A hospice ellátást a magányosság szemszögéből közelíti meg a Gyógyulás Útjai magazin cikke, amely Pintér Zoltánné körzeti ápoló, klinikai szakápoló és hospice nővér koordinátor tapasztalatait foglalja össze.

Márai Sándor azt tanácsolja: „Vigyázz a magánnyal, mert van az a szelíd és igaz magány, ami magatartás az emberek felé, s ez jó! S van a tragikus, amikor jegesedni kezd körülötted a világ, az utakat, amelyek az emberekhez vezetnek, belepi a jég. Akkor eltévedsz és meg kell fagyni.”

A magányosság elviselésében az egyik legértékesebb menedéket a természet közelsége adhatja. Aki beágyazva érzi magát a keletkezés, az élet, az elmúlás nagy összefüggéseibe, annak nem kell félnie a magánytól, az öregedéstől, az élet küzdelmeitől, nehézségeitől, az elmúlástól. A túlzott civilizáció körülményei között az élethajszában könnyen elveszíthetjük mindezt, nem érezzük természetesnek az élet törvényszerűségeit, közöttük az öregedés folyamatát.

Sosem volt ennyi idős ember a világon

Régebben nagyon sokan haltak meg egészen fiatalon. 200 évvel ezelőtt 100 halálesetből 50 a húsz évesnél fiatalabbakat sújtotta (gyógyíthatatlan betegségek, háborúk, járványok). Ma az orvostudomány és a közegészségügy fejlődésének köszönhetően a halál egyre később érkezik.

A halálfélelemmel kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy az emberek leginkább a fájdalomtól, a függőségtől, a kiszolgáltatottságtól félnek, amikor a halálközeli állapotra gondolnak. A másik félelem – a hozzátartozók félelme az, amelyet a szeretett személy lehetséges elvesztése kapcsán érzünk.

A Föld össz lakossága 1804-ben lépte át az 1 milliárdot, várható, hogy 2013-ra eléri a 7 milliárdot, ráadásul nem is a 60-64 év közöttiek száma nő a leggyorsabban, hanem a 84 év felettieké. Sosem éltek még ennyien a földön és sohasem ilyen sokáig. Az idős emberek abszolút és relatív számának további emelkedése várható mind a fejlett, mind a fejlődő országokban.

Elmagányosodás, az élet feladása

Az idős emberekhez és az elmúláshoz való viszony más és más Földünk különböző részein. Nagy befolyása van a hagyományoknak, szokásoknak, a földrajzi elhelyezkedésnek. Ami az egyik világrészen élő öregek számára megszokott, kedvező, az máshol elviselhetetlen.

Demográfiai előrejelzések szerint nálunk is, más országokban is a születések csökkenésének következtében jelentősen csökkenni fog azok száma, akik termeléssel, aktív tevékenységgel majd biztosítani tudják az aktív korból kikerült generációk életét. Jogos tehát a kérdés mi lesz az öregekkel, a nyugdíjasokkal. Kik fogják eltartani őket?

Féderer Ágnes mutatott rá arra, hogy egyre inkább előtérbe kerülő „egygenerációs” lakásmodell végképp felszámolta az „együtt élő nagycsaládokat”, amelyek szociológiailag, gazdaságilag és emberileg a leghatékonyabb egységek voltak. A nagycsaládokban az öregeknek is meg volt a megbecsült helyük és szerető gondoskodást kaptak a fiatalabb generációktól.

Ma, sokszor hiányoznak a belső források, a külső támaszok, az idősek elmagányosodnak. Nm ritka modern világunkban az un.”woodoo-halál” az élet feladásának jelensége. A magányos ember reményvesztett lesz és feladja életét. Szociológusok szerint a magyarországi szociális otthonok, elfekvő részlegek családjuktól elhagyott elfelejtett ápoltjai is szomorú jelöltjei az ilyen halálnak.

A mai kultúrember ilyenkor ugyanazt a lelki reakciót és az azzal járó fizikai leépülést szenvedi el, mint őseink a kiközösítés esetén. Az ember, aki addig megkapaszkodott a közösségben, a családjában, önmagában, mentálisan kötődött mindehhez, ezeket fokozatosan feladva, elszakad sorsának addigi éltető forrásaitól., s nem marad számára más mint a lemondás.

Magyarország: két kultúra között

Fejlett világokban a meghalás általában kórházakban történik, de a gyógyításra létrehozott intézmény nem tud mit kezdeni a haldokló betegekkel. Ennek következménye a haldokló betegek izolációja az elfekvő osztályokon.

A 20 sz. közepétől a fejlett angolszász országokban is az emberi jogok erősödésével egyre inkább az egyén akaratát, autonómiáját messzemenően figyelembe vevő individualizmus dominál a haldokláshoz való hozzáállásban. Miszerint ellátásuk folyamán részt akarnak venni minden döntésben, elfogadhatnak vagy éppen elutasíthatnak beavatkozásokat. Amennyiben a beteg akarata ellentétes a családéval, a döntés joga a beteget illeti meg.

