okozati összefüggést vélnek a műtét és a tumor terjedése között.

Nem igaz, hogy sérülés is okozhat rákot

Olykor egy fizikai sérülés – például a mellek vagy a herék megütése – után derül ki, hogy az adott szervben daganat alakult ki. Viszont a rákot nem külső behatás okozza, hanem bonyolult genetikai folyamatok. Az összefüggés látszó- lagos: a sérülés jobban ráirányítja a beteg és az orvosok figyelmét egy-egy szervre, így fény derülhet az ott lévő tumorra is. A történtek miatt ugyanis olyan vizsgálatokat (ultrahang, röntgen, CT) végezhetnek, amelyekre máskülönben csak később került volna sor, amikor vélhetően már maga a rák okozott volna panaszokat. A daganatok egy részére tehát valóban sérülés nyomán derül fény, ám ez általában véletlen egybeesés, s nem az adott baleset okozza a rákot.

Nem igaz, hogy a rák mindig öröklődik

Egyes tumortípusoknál valóban kimutatták, hogy nagyobb a kockázata azoknak, akiknek közeli hozzátartozójuk – különösen fiatalabb korában – rákban betegedett meg. Ennek ellenére mai tudásunk szerint a megbetegedéseknek csak 8-10 százaléka hozható bizonyítottan összefüggésbe az öröklődéssel. A rákot sokkal inkább az életünk folyamán “szerzett” génhibák okozzák. A génkárosodás kockázata az életkorral növekszik: a dohányzás, a légszennyezés, a napsugárzás vagy a zsíros ételek, az elhízás, a mozgásszegény életmód, az állandósuló feszültség mind olyan rákkeltő tényezők, amelyek hozzájárulnak a szervezet támadhatóságához. A káros anyagok megváltoztatják egyes fehérjék és enzimek működését, s ez hosszabb távon rákos burjánzáshoz vezethet. Az öröklődéssel tehát hajlamot kaphatunk, ám az életmód ennél sokkal nagyobb szerepet játszik a rák kialakulásában – van amikor rokonok között sem a genetikai, hanem az életmódbeli hasonlóság miatt fordulnak elő hasonló betegségek.

Nem igaz, hogy a naptej megvéd a bőrráktól

A nagy védőfaktorú naptejek segítenek, hogy ne égjünk le olyan hamar, ám a déli órákban a legerősebb készítménnyel sem szabad hosszabb időt tűző napon tölteni. A naptejek használata elengedhetetlen, ám veszélyük, hogy hamis biztonságérzetet keltenek: sokan úgy gondolják, hogy kivédenek minden káros sugárzást, holott ez nem igaz. Egyetlen leégésből ugyan nem lesz bőrrák, ám a bőr nem felejt, s ha elbagatellizáljuk a problémát, a károsodások – a dohányzáshoz hasonlóan – az évek során összeadódnak, s jelentősen megnövelik a rosszindulatú daganat kockázatát. A leghatékonyabb napvédelem az árnyék.

Kapcsolódó cikkek:
Tévhitek a rákról (3.)
Tévhitek a rákról (2.)
Tévhitek a rákról (1.)

 Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 4. számában jelent meg. A Tűzmadár Alapítvány által kiadott országos magazin negyedévenként 10 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. Az ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Top