Ápolási tapasztalatok: a betegek és a sugárkezelés

Igaz ugyan, hogy az alkalmanként néhány perces besugárzás előkészülete közben nagyon kevés idő jut egy betegre, mégis gyakran ilyenkor merülnek fel kérdések, amelyek nem szabad, hogy válaszok nélkül maradjanak. A RÁKGYÓGYÍTÁS magazin ápolási sorozatának keretében az alábbiakban sugárterápiát is biztosító intézmények főnővérei avatnak be mindennapi tapasztalataikba.

Az orvosok mellett mérnökök, fizikusok, technikusok és sugárterápiás asszisztensek dolgoznak azon, hogy minden egyes betegnek a számára a legkisebb terhelés mellett a legnagyobb hozadékot adó sugárkezelés történjen, s a legjobban ki tudják használni a rendelkezésre álló besugárzó készülék technikai adottságait. A kezeléseken a terápiát elrendelő és megtervező szakemberek már nincsenek ott, a páciensek az ápolókkal és szakasszisztensekkel találkoznak gyakrabban.

Tar Anna– Saját édesanyám mellrákos volt, megműtötték, majd a kiújulási kockázat csökkentése érdekében sugárkezelésen is átesett. Ennek immár 17 éve. Meggyógyult, felépült, pedig akkoriban még gyógyszer is kevesebb fajta volt, s a besugárzó készülékek technikai színvonala is elmaradt a maiakétól – eleveníti fel rendszeresen a közvetlen családjában szerzett tapasztalatait Tar Anna, a debreceni Sugárterápia Tanszék vezető asszisztense, amikor lelket próbál önteni a kezelésre érkező betegekbe. Nagy szükség is van a biztatásra, a besugárzást ugyanis mind a mai napig sok félelem övezi.

Az első alkalomkor sorjáznak a kérdések: fájni fog-e a kezelés, megégethet-e a berendezés, nincsenek-e veszélyben a családtagok? A tévhiteket el kell oszlatni, hogy legalább azok ne fokozzák a betegekben lévő feszültséget. A sugárkezelésnek gyakran vannak kellemetlen mellékhatásai, amelyekre fel kell készülni, ám maga a besugárzás nem érezhető, tehát teljesen fájdalmatlan, a sugárnyaláb nem éget és semmilyen óvintézkedés nem szükséges a családtagok miatt sem, mert a beteg a külső besugarazástól nem válik sugárzóvá. (Más a helyzet a ritkábban alkalmazott – beinjektált vagy beültetett – izotópos kezeléssel, ám erre mindig külön felhívják az érintettek figyelmét.)

– A betegek nagyon eltérően viszonyulnak a besugárzáshoz. Vannak, akik a több hetes kezelés teljes időtartama alatt tünetmentesek maradnak, másoknak már a legelején jelentkeznek panaszaik. Vannak visszatérő problémák, ám mivel minden emberi szervezet más, előre sosem lehet forgatókönyvet írni, hogy adott beteg miként fog reagálni. Alapszabály: a legkisebb kellemetlenséget is jelezni kell a kezelésen, hiszen akkor tudunk segíteni, s gátolni a panaszok súlyosbodását, ha tudunk azokról – hangsúlyozza Tar Anna.

Figyelmeztet: a “szomszédasszonytól hallott praktikákkal” sokszor inkább árthatnak a betegek vagy a családtagok, mintsem használnának, ugyanis azonosnak tűnő tünetek hátterében is állhatnak teljesen más kiváltó okok, amelyek gyökeresen eltérő kezelést kívánhatnak. Ezért is fontos, hogy a betegek megértsék, hogy a kezelések során mi miért történik velük, s legyen lehetőségük kérdéseket feltenni az orvosoknak és az ápolóknak.

Tudatosan tenni a mellékhatások csökkentése érdekében

Muha Enikő– Az ismeretlentől való kezdeti félelmek után az újabb krízishullám általában akkor következik be, amikor megjelennek a mellékhatások. A betegek ilyenkor rosszabbul érzik magukat, mint a kezelés megkezdése előtti időszakban, ezért ekkor különösen fontos, hogy ne veszítsék el a bizalmukat, s elfogadják, hogy a nehézségek valószínűleg átmenetiek, s befektetést jelentenek a jövőbe – fogalmaz Muha Enikő, a fővárosi Uzsoki Kórház Onkoradiológiai Központjának főnővére.