Az individualizmus előtörése és a családok felbomlása miatt elmagányosodott a halál pillanatához közeledő emberek ápolásában a család szerepét sokszor idegenek, önkéntesek veszik át.

A nyugatitól eltérő közösségek igyekeznek megtartani saját kulturális tradícióikat, ezekben a kultúrákban nem jellemző az egyéni autonómia elvének érvényesítése. A beteg aláveti akaratát a család, ill. a közösség akaratának, akik rendszeresen döntenek helyette. Cserébe megkapja családjától a támogatást és ezáltal nem marad egyedül haldoklásának időszakában sem.

Mi Magyarországon a két kultúra közé szorultunk. Századunkban a halállal kapcsolatos egyéni és társadalmi szintű elfojtások felerősödtek. A gyász kultúrája elhalványult. A haldoklók és a gyászolók gyakran elszigetelődnek, közöttük kommunikációs zavar, zárlat alakul ki. Gondozásuk egyéni, közösségi, társadalmi feladatai sokszor megoldatlanok.

Tanatológia: a halál tudománya és a hospice kibontakozása

A 60-as évek végén kialakult egy új, több szakterületet is felölelő tudományág a Tanatológia. Célja a haldoklás, halál, gyász elméleti és gyakorlati vonatkozásának vizsgálata és az eredmények alkalmazása.

A haldoklók érzéseiről, gondolatairól szerzett tudásunkban és az életük végéhez közeledők elkísérésében jelentős szerepe van a modern hospice mozgalomnak, amely 1967-ben Cicely Saunders vezetésével indult Angliában. Hazánkban pedig 1991-ben Polcz Alaine nevéhez fűződik a hospice szemléletű ellátás.

A hospice jelentése menedékhely. A haldoklók házában elsősorban a végstádiumban lévő daganatos betegek életének utolsó szakaszát kívánják méltóságteljessé tenni. A gondozás alapvetően palliatív terápiára épül, amely nem aktív gyógyítást, hanem a meglévő tünetek és a szomatikus, pszichés, szociális és spirituális fájdalom kezelését és enyhítését jelenti.

Szellemisége a haldoklóval való együttélés, a haldokló bevonása a közösségi életbe.Valójában nem intézmény, hanem családon belüli ápolást jelent.

„Ön élete végig fontos nekünk, s mi nem csak azért fogunk mindent elkövetni, hogy békében halhasson meg, hanem hogy mindvégig emberhez méltóan tudjon élni.” /Dr.Sisely Saunders/

Hozzájutás a hospice ellátáshoz

1999-ben már 14 hospice házigondozói csoport és 6 hospice palliatív terápiás részleg működött Magyarországon. Az ápolás mindannyiunk szívügye, minden ember kötelessége.

Az OEP finanszírozásának köszönhetően a hospice-ellátás alapvetően ingyenes. A hospice-okban orvosok, ápolók, gyógytornászok, pszichológusok, mentálhigiénikusok, lelkészek, szociális munkások, dietetikusok és képzett önkéntes segítők dolgoznak.

Az ellátás történhet fekvőbeteg intézményben (szervezetileg önálló hospice otthonokban, vagy egy kórház részét képező palliatív-tünet kezelő osztályon, esetleg kiképzett mobil csoport segítségével általános osztályokon), ambuláns formában nappali kórházban , vagy a beteg otthonában , házigondozás formájában.

A hospice munkatársai segítséget nyújtanak abban, hogy a beteg utolsó időszakát hozzátartozói körében tölthesse. 2010-ben már 54 hospice szervezet működik Magyarországon, ezek tevékenységét a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület koordinálja.

A hospice szolgálat nővérei nagyon sok segítséget tudnak nyújtani a haldokló betegek otthoni ápolásában. Az ápolási feladatok ellátása mellett a betegség lefolyásával kapcsolatos ismeretekkel, tanácsokkal látják el az ápolást végző családtagokat – így nem kell nekik az ismeretlennel küzdeniük.

Sajnos nem minden háziorvos vagy kórházi kezelőorvos tud a hospice szolgálatról vagy ha tud is a gyógyítás terhei mellett gyakran elfelejtik informálni a családot, hogy hogyan tudják igénybe venni akár az intézménybeli akár az otthonápolási hospice szolgálatot.

Ha végső stádiumban lévő beteget ápol, mindenképpen kérjen információt háziorvosától vagy a kórházi kezelőorvostól a hospice szolgálatról – tanácsolja Pintér Zoltánné Erika a Gyógyulás Útjai magazinban megjelent cikkében.

Portálunk főoldalának alsó részén lévő térképes adatbázis is segítséget nyújthat a hospice szolgálatok elérhetőségében.

Kapcsolódó cikkek:
Betegek végstádiumban: út a hospice segítésig
Végstádium és vallásosság orvosi szemszögből
Ki miben hisz? Mi értelme a betegségnek?
Mennyit ér egy élet? És mennyit tudunk adni érte?
Hospice: segítség végstádiumban
A magányos haldoklás ellen küzdenek
Ahogyan az életre, a búcsúra is készülni kell
Nagy Bandó András: „Minden nap ajándék”