Kísérőbetegségnek vagy társbetegségnek azokat a kórképeket nevezik, amelyeket korábbról hoz magával a beteg. Előfordul, hogy a daganatos betegséggel járó vizsgálatok, majd kezelések annyira lekötik a fizikai és mentális energiáit a betegeknek, hogy ebben az időszakban háttérbe szorulhatnak azok a krónikus betegségek, amelyek nem okoznak közvetlen panaszokat.
Ha valakinek jól karbantartott az állapota, akkor a társbetegség megléte rendszerint önmagában nem akadálya a daganatellenes kezelésnek. Komolyabb szívbetegség, máj- vagy veseelégtelenség azonban már korlátozhatja az onkológiai kezelési lehetőségeket. Nem véletlen, hogy minden kemo terápia előtt laboratóriumi vizsgálattal ellenőrzik a májfunkciót és a vesefunkciót: a daganatellenes gyógyszerek szervezeten belüli kiválasztásához elengedhetetlen e szervek megfelelő működése, máskülönben a kezelés súlyos szövődmények forrása lehetne. Ezért is veszélyes például az elhanyagolt cukorbetegség, mert az vesekárosodást okozhat, ami pedig akadályozhatja az onkológiai kezelést.
Még az olyan bagatellnek tűnő problémára is figyelni kell, mint a gyakori lábgombásodás vagy a szájban lévő afták. Az onkológiai kezelések egy része ugyanis okozhat bőr- panaszokat és nyálkahártya tüneteket, ezek pedig nagyobb eséllyel fordulnak elő és sokkal súlyosabbak lehetnek azoknál, akiknek már a terápia megkezdése előtt is voltak ezzel problémáik, melyeket nem orvosoltak időben.
