„Egészen biztosan gyomorfekélyem van” – állapította meg magában Kincses Dániel 2022 elején, amikor néhány falat lenyelése után hirtelen korábban nem tapasztalt teltségérzet fogta el, ami miatt nem tudta megenni az ebédjét. Bár még csak harmincas évei derekán járt, de nem csodálkozott különösebben. Már régóta érezte, hogy az állandó feszültség felőrli. Ugyan végzettségét tekintve faipari technikus és kosárlabda szakedző, de az építőiparban, azon belül a műemlék jellegű épületek felújításában találta meg építési vállalkozóként a számítását. Legalábbis pénzben. Illetve abban is csak azokban a projektekben, amikor épp nem csapták be.

Kincses Dániel nagy családban él, feleségével négy gyermeket nevelnek. 11 éves fia édesanyja 8 évvel ezelőtt meghalt egy autóbalesetben. Az akkor 3 éves kisfiú is az autóban ült, ő túlélte, viszont a lelki trauma nem múlt el nyomtalanul… Dániel mostani párját kétgyermekes édesanyaként ismerte meg, mozaikcsaládot alkotnak, azóta született egy közös kislányuk is.

A férfi régóta érezte, hogy váltania kellene a munkájában, ebben egy újabb jelnek tekintette a gyomorbántalmakat. Nem várt tovább: felszámolta a vállalkozói létet. Megmaradt a speciális homlokzatoknál, de alkalmazottként helyezkedett el egy német cégnél. Sürgetőbbnek érezte a munkahelyváltást, mint az egészségügyi kivizsgálást. Gondolta, hogy ha nagyon muszáj, majd megoldja a gyomorbajt is, ahogyan a munkájában és a családban is napról-napra megoldják a hirtelen fellépő nehézségeket. Egy szlovákiai hosszú hétvégén azután olyan erős gyomorfájdalom tört rá, ami igazán megijesztette, ez már további halogatás nélkül elvitte a háziorvoshoz. Kezdetben a családorvos is gyomorfekélyre gyanakodott, ilyen idős korban annak volt a legnagyobb valószínűsége, ezért írt fel savlekötőt és gyomortükrözést javasolt. Mivel a gyógyszer csökkentette a panaszokat, Dániel úgy gondolta, ráér a tükrözéssel. Ugyanakkor a teltségérzete állandósult: már csak néhány falatot tudott enni és rögtön úgy érezte, hogy teli a gyomra. Egy újabb rosszullét után elfogadta a gyomortükrözésre a beutalót, ám mivel csak 2 hónapra kapott időpontot, ekkor már hamarabb túl akart esni a vizsgálaton, ezért magánúton csináltatta azt meg. 2022. augusz- tusnál járunk.

– Rossz jelnek éreztem, hogy a tükrözéskor három mintát is vett a gasztroenterológus doktornő, hogy elküldje szövettanra. De még mindig bíztam abban, hogy gyomorfekély vagy valamiféle gyulladás fog igazolódni. Elmentünk nyaralni, majd szeptember elején hívott az orvos az eredménnyel. Azt kérte, menjek be személyesen. Én viszont ragaszkodtam hozzá, hogy azonnal mondja el, amit tud. Ekkor közölte: nem gyomorfekélyt, hanem gyomorrákot találtak, annak is egy agresszív formáját, ami a nyálkahártya alatt terjed.

Pánik és megnyugvás

Zokogás az autóban, gyors telefonhívások feleségének, édesanyjának: a kétségbeesés gyorsan terjedt a családban. Bement a munkahelyére is, ahol rögtön megmondta a cégvezetőnek, hogy gyomorrákja van. „Semmi pánik: járt már így kollégánk. A munka miatt ne fájjon a fejed, a gyógyulás a legfontosabb, minden mást annak kell alárendelni. Mi itt leszünk, kitartunk melletted, megvárunk” – hallotta főnökétől.
A sebész kertelés nélkül megmondta: a daganat műthető, viszont a teljes gyomrát el kell távolítani, előtte viszont az onkológián kemoterápiás kezelésre van szükség. Az onkológussal is egy kemény beszélgetés következett. „Látom, maga egy nagyon ambiciózus ember, aki nem ismeri a kudarcot. Nos a betegsége ugyanilyen ambiciózus, kerüli a kudarcot. Erősebb lehet mint maga. Van esélye, de ezt tudnia kell az ellenfélről” – mondta az onkológus. – Ott érintett meg először igazán, hogy ennek rossz vége is lehet – emlékezik vissza Dániel.
Az első kemoterápiás kezelést filmszerű élményként élte meg.

– Feküdtem a kórházi ágyon, csöpögött le az infúzió. Néztem ki az ablakon és elmerültem egy kismadárban, amelyik az ablak előtti fán tollászkodott. Nem vagyok érzelgős, korábban ezek a dolgok engem nem érdekeltek. Ez a perc azonban belém égett: végtelen nyugalmat éreztem. Az fogalmazódott meg bennem, hogy ha itt és most vége lenne az én sztorimnak, igazából akkor sem lehetnék elégedetlen, annyi mindent megkaptam az élettől és sok mindent sikerült kipróbálnom, elérnem. De azt is éreztem, hogy ennek mégsem lehet itt és így vége. Nehéz hónapok következnek, de túl leszek rajta.

