Epegondokra gyanakodott, amikor gyomorpanaszokkal, hasfájással ment el háziorvosához még 2008-ban Dányi Sándorné. A vizsgálat során orvosa áttapintotta a máját, ám ezzel nagy fájdalmat okozott. Rögtön egyértelművé vált, hogy nem odázható el egy alapos kivizsgálás. Az ultrahangfelvételen egy elmosódott, gyanús gócot fedeztek fel, ezért CT-re küldték, ami megerősítette a daganat diagnózisát. A szövettani mintavétel után már azt is tudták, hogy rosszindulatú az elváltozás. Máig nem derült ki, miért alakult ki az asszonynál a májrák: nem alkoholista, s hepatitis eredetű májgyulladást sem mutattak ki nála.

Mivel a képalkotó vizsgálatokkal távoli szervekben nem találtak áttéteket, az operáció mellett döntöttek. A sebész felnyitotta, ám úgy látta, hogy a daganat elhelyezkedése miatt ahhoz nem szabad hozzányúlni, ezért érdemi beavatkozás nélkül összezárta a sebet…

– Meg voltam győződve arról, hogy rákos leszek, de én méhnyakrákot vártam – mondja Aranka, majd magyarázatot is ad furcsa kijelentésére. – Sok dolgot örököltem édesanyámtól, egészségügyi problémákat éppúgy, mint például azt is, hogy nem szeretem az alkoholt. Ezért ért nagyon váratlanul a májrák: édesanyám 68 éves korában lett méhnyakrákos, korábban azt gondoltam, rám is ez vár. Esetleg a tüdőrákot tudtam elképzelni, mert sokáig láncdohányos voltam – folytatja az asszony, majd mintegy mellékesen megjegyzi: bár tüdőrákja nem lett, mégis majdnem belehalt a cigarettázásba.

55 évesen agyvérzést kapott, egy hétig élet-halál között lebegett, mire az orvosoknak maradandó károsodás nélkül sikerült visszahozni az életbe. Akkor még élt az édesanyja, a kórházi ágyánál sírva kérlelte, hagyjon fel szenvedélyével, s ne gyújtson többé rá. Aranka megígérte, s be is tartotta a fogadalmát.

– Talán jöhetett volna néhány évvel korábban az agyvérzés: ha hamarabb leteszem a cigit, kevesebb méreg halmozódott volna fel bennem – morfondírozik utólag Dányi Sándorné.

Az aktív korában a BKV anyagbeszerzési kereskedelmi igazgatóságán dolgozó asszony tapasztalt beteg: meszesedéssel is bajlódik, a gerince is fáj, sőt két csípőprotézis műtéten is túl van már. – A protézisbeültetések ellenére is fájnak a lábaim, szerintem valami nem jól sikerült. Az ortopéd orvos mindenesetre nagyon meg van elégedve az eredménnyel – mondja ironikusan az asszony. Aranka támaszként leginkább még mindig aktív – ugyancsak a BKV-nál dolgozó – férjére számíthat, gyerekeik nem születtek.

Eredményes kezelések

A sikertelen májműtétet követően nem maradt más lehetőség, mint az onkológiai terápia. A májrák gyógyszere annyiban különbözik a klasszikus kemoterápiától, hogy nem infúzióban, hanem tablettaként kapják meg a betegek.

– Egy-két hónap alatt a kontrollvizsgálatok azt igazolták, hogy elkezdtek a ráksejtek visszahúzódni, csökkent a májdaganat mérete – számol be a korai eredményekről Aranka. Mellékhatások nála is felléptek: émelygés, nyálhiány miatti szájszárazság és a nyelvének a fájdalmas kirepedése miatt egy ideig alig tudott enni és inni. Ám a panaszok átmenetinek bizonyultak, s a kezdeti nehézségek felvállalása megérte a befektetést. Az orvosok néhány hónap múlva ugyanis közölték: esélyesnek látják, hogy egy újabb májműtéttel el lehet távolítani a daganatot. Aranka tehát ismét műtőasztalra került, s a sebész ezúttal már valóban eredménnyel is járt. Úgy sikerült kivennie a májtumort, hogy elég ép májszövet maradt ahhoz, hogy az asszony talpra állhasson.

Bonyodalom ekkor is adódott: az operáció előtt a véralvadási gondok elkerülése érdekében fel kellett függeszteni a tablettás kezelést. A műtét utáni kontrollvizsgálaton Arankának azzal kellett szembesülnie: a tüdejében áttétek jelentek meg. A májműtétet követően újraindított kezelés nyomán azonban sikerült ezeket a gócokat is eltüntetni, s immár fél éve nincs kimutatható daganat sehol sem a szervezetében. A közelmúltban ugyan egy májráktól független érműtét miatt ismét fel kellett függeszteni a rákgyógyszer szedését, ám bízik abban, hogy ennek nem lesz káros következménye. Van étvágya, a főzés a hobbija, sok vitamint is eszik, igyekszik mihamarabb megerősödni.

Lélekben is le kell győzni a bajt

– A mélypontot akkor éltem át, amikor a háziorvosom azt mondta: három hónapom lehet hátra, rendezzem el a dolgaimat és készítsem fel a férjemet, hogy hamarosan egyedül marad. Hazáig sírtam – emlékezik vissza 2008-ra Aranka, s most is megremeg a hangja.

– Napokig teljesen magam alatt voltam. Azután úgy döntöttem, nem gyászolom magam, mint aki már meghalt. Elmondtam a rokonoknak, barátoknak is mi a helyzet, majd a férjem, s az ő támogatásukkal belevágtunk a kezelésekbe. Volt persze időszak, amikor halálra kínoztam az orvosom azzal, nem hiszem, hogy bármi is hatásos lehetne. Az onkológus egyik alkalommal szigorúan leteremtett: hagyjam már abba az állandó aggodalmaskodást, én vagyok az osztálya egyik büszkesége! Annak örülnének, ha minél több májrákos betegnél olyan eredményeket lehetne elérni, mint nálam – mosolyodik el az asszony.

– Nem élek álomvilágban, nem vagyok elrugaszkodva a valóságtól: tudom, hogy megbújhatnak ráksejtek valahol, a kontroll előtt van bennem félsz az eredménytől. De én már mindenképp a szerencsések közé tartozom, hiszen nem egyszer visszatáncoltam a szakadék legszéléről. Ha három évvel ezelőtt nem adom vissza magam az életnek, s nem igyekeztem volna a mindennapok szintjén megtisztítani a gondolataimat a ráktól, akkor most biztosan nem beszélgettünk volna.

Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 11. számában, a 2011. tavaszi kiadásban jelent meg. Szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a betegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a rák lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Kapcsolódó cikkek:
Sajtópályázat: ne várjunk tétlenül a májrákra!
A májáttét tünetei
Mi a májrák? Mi nem májrák? Kérdések és válaszok
Májrák, májáttét