Az orvosok mellett mérnökök, fizikusok, technikusok és sugárterápiás asszisztensek dolgoznak azon, hogy minden egyes betegnek a számára a legkisebb terhelés mellett a legnagyobb hozadékot adó sugárkezelés történjen, s a legjobban ki tudják használni a rendelkezésre álló besugárzó készülék technikai adottságait. A kezeléseken a terápiát elrendelő és megtervező szakemberek már nincsenek ott, a páciensek az ápolókkal és szakasszisztensekkel találkoznak gyakrabban.

– Saját édesanyám mellrákos volt, megműtötték, majd a kiújulási kockázat csökkentése érdekében sugárkezelésen is átesett. Ennek immár 17 éve. Meggyógyult, felépült, pedig akkoriban még gyógyszer is kevesebb fajta volt, s a besugárzó készülékek technikai színvonala is elmaradt a maiakétól – eleveníti fel rendszeresen a közvetlen családjában szerzett tapasztalatait Tar Anna, a debreceni Sugárterápia Tanszék vezető asszisztense, amikor lelket próbál önteni a kezelésre érkező betegekbe. Nagy szükség is van a biztatásra, a besugárzást ugyanis mind a mai napig sok félelem övezi.

Az első alkalomkor sorjáznak a kérdések: fájni fog-e a kezelés, megégethet-e a berendezés, nincsenek-e veszélyben a családtagok? A tévhiteket el kell oszlatni, hogy legalább azok ne fokozzák a betegekben lévő feszültséget. A sugárkezelésnek gyakran vannak kellemetlen mellékhatásai, amelyekre fel kell készülni, ám maga a besugárzás nem érezhető, tehát teljesen fájdalmatlan, a sugárnyaláb nem éget és semmilyen óvintézkedés nem szükséges a családtagok miatt sem, mert a beteg a külső besugarazástól nem válik sugárzóvá. (Más a helyzet a ritkábban alkalmazott – beinjektált vagy beültetett – izotópos kezeléssel, ám erre mindig külön felhívják az érintettek figyelmét.)

– A betegek nagyon eltérően viszonyulnak a besugárzáshoz. Vannak, akik a több hetes kezelés teljes időtartama alatt tünetmentesek maradnak, másoknak már a legelején jelentkeznek panaszaik. Vannak visszatérő problémák, ám mivel minden emberi szervezet más, előre sosem lehet forgatókönyvet írni, hogy adott beteg miként fog reagálni. Alapszabály: a legkisebb kellemetlenséget is jelezni kell a kezelésen, hiszen akkor tudunk segíteni, s gátolni a panaszok súlyosbodását, ha tudunk azokról – hangsúlyozza Tar Anna.

Figyelmeztet: a „szomszédasszonytól hallott praktikákkal” sokszor inkább árthatnak a betegek vagy a családtagok, mintsem használnának, ugyanis azonosnak tűnő tünetek hátterében is állhatnak teljesen más kiváltó okok, amelyek gyökeresen eltérő kezelést kívánhatnak. Ezért is fontos, hogy a betegek megértsék, hogy a kezelések során mi miért történik velük, s legyen lehetőségük kérdéseket feltenni az orvosoknak és az ápolóknak.

Tudatosan tenni a mellékhatások csökkentése érdekében

– Az ismeretlentől való kezdeti félelmek után az újabb krízishullám általában akkor következik be, amikor megjelennek a mellékhatások. A betegek ilyenkor rosszabbul érzik magukat, mint a kezelés megkezdése előtti időszakban, ezért ekkor különösen fontos, hogy ne veszítsék el a bizalmukat, s elfogadják, hogy a nehézségek valószínűleg átmenetiek, s befektetést jelentenek a jövőbe – fogalmaz Muha Enikő, a fővárosi Uzsoki Kórház Onkoradiológiai Központjának főnővére.