Sötét szobából újra a fényre

– Az első kezelés után nem voltam jól: odahaza két nap kellett egy sötét szobában, hogy összerakjam magam. De a kéthetente kapott további infúziókat már egyre jobban bírtam, bejártam dolgozni is. Nagy lökést adott az is, hogy a negyedik kezelés után a CT azt mutatta, hogy zsugorodott a daganat, eredményes a kezelés. Ekkor már – az infúziók beadása körüli egy-két napot leszámítva – enni is tudtam normálisan. A nyolcadik kezelés már semmilyen mellékhatást nem okozott, másnap mentem dolgozni.

– A kemoterápiák során nagy segítséget adott, hogy az onkológiai osztály egyik pszichológusa rendszeresen foglalkozott velem. Korábban én nem hittem a pszichológiában, ódzkodtam is tőle, nem gondoltam, hogy nekem erre szükségem lenne vagy hogy érdemben hozzátenne az állapotomhoz. Viszont az egyik legjobb döntés volt, hogy adtam esélyt ezeknek a találkozásoknak. Nagyon sokat köszönhetek a pszichológusnak: rendet tett a fejemben, felkészített a műtétre is, ahová egy nekem készített hipnózis hanganyagot is bevihettem. Ugyan a kemoterápiás kezelések után végzett gyomortükrözéskor szinte keresni kellett, hogy hol is van a daganat, annyira összezsugorodott, ám ettől a gyomoreltávolításra még szükség volt. Az onkológia után és a műtét előtt viszont kaptam egy hónapot a regenerálódásra. És ez egy igazán fantasztikus hónap volt! Sok időt töltöttünk együtt a gyerekekkel, felhívtam régi ismerősöket, találkoztam barátokkal, beiktattunk egy négynapos olaszországi túrát is, ahol nagyon sokat kirándultunk, jókat ettünk. Testileg-lelkileg feltöltődve indultam a sebészetre.
A műtét rendben lezajlott: a gyomorral együtt a környéki nyirokcsomókat is eltávolították és a nyelőcső alsó szakaszából egy részt. Dániel az intenzív osztályon felébredve nem érezte rosszul magát. De nem hallgatja el azt sem, hogy amikor visszakerült az osztályra, egyik nap pánikroham tört rá.

– Fáradt voltam, a műtét utáni infúziós táplálás miatt éhes voltam, húzódott a sebem is, különféle műtéti szövődmények is felléptek. Hónapok óta tartottam magam, ám ekkor elszakadt a cérna. Épp egy vizsgálatra vártam a folyosón, amikor „lement a redőny”, légszomjam lett, elvesztettem az önuralmam, összeomlottam. Kiszakadt belőlem a feszültség. Utána viszont, mikor megnyugtattak, ismét azt éreztem, hogy rendben lesz minden.

Nem lettem rokkant ember

– Leginkább attól tartottam, hogy gyomor nélkül rokkant emberként fogok élni. Nem ehetek majd jókat, csak íztelen, fűszer nélküli, diétás kosztot életem végéig. De megnyugtattak: ez nem így van. Sokat jelentett, hogy megkerestem egy sorstársat, aki már több mint tíz éve él gyomor nélkül és receptekkel, egy saját kezűleg írt tematikus könyvvel is segített. Ő is biztatott: ugyan sok mindenre oda kell figyelni, szükség van fegyelemre, fokozatosságra és ki kell tapasztalnom, hogy nálam mi működik, ám fogok én még pizzát is enni! Legyek türelmes, hiszen most amikor beszélgetünk, még csak három hete vették ki a gyomromat és tegnap jöttem haza a klinikáról. Abban viszont biztos vagyok: nemcsak a gyomromat, hanem a betegségemet is bent hagytam. Talán túl vagyok a nehezén, bár ez egy ideig még inkább remény, még egy ideig nem jelenthető ki biztonsággal. A műtét előtti kemoterápiára mindenesetre már csak egy visszamaradt kézzsibbadás emlékeztet, a többi felejthető volt, idővel pedig hátha ez is elmúlik majd.

– Furcsa érzés, hogy nincs gyomrom. Méghozzá azért furcsa, mert nem érzem, hogy nincs gyomrom. Van étvágyam, jól tudok lakni. Étkezés után ugyan érzek még némi kellemetlenséget, de eddig nem tűnik úgy, hogy annyira hiányozna nekem a gyomrom, mint amennyire féltem ettől az állapottól. Mivel szeretek főzni, érdekel a gasztronómia, az elmúlt időszakban már tudatosan készültem arra, hogy milyen irányba kell elvinnem az étkezésem ahhoz, hogy a kíméletességnek megfeleljen, de az evés öröme és változatossága megmaradhasson. Nagyon szép ételeket és menüket találtam, amelyeket el szeretnék készíteni. Még akár olyan gasztro-élmények is érhetnek, amiket máskülönben nem próbálnék ki.

– Fiatalabb koromban sok örömet adott a zenélés: volt egy rap zenekarunk, még lemezünk is megjelent, most újra elkezdtem kicsit foglalkozni a zenéléssel. Mindig sportoltam, néhány hónapon belül szeretném az izomzatomat is úgy visszaépíteni, hogy újra játszhassak a kosárlabda csapatban. Kaptam egy újabb óriási pofont az élettől, de talán ez kellett ahhoz, hogy jobb életem legyen. Mert a jó életet nem pénzben mérik, hanem a másokkal megélt élményekben. Az újfajta étrendben a családunk is egészségesebb életmódot követhet, mint eddig. Gyomor nélkül elhízni például én már biztosan nem fogok, így a magas vérnyomást is nagy valószínűséggel elkerülhetem. Ezzel két népbetegséget már ki is lőttünk! Bár kockázatos vállalkozás és megfizettem az árát, de a végén még tovább élhetek gyomorrák után, mint anélkül élhettem volna.