Tudományos szenzációként járta be a világot a 19. század végén Wilhelm Conrad Röntgennek a felesége kézcsontjairól készített felvétele.  A porosz származású kutató egy addig ismeretlen világot nyitott meg, amit a tudományos elit 1901-ben fizikai Nobel-díjjal ismert el. A találmányban rejlő lehetőségeket fokozatosan ismerte fel a tudomány, mígnem a múlt század közepére már egyre nagyobb biztonsággal alkalmazható vizsgálati módszert jelentett az orvosok kezében a röntgensugár. Időközben más tudósok rájöttek, hogy nemcsak a szemmel láthatatlan fények, hanem a füllel hallhatatlan hangok is alkalmasak orvosi célokra: a 20. század derekán már léteztek a kezdetleges ultrahangkészülékek is.

Ahogyan korszerűsödött a technológia, úgy váltak egyre nélkülözhetetlenebbé a képalkotó berendezések, a radiológia pedig önálló tudományággá fejlődött. A daganatok időbeli felismerése és a megfelelő kezelés megtervezése ma elképzelhetetlen a radiológusok nélkül.

– A rosszindulatú daganatos betegségek egyre nagyobb hányadát fedezzük fel olyan korai stádiumban, amikor a tumor még nem okoz panaszokat, így nagyobb az esély a gyógyulásra is – kezdi egy gyakorlati eredménnyel prof. dr. Forrai Gábor, az Állami Egészségügyi Központ Radiológiai Diagnosztikai Osztályának vezető főorvosa. Példaként az emlő mammográfiás vizsgálatát említi.

– A még nem tapintható méretű, 3-5 milliméter átmérőjű, kezdeti stádiumban lévő emlődaganatokat a mammográfia révén csak a radiológusnak van esélye felfedezni, ezért szomorú, hogy még mindig nem él elegendő nő ezzel a lehetőséggel. Szükség esetén a betegektől képi vezérléssel mi veszünk szövettani mintát is, majd bejelöljük a műtéti területet, s az utánkövetésben is nagy szerepe van a képalkotó vizsgálatoknak – érzékelteti a főorvos a radiológia életmentő szerepét. Azonban rögtön hozzáteszi: egyik szakma sem tud a másik nélkül segíteni egyetlen betegnek sem, ezért fontos a daganatellenes harcban az orvosi csapatmunka.

Pillanatfelvételek és folyamatos betegkövetés

– A radiológus pillanatképet kap a betegségről és a betegről. Ez alapján még nem lehet egyértelműen állást foglalni, hiszen egy árnyékról vagy elváltozásról sokszor csak a szövettani vizsgálat döntheti el, mi is az valójában. A korábban alkalmazott gyógyszerekről, a kísérő betegségekről, a kezelési tervről pedig általában a terápiát szervező onkológus kezében futnak össze a szálak – erősíti meg az elhangzottakat prof. dr. Harkányi Zoltán, a fővárosi Heim Pál Gyermekkórház CT/Intervenciós Radiológiai Osztályának vezetője.

A leginkább mellkasi, hasi és kismedencei elváltozások terén sok tapasztalattal bíró főorvos hozzáteszi: a képek szakértő értelmezése sok fontos részlettel szolgál a kezelőorvos számára, hiszen nemcsak egy elváltozás puszta létét tudják megállapítani, hanem azt is képesek megvizsgálni, milyen egy daganat vérellátása, mennyire épült át egy szerv szerkezete a tumor miatt, s más szervek érintettek-e. A képek adnak alapot a műthetőség megítéléséhez, majd az operáció megtervezéséhez éppúgy, mint a sugárterápiás terv elkészítéséhez.

A radiológusoknak sok tényezőt figyelembe kell venniük akkor, amikor elvégeznek egy vizsgálatot vagy beavatkozást. Amint arra Harkányi Zoltán rámutat, gyerekek esetében például a lehetőségekhez képest igyekeznek elkerülni, illetve minimalizálni az ionizáló sugárzásokat, ezért a röntgen és a CT helyett az ultrahangot és az MR-t részesítik előnyben. Ugyanakkor ez sem ennyire egyszerű, mert amíg a CT egy viszonylag rövid vizsgálat, az MR akár több mint félórán át is eltarthat, s egy kisgyerektől nem várható el, hogy ennyi ideig mozdulatlanul feküdjön egyedül egy félelmetesen hangosan kattogó gépben. Ezért ilyen vizsgálatokat ott tudnak végezni, ahol van gyermek aneszteziológiai háttér, s lehetőség van altatásra.

A felnőttek esetében is figyelembe kell venni, nincs-e beültetett mágnesezhető fémtárgy a szervezetükben, mert akkor kizárt az MR elvégzése, a rossz vesefunkció vagy allergia pedig más vizsgálatokban is gátolhatja a kontrasztanyagok használatát.

Előre kell tervezni a vizsgálatokat

Talán nincs feszítőbb érzés annál, mint amikor egy sorsdöntő diagnózisra kell várni, a bizonytalanság az egyik legnehezebben tolerálható érzelmi állapot. A CT és MR vizsgálatokat pedig bizony nem ritkán hetekkel, hónapokkal korábban elő kell jegyezni még úgy is, hogy a daganatos betegeket mindig előre sorolják (például azokkal szemben, akik gerincsérv vagy más reumatikus panaszok és fájdalmak miatt várják a sorukat).