– Mivel a beteg nem találkozik naponta az orvosával, az asszisztensek és az ápolók felelőssége, hogy a legkisebb mellékhatás megjelenésére is rákérdezzenek, illetve észrevegyék azokat, hogy meg lehessen előzni a panaszok súlyosbodását. Ennek egyrészt a beteg közérzete és életminősége szempontjából is nagy a jelentősége, másrészt a terápia folyamatosságát is gátolhatja, ha a túl erőssé váló reakciók miatt szüneteltetni kell a kezeléseket – világítja meg a mellékhatások csillapításának emberi és orvosszakmai fontosságát is Muha Enikő.

A betegek tapasztalják, hogy nagyon kevés idő jut egy-egy páciensre, mivel nagyon sokan várnak kezelésre, így az útmutatások szükségszerűen a praktikus tanácsokra szorítkoznak. A bent fekvő betegekre több idő jut, ám a többség járóbeteg-ellátás keretében jár a besugarazásra. Az ambulancián az érzelmi támogatásra ugyan kevés a lehetőség, ám itt is nagyon sok múlik azon, hogy a személyzet miként viszonyul a betegekhez: egy-egy érdeklődő mondat, egy kedves biztatás vagy megerősítő érintés nagy szerepet játszik a szorongás oldásában. Egy apró gesztus is erőt adhat a folytatáshoz.

Hosszútávfutásra kell készülni

Általános tapasztalat, hogy a betegek az asszisztensektől és a nővérektől bátrabban mernek kérdezni. Ennek okát Haszonitsné Jánoki Márta, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Onkológiai Centrumának főnővére csak részben tulajdonítja annak, hogy az orvosok kevesebbszer találkoznak a betegekkel; sok esetben arról van szó, hogy a nővéreket a páciensek közelebb érzik magukhoz, nekik jobban be merik vallani, ha nem értettek meg valamit.

– Gyakori tapasztalatunk az is, hogy a betegek egy része elhessegeti a betegségtudatot: sokan ragaszkodnak korábbi életritmusukhoz, s a kezelés után rohannak tovább dolgukra. Egyrészt sokaknak ez ad erőt, másrészt a munkahely elvesztésétől, az anyagi kiszolgáltatottságtól való félelem sem engedi a betegeket lazítani. Fontos ugyanakkor, hogy a beteg és a családja is megértse: a gyógyulás az elsődleges, mert ha az nem jár sikerrel, minden eddigi és további célkitűzés semmivé válik – fogalmaz Haszonitsné Jánoki Márta.

Hozzáteszi: a beteg sokszor azzal teheti a legtöbbet, ha pihen. A rák elleni harc nem sprint, hanem hosszútávfutás: a harmincadik sugárkezelés vagy sokadik kemoterápia után is kell erő, hogy ne csússzon ki a beteg alól a talaj. Ez pedig a közeli és a beteg bizalmát bíró távolabbi családtagok, barátok felelőssége is, hogy milyen hátteret teremtenek szerettüknek.

A győri centrum főnővére megjegyzi: a betegek gondozása az általában 4-6 hétig tartó sugárkezelés után sem marad abba. A szervezet rendszerint viszonylag rövid idő alatt regenerálódik, s bár lehetnek hosszan fennmaradó panaszok is, a tünetek jelentős része általában fokozatosan enyhül. Ekkor is mindig azt tanácsolják: ha valaki számára aggasztó panaszokat tapasztal, ne odahaza rágódjon azokon, hanem akár a kijelölt kontroll időpontja előtt jelentkezzen, hogy tudjanak segíteni.

Kapcsolódó cikkek:
Sugárkezelés: házi és kórházi praktikák
Sugárkezelés: felkészülni testben és lélekben
Sugárterápia: tumorpusztítás és tüneti kezelések
Sugár- és kemoterápia: a félelmetes kezelések

Az összeállítás a Rákgyógyításmagazin 9. számában jelent meg. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el azonkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.