– Mivel a beteg nem találkozik naponta az orvosával, az asszisztensek és az ápolók felelőssége, hogy a legkisebb mellékhatás megjelenésére is rákérdezzenek, illetve észrevegyék azokat, hogy meg lehessen előzni a panaszok súlyosbodását. Ennek egyrészt a beteg közérzete és életminősége szempontjából is nagy a jelentősége, másrészt a terápia folyamatosságát is gátolhatja, ha a túl erőssé váló reakciók miatt szüneteltetni kell a kezeléseket – világítja meg a mellékhatások csillapításának emberi és orvosszakmai fontosságát is Muha Enikő.

A betegek tapasztalják, hogy nagyon kevés idő jut egy-egy páciensre, mivel nagyon sokan várnak kezelésre, így az útmutatások szükségszerűen a praktikus tanácsokra szorítkoznak. A bent fekvő betegekre több idő jut, ám a többség járóbeteg-ellátás keretében jár a besugarazásra. Az ambulancián az érzelmi támogatásra ugyan kevés a lehetőség, ám itt is nagyon sok múlik azon, hogy a személyzet miként viszonyul a betegekhez: egy-egy érdeklődő mondat, egy kedves biztatás vagy megerősítő érintés nagy szerepet játszik a szorongás oldásában. Egy apró gesztus is erőt adhat a folytatáshoz.

Hosszútávfutásra kell készülni

Haszonitsné Jánoki MártaÁltalános tapasztalat, hogy a betegek az asszisztensektől és a nővérektől bátrabban mernek kérdezni. Ennek okát Haszonitsné Jánoki Márta, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Onkológiai Centrumának főnővére csak részben tulajdonítja annak, hogy az orvosok kevesebbszer találkoznak a betegekkel; sok esetben arról van szó, hogy a nővéreket a páciensek közelebb érzik magukhoz, nekik jobban be merik vallani, ha nem értettek meg valamit.

– Gyakori tapasztalatunk az is, hogy a betegek egy része elhessegeti a betegségtudatot: sokan ragaszkodnak korábbi életritmusukhoz, s a kezelés után rohannak tovább dolgukra. Egyrészt sokaknak ez ad erőt, másrészt a munkahely elvesztésétől, az anyagi kiszolgáltatottságtól való félelem sem engedi a betegeket lazítani. Fontos ugyanakkor, hogy a beteg és a családja is megértse: a gyógyulás az elsődleges, mert ha az nem jár sikerrel, minden eddigi és további célkitűzés semmivé válik – fogalmaz Haszonitsné Jánoki Márta.

Hozzáteszi: a beteg sokszor azzal teheti a legtöbbet, ha pihen. A rák elleni harc nem sprint, hanem hosszútávfutás: a harmincadik sugárkezelés vagy sokadik kemoterápia után is kell erő, hogy ne csússzon ki a beteg alól a talaj. Ez pedig a közeli és a beteg bizalmát bíró távolabbi családtagok, barátok felelőssége is, hogy milyen hátteret teremtenek szerettüknek.

A győri centrum főnővére megjegyzi: a betegek gondozása az általában 4-6 hétig tartó sugárkezelés után sem marad abba. A szervezet rendszerint viszonylag rövid idő alatt regenerálódik, s bár lehetnek hosszan fennmaradó panaszok is, a tünetek jelentős része általában fokozatosan enyhül. Ekkor is mindig azt tanácsolják: ha valaki számára aggasztó panaszokat tapasztal, ne odahaza rágódjon azokon, hanem akár a kijelölt kontroll időpontja előtt jelentkezzen, hogy tudjanak segíteni.

Kapcsolódó cikkek:
Sugárkezelés: házi és kórházi praktikák
Sugárkezelés: felkészülni testben és lélekben
Sugárterápia: tumorpusztítás és tüneti kezelések
Sugár- és kemoterápia: a félelmetes kezelések

Az összeállítás a Rákgyógyításmagazin 9. számában jelent meg. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el azonkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Cimkék

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top