Daganatműtétek: altatás és a fájdalomcsillapítás

A műtéteknél alkalmazott altatás az agytevékenységet vizsgálva közelebb áll a kómához, mint az éjszakai alváshoz. Sokan jobban tartanak az altatástól, mint magától a műtéttől, pedig szinte nincs még egy olyan időszak, mint a műtét alatti alvás, amikor a beteg biztonságát jobban és többen vigyáznák. Kihívás az operáció utáni mellékhatások kezelése és a kielégítő fájdalomcsillapítás beállítása is, ebben a kezelőorvos, valamint az osztályon dolgozó aneszteziológus mellett a fájdalom-ambulanciák is sokat tudnak segíteni. Az altatásról és a műtétek utáni fájdalomcsillapításról dr. Csomós Ákos, a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság elnöke ad áttekintő képet a Rákgyógyítás.hu olvasóinak.

dr. Csomós Ákos

dr. Csomós Ákos

Köznapi szóhasználattal altatásnak nevezzük, a szaknyelv sokkal inkább használja az „általános érzéstelenítés” kifejezést az operáció alatti öntudatlan állapotra. Nem véletlenül: amíg ugyanis az embert a legmélyebb éjszakai alvásból is fel lehet riasztani, a műtét alatt semmi sem ébresztheti fel a beteget; a sebészi vágásokból, feltárásból, kimetszésből vagy szervkivételből, majd varrásból a páciens nem érzékel semmit.

– A természetes alvás legmélyebb fázisa és a mesterségesen előidézett altatás legfelszínesebb fázisa között is csak igen kis átfedés van. Amíg az otthoni alvásnál különböző mélységű fázisok váltják egymást, a műtéti altatásnál mesterséges, pontosan kézben tartott módon visszük le a beteget egy nagyon mély, tudattalan állapotba, ahol stabilan ott tartjuk, amíg szükséges, majd kontrollált módon visszahozzuk onnan. Az agyi aktivitást mérő EEG vizsgálatokkal kimutatták, hogy a műtéti altatás alatt az agyi tevékenység közelebb áll a kómához, mint az alváshoz – magyarázza a Honvédkórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályát is vezető Csomós Ákos.

Út a komplett érzéstelenítésig

Altatás

Az orvosi beavatkozásoknál alkalmazott altatási módszereknek is vannak fokozatai. Altatásban végzett, műtéti beavatkozással nem járó vastagbéltükrözésnél például jellemzően intravénásan alkalmaznak egy ultragyors hatású altatószert. Húsz másodperc alatt elalszik a beteg, s nem érez semmit a vizsgálatból, majd a kolonoszkópiát követően pihenten ébred. Az altatószer nagyjából húsz perc alatt kiürül a vérkeringésből, jellemzően nem okoz semmilyen mellékhatást, a páciens két óra múlva szinte folytathatja a napját (egyedül autóvezetési tilalom van aznapra, ez minden altatott betegnél előírás).

A műtéti altatás ennél sokkal bonyolultabb. A műtéti előkészítés alatt a beteg már kaphat nyugtatót, s az altatás első fázisa ebben az esetben is egy gyors hatású, intravénás altatószer beadása. Ekkor a páciens viszont még nincs műthető állapotban. Az elalvást követően biztosítják a légutakat, s behelyeznek egy tubust, amelyen keresztül oxigént és altatógázt lélegeztetnek be a beteggel. Az altatógáz a tüdőn keresztül felszívódva jut be a vérkeringésbe és az agyba, ezzel órákon át biztonsággal lehet a beteget mélyaltatásban tartani. Az altatógáz zárt rendszerben kering, a kilélegzett gázt el kell vezetni, hiszen az sem kerülhet a műtő levegőjébe.

– Az altatás csak az egyik komponense a műthetőségnek. Emellett izomlazítót is alkalmazunk a sebész dolgának megkönnyítése érdekében, és erős fájdalomcsillapítást is biztosítunk. Nem elég ugyanis az eszméletvesztés elérése: a szervezet alvó állapotban is reagálna a fájdalomingerekre, például szaporává válna a szívműködés, felszökne a vérnyomás. A műtéti stabilitáshoz tehát folyamatosan fájdalomcsillapítókra is szükség van – érzékelteti Csomós Ákos, mennyire összetett feladat a műthetőség biztosítása.

