Fontosnak tartja a betegségek megelőzését, így már harmincas éveiben folyamatosan járt szűrővizsgálatokra Kelecsényi Karolina, mégis villámcsapásként érte a hír, amikor daganatot találtak az egyik mellében. Nagyon tudatosan, szinte napok alatt végigjárta a kivizsgálás stációit, hogy mielőbb megkezdődhessen a kezelés. Volt időszak, amit pokoljárásként élt meg, ám tudatossága mindvégig kitartott: mind fizikai, mind lelki síkon sok energiát fektetett abba, hogy a lehető legnagyobb esélyt megadja önmagának ahhoz, hogy hosszú távon is maga mögött tudhassa a betegséget.
A betegség, illetve a daganatellenes kezelések átmenetileg legyengítették, ám korábbi énjéhez képest megerősödve avat be történetébe Kelecsényi Karolina. Pécsen szerzett egészségügyi szociális munkás diplomát, majd élt Budapesten, jelenleg Szegeden dolgozik gyermekvédelmi területen, hamarosan pedig Debrecenben ül be újra az egyetemi padba, hogy 2 év alatt egészségpszichológussá képezze magát.
Orvostól orvosig
Kelecsényi Karolina
Karolina 39 évesen járt először mammográfián, a vizsgálat akkor még mindent rendben talált, ám a soron következő szűrővizsgálatra már a szokásos 2 évnél hamarabb bejelentkezett. Azt érezte ugyanis, hogy valami nincs rendben. Nem volt kifejezett panasza, viszont mintha valami megváltozott volna az egyik mellében. Nem kitapintható csomót érzett, hanem hogy módosult a formája. A radiológus nem kertelt, a vizsgálat után azonnal közölte vele: mellrákja van. Másnap megtörtént a mintavétel, ami harmadnapra megerősítette a diagnózist. Ez 2017 decemberében történt, Karolina épp egy régóta tervezett nagy külföldi túrázásra készült. Helyette egy sokkal nehezebb utazás kezdődött meg.
– Több orvosnál is jártam a leleteimmel, hogy több oldalról is kikérjem a véleményüket. Volt aki első lépésként teljes emlőlevételt, majd kemoterápiával kombinált sugárkezelést javasolt. Más inkább kemoterápiával kezdte volna. Hamar rájöttem, nekem nem kell kitanulnom az orvosszakmát, mivel nekem nem terápiát kell választanom, hanem kezelőorvost, akiben megbízom és aki mellett elköteleződve végigcsinálom, amit szakmai meggyőződése szerint javasol. A választott főorvos nem szépítette a helyzetet, elmondta, hogy egy elég agresszív típusú daganattal állunk szemben, ezért minden lehetséges kezelést be kell vetnünk ellene – emlékezik vissza Karolina. Két héttel a diagnózis közlése után már a kemoterápiás kezelőben ült.
Egyre több betegnél alkalmazzák ugyanis az onkológiában, hogy első lépésként műtét előtti (neoadjuváns) kezelést adnak. Ennek az az értelme, hogy azonnal elkezdik pusztítani a szervezetben esetleg már keringő daganatsejteket, másrészt mivel ekkor még az eredeti daganatot nem távolította el a sebész, a tumor méretváltozásából következtetni tudnak arra is, mennyire hatékony a kiválasztott kezelés az adott betegnél.
Karolina világéletében sportolt, ezzel a kezelések alatt sem hagyott fel, a mozgásra orvosa is biztatta. „Előfordult, hogy szinte jártányi erőt sem éreztem magamban, de akkor is nekiindultam túrázni, biciklizni.” A haját már a kezelések elején levágatta rövidre, parókát nem akart. Tudja, hogy sokak számára a haj átmeneti elvesztése nagy trauma, de nem a külseje érdekelte, hanem az egészségének a mielőbbi visszanyerése. Az ötödik kemoterápiára olyan súlyos mellékhatások alakultak ki, hogy fel kellett függeszteni a továbbiakat. 2018. áprilisban befeküdt a műtétre a sebészetre.
Hogy ébredek majd fel?
– Bár fel kellett készülnöm arra, hogy leveszik az egyik mellemet, az operáció előtt a sebész azt mondta: mivel az előzetes kemoterápia révén zsugorodott a daganat, megpróbálja megmenteni, ha sikerül, hozzáigazítja a másikat is, hogy a szimmetria megmaradjon. Amikor felébredtem, azonnal láttam, hogy mindkét mellem be van kötve. Ebből tudtam, hogy ezek szerint sikerült amputáció nélkül megszabadulnom a tumortól.
A műtétet sugárterápia követte, a havi hormoninjekciós kezelés pedig mindmáig zajlik. Amint Karolina elárulja, ugyan sok megpróbáltatáson ment át, ám a fizikai nehézségek mellett legalább annyira megküzdött a lelki felépüléssel. Megviselte az is, hogy a sebészeten az egyik, akkor 34 éves szobatársának nem sikerült meggyógyulni és meghalt – másik, akkor 37 éves szobatársával a mai napig tartják a kapcsolatot.
Terhek az úton
– Én korábban nem voltam egy lelkizős típus, de a betegség megjelenésével éreztem, hogy nem elég az orvosi terápiát végigcsinálnom, hanem a fejemben is rendet kell raknom. Sok negatív stressz ért akkoriban, a párkapcsolatom szétment, költözködtem, aktuálisan munkám sem volt. Ki akartam dobálni a lelki szekrényemből a csontvázakat – idézi fel Karolina. Amikor onkológusa is látta, hogy nagyon maga alatt van, ajánlotta számára, hogy találkozzon az osztály pszichológusával. Vele azóta is rendszeresen tartják a kapcsolatot.
A fizikai és a lelki rehabilitációt egyaránt szolgálta, hogy a sugárkezelések után 6 hónappal, a 43. születésnapján nekiindult a Franciaország egy részét és Spanyolországot átszelő, 900 kilométeres El Camino zarándokútnak: 30 napon át naponta 30 kilométer gyaloglás várt rá.
– A betegségtől függetlenül is végig akartam járni az utat, ami egyedül gyalogolva egyszerre volt testi és lélekbeli megpróbáltatás. Fájt mindenem, többször megfordult a fejemben, hogy másnap nem megyek tovább. De azután mindig továbbmentem. Talán nem is fizikailag, hanem lelkileg fáradtam el jobban, az ott megtapasztalt érzelmi hullámvasút még jobban megviselt mint a kimerültség. Írtam útinaplót minden nap, s bár már közel másfél év eltelt a zarándokút óta, még mindig nem volt lelkierőm ahhoz, hogy az akkor leírtakat újra elolvassam. Ennek majd később jön el az ideje, ha eljön egyáltalán. A célban sem éreztem katarzist. Hazajöttem és még heteknek el kellett telnie, amikor visszagondolva egyszerre nagyon jó érzés töltött el, hogy végigcsináltam ezt is. Jövőre szeretnék visszamenni és Portugáliából indulva biciklivel letekerni az onnan 650 kilométeres távot. Akkor már nem az elcsendesedés vágyával, hanem a buli kedvéért! Egy ilyen túra ugyanis nagyon klassz kaland, ha nem visz valaki rengeteg terhet. Én pedig mostanra nagyrészt lepakoltam: sokkal kevesebb terhet cipelek, mint korábban.
