Nem igaz, hogy hajhullást okoz a sugárkezelés

A sugárterápia abban különbözik a kemoterápiától, hogy amíg a gyógyszeres kezelés a véráram útján a teljes szervezetre hat, addig a sugár helyileg pusztítja a tumort, így a mellékhatásai is helyiek. A sugárterápia tehát csak a koponya, illetve a fej-nyaki régió kezelése esetén okozhat hajhullást, de a kopaszság a hajas fejbőr sugarazása esetén végleges is lehet. A sugárkezelt bőrfelület – bárhol a testen – érzékenyebbé válhat, ezért semleges mosdószert ajánlanak az orvosok. Az adott részen dezodorok, púderek használatát mellőzni kell, az áztatás, vizes borogatás is kerülendő, a különféle bőrtápláló krémekről pedig tanácsos konzultálni a kezelőorvossal, nehogy többet ártsunk, mint használjunk.

Nem igaz, hogy depressziós lesz minden rákbeteg

A rákkal való szembesülés nagy traumát okoz, s egy esetleges kiújulás is megtörhet lelkileg egy embert, mégsem törvényszerű, hogy a beteg depresszióba essen. A megküzdés egy pszichológiai folyamat, amely során a beteg megtanulhat együtt élni a betegséggel: a rákkal való megküzdés a félelem feldolgozását is jelenti, hogy az ne keserítse meg a mindennapokat. Ha egy betegen eluralkodik a kétségbeesés, állandósul a szorongás, az alvászavar, tudnia kell: ahogyan vannak hatásos fájdalomcsillapítók, ugyanúgy léteznek valóban hatékony feszültségcsökkentő pszichológiai módszerek és szorongásoldó gyógyszerek. Segíthet egy pszichológus, sok embernek pedig a helyi betegklub ad támaszt, ahol azokat a félelmeit is megértő sorstársakkal beszélheti meg, amelyek netán még odahaza is tabunak számítanak.

Nem igaz, hogy elbódítanak az erős fájdalomcsillapítók

Az erős opioidokat a morfinéhoz hasonló hatásmechanizmusuk okán kábító fájdalomcsillapítóknak is nevezik, ám a tabletták, a végbélkúp vagy az elhúzódó hatású (szakszóval: retard) tapaszok hatása nem összevethető a drogok öntudatlanságot okozó következményeivel. Alkalmazásuk elején olykor ugyan valóban előfordulhat átmeneti zavartság vagy koncentrációgyengülés, ám ezek általában néhány nap alatt spontán megszűnnek. Tévhit az is, hogy morfinszerű készítményeket csak előrehaladott rákbetegeknél alkalmaznak: bizonyos opioidokat ugyanis bevethetnek jóindulatú daganatos betegeknél vagy mozgásszervi fájdalmak enyhítésére is. A gyógyszerszintet mindig a betegség intenzitásának függvényében kell beállítani. Ebben a legtöbb esetben nincs elvi felső határ: a legfőbb tényező, hogy a betegnek minél kisebb fájdalmai legyenek.

Nem igaz, hogy a HPV biztosan elkerülhető

Ugyan a HPV (humán papillóma vírus) leggyakrabban nemi úton terjed, ám nem a testnedvek által, hanem a fertőzött bőrfelületek érintkezésével, ezért bár az óvszer csökkenti a kockázatot, teljes védelmet nem nyújt. A HPV nem örökölhető: mivel a vírus nem a véráram útján terjed, a fertőzött kismama gyermeke ritkán születik vírushordozóként. A csecsemő ugyanakkor a szülés során megfertőződhet. A HPV kisebb rizikójú törzsei szemölcsöket okozhatnak, az agresszívebbek hozzájárulhatnak daganatos betegségek, leggyakrabban méhnyakrák kialakulásához, de oki szerepükre derült fény a fej-nyaki daganatoknál és bizonyos nyelőcső daganatoknál is. A vírusfertőzésen a lakosság nagyobbik fele átesik, ám legtöbbször az immunrendszer spontán módon legyőzi a kórokozót. A méhnyakrák általában több év alatt fejlődik ki, ezért fontos a rendszeres nőgyógyászati szűrés, hogy egy esetleges elfajulás esetén időben lépni lehessen.

Kapcsolódó cikkek:
Tévhitek a rákról (5.)
Tévhitek a rákról (4.)
Tévhitek a rákról (3.)
Tévhitek a rákról (2.)
Tévhitek a rákról (1.)

Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 7. számában jelent meg. A hirdetések nélküli országos betegtájékoztató magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.