Megfigyelt ébredés

Az operáció után nem a kórteremben, hanem egy ébredő szobában ébrednek a betegek, ahol az aneszteziológus szakasszisztens felügyeli a szívfrekvenciát, a vérnyomást és kontrollálja a fájdalmakat.

– Vizuális analóg skálának hívjuk azt az egyszerű eszközt, amelyet a fájdalom mérésére használunk. Arra kérjük a beteget, hogy egy 0-tól 10-ig terjedő mezőben jelölje meg, milyen erősségű fájdalmat érez. Hogy ez nem tűnik túl tudományosnak? Pedig az: a fájdalom mindig egyénfüggő, két ugyanolyan korú, betegségű, azonos műtéten átesett embernek sem lesz ugyanakkora a fájdalma, sőt ugyanannak az embernek is különböző lehet a fájdalom intenzitása az egyik napon, mint egy másikon. Tehát mindig a beteg saját, pillanatnyi nyilatkozata a döntő ezen a téren. Alapelv, hogy a műtéti ébredő szobából nem engedhetünk ki senkit addig, amíg 4-re vagy az alá nem csökken az általa megjelölt fájdalom nagysága – fogalmaz Csomós Ákos.

Fájdalomcsillapítás műtét után

– Akik a műtét előtt jobban szoronganak, ők erősebb fájdalmat élnek meg műtét után, s több fájdalomcsillapítóra lesz szükségük – jelenti ki az elmúlt évtizedek saját szakmai tapasztalatára is támaszkodva a főorvos.

– Az operáció utáni sikeres, a páciensünk számára kielégítő fájdalomcsillapítás alapját tehát már a műtét előtti rákészülésnél le kell rakni. A műtéttől való félelem egyik ellenszere, hogy a beteg minden kérdésére választ kapjon, hogy a műtétet végző orvos, illetve az aneszteziológus mindent részletesen átbeszéljen vele. A betegnek éreznie kell: jó kezekben van, s akkor teheti a legtöbbet a javulásért, ha meg tud nyugodni, nem idegeskedik olyan dolgok miatt, amelyekre önmagának úgysincs ráhatása. Az ellazulást antidepresszánssal, nyugtatóval is segíteni tudjuk, de a kulcs a beteg bizalmának elnyerése – szögezi le Csomós Ákos.

– Nem akkor kell elkezdeni enyhíteni a fájdalmat, amikor az már jelentkezik, mert akkor már nehezebb uralni. A megelőzésre kell törekednünk, ezért a műtét utáni fájdalomcsillapítás alapja a hatóanyagszint folyamatos szinten tartása, a fájdalomcsillapítók pontos időközönként való adagolása. Ha a klasszikus paracetamol, metamizol, acetilszalicilsav, ibuprofen hatóanyagok vagy azok kombinációja nem elegendő, morfint alkalmazunk. Nagy hasi vagy mellkasi műtéteknél gyakorlatilag ez elkerülhetetlen – ecseteli a főorvos.

– Sok a tévhit a morfinszármazékokról. Nem igaz, hogy azokat csak végstádiumban lévő daganatos betegeknél alkalmaznánk, és az sem, hogy beszámíthatatlanná válik tőle a beteg, vagy néhány nap alatt hozzászokás alakulna ki. A morfin a modern fájdalomcsillapítás nélkülözhetetlen kelléke. Körültekintő alkalmazásra van szükség, ám ennek rövid távon nem a hozzászokás veszélye, hanem más mellékhatások, a hányinger és a székrekedés az oka. Egy frissen műtött betegnél az önkéntelen erőlködést kiváltó hányást mindenképp igyekezni kell elkerülni, mert az akár varratelégtelenséghez, sebszétváláshoz is vezethet – mondja Csomós Ákos.