Prof. dr. Palkó András, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője, a Radiológiai Szakmai Kollégium elnöke arról tájékoztat: az ország egyes központjaiban igen eltérő a helyzet, ám alapszabály, mivel az onkológiai protokollok pontosan rögzítik, hogy adott betegség esetében mennyi időn belül kell megkezdeni a kezelést, az ehhez szükséges diagnosztikai vizsgálatokat is mindig e határidőn belül kell biztosítani. A terápia eredményességét lemérni hivatott kontrolloknál annyival kedvezőbb a helyzet, hogy előre tudható, a kezelések hányadik hetében kell elvégezni azokat, így jól programozható, tervezhető vizsgálatok.

Ugyan a fiatal orvostanhallgatók között az utóbbi időben talán valamelyest nőtt az érdeklődés a radiológia iránt, az továbbra is hiányszakmának számít: ma körülbelül nyolcszáz aktív szakorvos dolgozik az országban. Miután a képalkotó vizsgálatok eredményeinek kiértékelése gyakorlatilag független egy adott állam nyelvétől, még egyszerűbb az elvándorlás, mint más orvosi területeken.

Emellett egyre nagyobb teret hódít a teleradiológia is, amikor nem az orvosok, hanem az internet révén a felvételek „utaznak.” A technológia, ami egy országon belül lehetővé teszi, hogy a kisebb kórházak a nagyobb központoktól konzultációt kérjenek az általuk készített képekről, világméretekben is működik: az olcsóbb munkaerő miatt számos orvos elemez például Indiában amerikai felvételeket. Idehaza sem példa nélküli, hogy egy radiológus a számítógépe előtt nem hazai, hanem külföldi betegek leleteit készíti el távmunkában.

Mindezek ellenére nem a szakemberhiány az elsődleges oka annak, hogy olykor heteket vagy hónapokat kell várni egy vizsgálatra. A háttérben az áll, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az intézményeknek meghatározott számú vizsgálatot térít meg egy hónapban, az osztályoknak ezzel kell gazdálkodniuk. Amint arra Forrai Gábor külföldi tapasztalatai alapján rámutat, a hosszú várólista nem hazai sajátosság: a hazánknál jóval gazdagabb Nagy-Britanniában vagy Svédországban is bevett gyakorlat a több hónapos előjegyzés.

– Világtendencia, hogy a legkorszerűbb, rendkívül drágán beszerezhető és üzemeltethető berendezések csak a nagyobb kórházi és klinikai központokban érhetők el, hiszen pazarlás ezeket a készülékeket nem folyamatosan működtetni. A specializálódásnak ugyanakkor az is következménye, hogy az ellátás kicsit „gyárszerű” lesz, a betegek kivizsgálása „futószalagon” történik, mert csak ezáltal biztosítható, hogy a korlátozott gépidőt minél többek hasznára lehessen fordítani, illetve adott helyen minél nagyobb szakmai gyakorlat alakulhasson ki és koncentrálódhasson. Az ellátásba bevont emberek száma ugyanis folyamatosan nő, hiszen minél többeknél találjuk meg hamar a rosszindulatú elváltozásokat, s minél több beteg kap korszerű kezelést, annál több páciens sorsát kell kontrollvizsgálatokkal éveken, évtizedeken át nyomon követni – vázol fel egy törvényszerűséget Forrai Gábor.

A sejtek viselkedését is figyelni tudják majd

Palkó András úgy látja: a hazai radiológia fejlődése 2-4 évvel követi a világ élvonalát, igaz az országon belül jelentős területi különbségek vannak a felszereltségben. A jelenleg használt legmodernebb berendezések magas színvonalon képesek kiszolgálni a diagnosztikus igényeket, ezért ebben áttörő fejlődést már nem vár a professzor, ám úgy véli, más területen egy évtizeden belül alapvető változások következhetnek be. A radiológiai kutatások új kihívások felé fordultak, s arra irányulnak, hogy a rosszindulatú elváltozások puszta létét vizsgáló szintről a sejtek működésének képi ábrázolása felé mozduljanak el.

Ezt úgy lehet elképzelni: nemcsak azt lesznek képesek megmondani, hogy egy elváltozás mekkora méretű, milyen elhelyezkedésű és szerkezetű, hanem az egyre korszerűbb kontrasztanyagok révén ábrázolni tudják a célzott gyógyszer útját a szervezetben, hogy el- jut-e a célterületre, s miként reagálnak rá a sejtek, a készítmény mekkora hatásfokkal működik.

– Egyre jobban ismerjük a tumorokat. A patológusok egy biopsziával nyert minta vagy egy kioperált daganat szövettani vizsgálata révén egyre több egyedi tulajdonságot elkülönítenek. Meg tudják mondani, hogy a daganat sejtjein milyen érzékelő receptorok vannak, s ebből az onkológusok tudják, melyik gyógyszerek lesznek nagyobb eséllyel hatásosak. A diagnosztikában és a terápiában is igaz, hogy a „nagy számok törvénye” helyett évről-évre nagyobb teret nyer a  személyre szabott ellátás – érzékelteti a már a jelenben is elérhető, s a közeljövőben egyre inkább kiszélesedő lehetőségeket Palkó András.

Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 6. számában jelent meg. A Tűzmadár Alapítvány által kiadott országos magazin negyedévenként 10 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. Az ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Kapcsolódó cikkek:
Szűrővizsgálatok
Béltükrözés: a gyógyítás alapja a diagnózis
Képalkotó vizsgálatok: UH, RTG, CT, MR, PET…