Véres széklettel fordult orvoshoz a miskolci Mihók Zoltán bő két évvel ezelőtt. Megnyugtató diagnózist kapott, aranyér okozta a tüneteket. Az akkor 68 éves férfit orvosa és párja – a Magyar Rákellenes Liga miskolci alapszervezetét másfél évtizede vezető Virág Judit – rábeszélte, hogy ha már egyszer rászánta magát az orvosi vizitre, vizsgáltassa ki rendesen magát. Panasza ugyan nem volt, de beleegyezett, így laboratóriumi vizsgálat, ultrahang, tüdőátvilágítás jöttek sorba. A röntgenkép a tüdőn gyanús foltokat mutatott, ezért – sok-sok beteg halogatásból eredő, rossz kimenetelű történetét ismerve – magánúton azonnal CT időpontot kértek, így már másnap meg is történt a részletesebb képalkotó vizsgálat. A CT igazolta, amitől a röntgenkép alapján tartani lehetett: két darab 3 és fél centis rosszindulatú daganatot találtak.

Szembesülni a valósággal

– Bár fiatalkorom óta dohányoztam és tudtam, hogy ez kockázattal jár, talán úgy gondoltam, hogy ez csak másokat érinthet, engem nem. Borzalmas érzés volt szembesülni a valósággal. De nem omlottam össze: párom sok-sok betegnek segített már ilyen helyzetben, így tudtuk, hogy a túlélés záloga a gyors és fegyelmezett cselekvés – emlékezik vissza Mihók Zoltán. – Mivel ez a COVID-időszak sűrűjében történt, legközelebb Debrecenben találtunk leghamarabb elérhető tüdő- gyógyászati szakrendelést. Tüdőtükrözés és mintavétel következett. A patológiai vizsgálat megállapította, hogy a két daganat egymással összekapcsolódik, szövettani típusa pedig adenokarcinóma.

Egy újabb rossz hírt közöltek a sebészeti konzultáción, amikor a sebész főorvos úgy foglalt állást, hogy a daganatokat az elhelyezkedésük miatt nem tartja kiműthetőnek, ráadásul nem zárható ki az sem, hogy a tüdőnek más része is érintett apró gócokkal. – Ezzel a lesújtó szakvéleménnyel mentünk vissza az onkológushoz megbeszélni az onkoteam javaslatát, hogy akkor hogyan tovább? Épp olyan napra esett az onkológiai vizit, amikor kezelések is voltak az intézetben, így azt mondta az orvos: ha már itt vagyok és rendben a laborom, be is ülhetek az első kemoterápiára. Hát nem így indultam el azon a reggelen otthonról, meglepődni sem volt időm, de egyetértettem az orvosommal abban, hogy nincs mire várni.

Felvenni a kesztyűt

– A kemoterápia nem egy kellemes elfoglaltság, de túl lehet élni. Ez még mindig a kisebbik rossz, hiszen azt jelzi, hogy nincs vége az útnak, nem vagyunk tehetetlenek, hanem felvehetjük a harcot a daganattal. Erőt adott az is, hogy előre tudtam: nem egy végeláthatatlan folyamatba kerültem bele, hanem meghatározott számú, terv szerint négy kezelést kell kapnom – fogalmaz Mihók Zoltán. Közben molekuláris vizsgálatok is történtek a daganatszövetből, hogy kiderítsék, érdemes lehet-e immunterápiával próbálkozni. Ugyanis az immunterápia sem univerzális gyógymód, csak annak van értelme adni, akinél kimutatható, hogy a daganatsejtek valószínűleg fogékonyak lesznek rá. Zoltánnál megállapították, hogy a tumor abba a kategóriába tartozik, amiben a kemoterápiás „érzékenyítést” követően eredményes lehet immunterápiára váltani.

– Háromhetente járok infúziós kezelésre, már túl vagyok a jubileumi, huszadik immunterápián is. A kezelések idején van időnk beszélgetni a betegtársakkal: van közöttük, akinél már hét éve tartanak kezelések, és ma is jól van, ez reménnyel tölt el engem is – mondja Mihók Zoltán. Súlyos mellékhatások nem érintették, bár az infúzió utáni héten gyengébb, viszket a bőre és köszvényes tünetei is vannak, ám ennél fontosabbnak tartja, hogy hatásos a kezelés.

Zoltánnak két, Juditnak egy lánya van, utóbbi esküvője 2021. júliusra volt beütemezve, azt tervezték, hogy azon Zoltán lesz a tanú. Ekkor már javában zajlottak a daganatellenes kezelések, ám a férfinak erőt adott, hogy feladata van. A Bükkben, a szabadban megtartott esküvő mindenkinek emlékezetes élményt jelentett. Sőt, azon a nyáron egy horvátországi autós nyaralást is bevállaltak. „Azt éreztem, hogy két infúziós kezelés között nekem szükségem van erre a kéthetes vakációra: a sós tengeri levegőre, a szabadságra, a beteglétből való kilépésre. Nem bántuk meg. El is határoztuk, hogy amíg meg tudjuk tenni, a nyaralás egy évben sem fog elmaradni többé.”

Zoltán azt mondja, a betegség diagnózisával leginkább épp az örömöt adó dolgokhoz való hozzáállása változott meg: immár több mindent megenged magának, amit korábban a munka miatt mindig elhalasztott. Ugyanis még nyugdíj mellett is aktívan dolgozott, menedzselte elektronikai hulladékokat hasznosító vállalkozását, csak a betegség hozta el azt, hogy hátrébb lépjen egyet, és már ne mindent a kötelezettségeinek rendeljen alá. Többet mozog, sétál, kirándul. Ideje is volt már: 2022. szeptemberben családi és baráti körben a 70. születésnapját ünnepelte.

Szégyen helyett büszkeség

– Magam sem értettem, hogy miért, de kezdetben szégyelltem, hogy beteg lettem. Később átfordult ez az érzés, ahogyan tudatosult bennem, hogy a környezetemben lassan szinte minden családban volt vagy van daganatos beteg. Szóval szégyen helyett még büszke is lehetek rá, hogy milyen jól viselem és lépésenként haladok a javulás felé. Persze az érdem nemcsak az enyém, hanem az utamat egyengető páromé, a családomé és mindenekelőtt a kezelő- orvosomé, aki lelket öntött belém és kitalálta hogyan maradhatok életben. Egy jó orvos-beteg kapcsolat nagyon sok erőt képes adni, ezért amikor az orvosom Debrecenből Budapestre került, mentem én is utána. A daganatos betegeknek szerintem nagyon fontos, hogy a szabad orvosválasztás lehetősége ezután is megmaradjon – vélekedik Mihók Zoltán.

A tervek szerint 2 év után vizsgálják felül, kell-e tovább folytatni az infúziókat vagy felfüggeszthető a kezelés. Az immunterápia sajátossága ugyanis, hogy képes úgy áthangolni a daganatellenes immunsejteket, hogy azok a kezelés felfüggesztése után is visszaszoríthatják a tumoros folyamatot, bár az is igaz, hogy ebben még nincs sok tapasztalat. – Ha két év elteltével befejeződik a kezelésem, én azt fogom mondani, hogy meggyógyultam. Az orvosok ezt nem mondhatják, csak azt, hogy tünetmentes lettem. De én egyre egészségesebbnek érzem magam, így én mondhatom!