ÉrzéstelenítésA főorvos hangsúlyozza: azokban a kórházakban, ahol a személyi feltételek adottak, nagyműtéteknél alkalmazzák az – általában a szülési fájdalomcsillapításból ismert – epidurális érzéstelenítést is.

– A gyógyszereket a gerincvelőből kilépő érzőidegek köré (a gerincvelő úgynevezett epidurális terébe) juttatva gátoljuk a fájdalominger továbbítását. Úgynevezett preemptív módszert alkalmazunk, azaz nem várjuk meg a fájdalom kialakulását, hanem a fájdalomcsillapító szintjét feltöltjük még az operáció alatt, így a beteg teljesen fájdalommentesen tud felébredni. Súlyos mellékhatásokra sem kell számítania, az epidurális érzéstelenítés székrekedést és hányingert sem okoz, bár fejfájás előfordulhat.

Krónikus fájdalmak kezelése

Az operációt követő – jelentős részben a műtét közvetlen következtében kialakuló – akut fájdalmak ugyan intenzívek, de ugyanígy nagy kihívás a lassan kialakuló, időnként felerősödő, a beteget hosszú távon is elkísérő, krónikus fájdalmak enyhítése is.

– A daganatos betegek sokszor már a műtétre is fájdalmakkal érkeznek, ezeket az operáció felerősítheti, majd a műtét utáni akut fájdalom egy tompább, de tartósan fennmaradó fájdalommá alakulhat át. Nehezíti a fájdalomcsillapítást, hogy úgy az alapbetegség, mint annak kezelése egy komplex folyamat, maga a gyógyítás is sok mellékhatással járhat. A fájdalomcsillapítás ugyan minden orvosnak kötelessége, tehát ebben akár a sebész, akár az onkológus vagy a sugárterapeuta kezelőorvos, akár a háziorvos segítséget nyújthat, ám sok esetben érdemes felkeresni krónikus fájdalom-ambulanciát – javasolja Csomós Ákos. Megjegyzi: a megfelelő fájdalomcsillapításhoz nélkülözhetetlen a beteg aktív együttműködése és fegyelmezett gyógyszerszedése.

A főorvos hangsúlyozza: a nagyobb kórházi központokban általában működnek krónikus fájdalom-ambulanciák, ám ezen ellátás nincs rendszerbe szervezve, azaz jellemzően nem jutnak el ezekre a rendelésekre automatikusan a betegek. Előjegyzéssel működnek, tehát – területenként eltérő mértékű, jellemzően – néhány hét várakozási időre számítani kell, viszont beutalóra nincs szükség, bárki elmehet a rendelésre. A várakozási idő alatt érdemes „fájdalomnaplót” vezetni, azaz pontosan leírni, hogy a napnak és az éjjelnek melyik szakaszában milyen típusú, erősségű, kiterjedtségű fájdalom jelentkezik, s azt vélhetően mi válthatja ki. Egy vezetett betegnapló nagy segítség lehet a megoldás megtalálásában. Ha a tüneti kezelést nem sikerül rögtön beállítani, nem szabad feladni, a szakorvos bevonásával módosítani kell a terápián.

– A fájdalom egy több lépcsőben felépülő, komplex folyamat, egy betegnek egyszerre több eredetű, többféle típusú és erősségű fájdalma is lehet. A fájdalom-ambulanciákon egy nagyon részletes kikérdezése és vizsgálata történik meg a betegeknek, hogy minél pontosabban fel tudjuk térképezni a fájdalmak természetét, működését, s ennek megfelelően javasolhassunk kezelést vagy a kezelés módosítását. A fájdalomcsillapításnak a konzervatív módszerek, mint a gyógytorna és fizikoterápia éppúgy része lehet, mint az antidepresszáns vagy fájdalomcsillapító tabletták, tapaszok, injekciók használata, esetleg a pszichológiai segítségnyújtás vagy különféle eszközös beavatkozások. A fájdalmak döntő többsége uralható, ezért azokba nem szabad beletörődni – jelenti ki Csomós Ákos.

(Cikk megjelenése: 2017. február 15.)

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top