Nem szerencsés „alternatív medicinának” hívni az orvostudomány követelményeinek nem megfelelő eljárásokat, mert azok valójában nem nyújtanak alternatívát az orvosi módszerekhez képest. A Magyar Tudományos Akadémia friss állásfoglalásában kifejti: a tudománynak nyitottnak kell lenni bármely kiegészítő (szakszóval komplementer) eljárás elfogadására, de csak akkor, ha az adott betegség gyógyításában bizonyították az eljárás biztonságosságát és hatékonyságát.
Az Orvosi Tudományok Osztálya által jegyzett állásfoglalás rávilágít: a „komplementer eljárások” kifejezés azokat a terápiás és diagnosztikus eljárásokat foglalja össze, amelyek nem részei a hagyományos vagy konvencionális, nyugati orvostudománynak. Amíg a hagyományos orvoslással szemben törvényi és társadalmi követelmény, hogy bizonyítsa működése hatékonyságát és biztonságosságát, addig a nem konvencionális eljárások mentesülnek e kötelezettség alól. A kiegészítő eljárások alkalmazása a jelenlegi törvényi háttér mellett egyet jelenthet a bizonyítékok nélküli gyógyászattal. Az orvostudomány mai ismeretei szerint viszont a bizonyítékok nélküli gyógyászat súlyos kockázatot jelenthet a betegek számára. Egyrészt diagnózist és terápiás javaslatot csak érvényes orvosi diplomával rendelkező orvos állíthat fel, másrészt figyelembe kell venni azt is, hogy a késlekedés miatt késve felállított orvosi diagnózis, illetve a hatástalan vagy káros terápia alkalmazása veszélyezteti a betegeket.
Hiába árthat, jogszerű lehet
Az akadémikusok leszögezik: a magyar jogszabályi háttér nem megnyugtató. Javasolják annak pontos meghatározását, hogy kik és milyen végzettséggel, milyen feltételek mellett és milyen területen alkalmazhatják az egyes komplementer eljárásokat. Jelenleg ugyanis szinte valamennyi olyan eljárás végzése, amely akár súlyosan veszélyeztető (pl. hashajtáson alapuló „méregtelenítő” terápiák), akár hatástalan (pl. homeopátia), esetleg a kuruzslás határait súrolja (pl. ezoterikus gyógymódok), jogilag szabályos.
Mindez rontja a bizonyított komplementer gyógyászathoz sorolható eljárások hitelét is. Összekeveredtek a fogalmak: például a gyógynövények bizonyítható következményekkel járó alkalmazása ugyanazon megítélés alá esik, mint az olyan módszerek, mint a homeopátia, a bioenergetika vagy a spirituális és ezoterikus tevékenységek. A homeopátiáról az MTA egyértelműen leszögezi: nincs bizonyíték arra, hogy a homeopátiás készítmények hatásukban különböznének a hatóanyag nélküli placebóktól. Ez alapján tehát a homeopátia nem tekinthető a komplementer medicina részének sem.
Hatásos vagy hatástalan
A fentiekből is kitűnik: az orvostudomány nem ellensége a kiegészítő terápiáknak, például neves tudományegyetemeken is működnek komplementer medicina tanszékek. A határvonal a hatásos és hatástalan eljárások között húzódik. Az MTA állásfoglalása arra világít rá, hogy éppen azért indokolt az egyértelmű szabályozás, hogy fel lehessen lépni az „alternatív módszerek” címszó alatt a betegeket félrevezető, veszélyeztető kuruzslók ellen.
