Unalomig elcsépelt szófordulat, hogy a mozgásnak betegségmegelőző és gyógyító szerepe van, sokan elengedik már a fülük mellett, annyiszor hallották. A tapasztalat szerint a televíziónézéssel töltött idő átlagosan napi 4 óra Magyarországon, az emberek jelentős része nagyon keveset mozog a mindennapokban, s ez sokszor még tovább csökken egy daganatos betegség diagnózisa után. Holott sosem késő elkezdeni: egyre több tudományos publikáció támasztja alá, hogy a rendszeresen, intenzíven sportoló rákbetegeknek jobbak a gyógyulási, a túlélési esélyei, tovább és jobb életminőségben élnek, mint akik passzívak. Összeállításunkban összefoglaljuk azokat a legfontosabb tényezőket, amelyeken keresztül az intenzív mozgás előnyösen hat a szervezetre és segít gátolni a tumoros folyamat előrehaladását.
Dr. Petrányi Ágota
– Számos kutatási eredménnyel támasztották alá világszerte, hogy jobb esélyük van a felépülésre, illetve a hosszabb távú, rosszabbodástól mentes túlélésre azoknak a rákbetegeknek, akik nem hagyják el magukat, s a mindennapok során rendszeresen és intenzíven mozognak – kezdi rögtön a tanulsággal dr. Petrányi Ágota, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház főorvosa. Az onkológus-radiológus szakorvos több publikációban és szakmai előadásban foglalkozott a fizikai aktivitás hatásaival.
– Amikor az életkilátásokat javítani képes fizikai aktivitásról beszélünk, a rendszeres és intenzív mozgást értjük ez alatt, ami megizzaszt, ami kihajt, ami jól eső módon kifáraszt. Nem tekintjük intenzív mozgásnak, ha valaki háztartási munkát végez, ha elmegy bevásárolni, ha kisétál az unokával a játszótérre vagy a virágoskertben ténykedik. Akkor sem, ha elfárad közben. Jobb is inkább sportolásról beszélni, mert arra nehezebb legyinteni, hogy „mozgok én egész nap eleget” – szögezi le a főorvos.
A fizikailag aktívabb embereknél kisebb a rák kialakulásának kockázata és a rák okozta halálozás valószínűsége. Ettől még ők is lehetnek daganatos betegek, ám mivel erősebbek, jobb az állóképességük, jobb a szervezetük oxigénellátottsága, a karbantartott szervezet nagyobb eséllyel indul a rák elleni küzdelemben is. A mozgásszegény életmóddal ráadásul gyakrabban társul az elhízás, a cukorbaj vagy a szív- és érrendszeri betegségek, amelyek gátolhatják a daganatellenes kezeléseket is.
Megnehezíti a mozgást a rák
A daganatos diagnózis sok esetben még a korábbinál is passzívabbá teszi a betegeket. Ez részben érthető, ha a műtéti fájdalmakra, a kemoterápia miatti rosszullétekre vagy a szorongás miatti befelé fordulásra gondolunk, azonban a főorvos nem ad ezekre az esetekre sem felmentést. Petrányi Ágota hangsúlyozza: éppen az aktuális állapotnak megfelelő mozgás az, ami gyorsíthatja a felépülést, javíthat a fizikai és a mentális életminőségen. Nem szabad, hogy a műtét utáni fájdalmak, a sugárkezelések miatti fáradtság vagy a kemoterápia okozta rosszullét passzivitásra kárhoztassa a betegeket: nehéz megtenni az első lépést, de ezekben az állapotokban is a személyre szabott mozgás az egyik legfontosabb tényező, a leginkább megtérülő befektetés, amit megtehetnek a betegek önmagukért, s aminek már rövid távon érezhetik eredményességét.
Kapitány Zsuzsa
Egyetért az elhangzottakkal Kapitány Zsuzsanna gyógytornász is. Hangsúlyozza: egy operáció után már akár az ágyban fekve elkezdhető a gyógytorna. A légzőgyakorlatok javítják a tüdőkapacitást és csökkentik a fáradékonyságot. A vénás torna segít a trombózis és a tüdőembólia kockázatának mérséklésében.
– Ha egy emlőműtéten, nyirokcsomó eltávolításon átesett nő az operáció után nem tudja rendesen felemelni a karját, s ekkor elmarad a rendszeres, fokozatos terhelést adó gyógytorna, akkor az izmok letapadnak, elgyengülnek, ízületi beszűkülés alakul ki, ami miatt később sem fogja tudni megemelni az érintett karját. Ez nem olyan kérdés, amire az mondható, hogy „majd a jövő hónapban elkezdek tornázni”, mert akkor már korlátozottabbak lesznek a lehetőségek – érzékelteti a fizioterápia jelentőségét Kapitány Zsuzsanna.
Messze vagyunk attól az optimális állapottól, hogy min- den beteget már a műtét előtt gyógytornász készítsen fel az ébredés utáni teendőkre, ám a betegekben és a családtagokban tudatosítani kell: sok múlhat a páciens felkészültségén és aktivitásán. Például ahogyan a nyirokcsomók eltávolítása miatti végtagi nyiroködéma kockázata speciális gyógytornával csökkenthető, úgy kitartó medencefenék-tornával sokszor mérsékelni lehet a vizelet- és széklettartási gondokat is.
A fehérjedús táplálkozás mellett az aktív mozgás a kulcsa annak is, hogy gátolni lehessen az izomgyengülést okozó szarkopéniát. A jelenség az öregedéssel együtt járó, ám a daganatos betegség és az onkológiai kezelések mellékhatásai miatt felgyorsuló folyamat, amely során csökken az izmok tömege. Ez nemcsak a tartó- és mozgatóizmokat érinti hátrányosan, hanem például a légzőizmokat vagy a szívizmot is gyengíti. Petrányi Ágota rámutat: a betegek egy részénél a szarkopéniát kezdetben elfedi, hogy a testsúlyuk gyarapszik, ami megnyugtatólag hat rájuk, ám a terhelhetőségük és az állóképességük romlik, mivel a zsírszövetek arányának növekedésével párhuzamosan az izomtömeg fogyatkozik. Ezt emlőrákos nőknél és prosztatadaganatos férfiaknál egyaránt megfigyelték.
Amíg dobog a szív, mozogni kell!
Sok kórházban dolgoznak gyógytornászok, érdemes segítséget kérni tőlük, hogy olyan mozgássort tanítsanak meg, amely figyelembe veszi a beteg aktuális állapotát, társbetegségeit, panaszait és lehetőségeit. A fizioterápiás foglalkozás motivációt is ad és segít megtalálni a személyre szabott, optimális mozgásformát.
– A tornát nem elég kampányszerűen végezni. A mozgás nem nyűg, hanem lehetőség. Mindenkinél meg lehet találni azt az életkorának, állapotának, edzettségének, betegségstátuszának, időbeosztásának megfelelő mozgás- formát, amely a leghatékonyabban segítheti a javulását, a megerősödését, s amely folyamatos örömforrást és sikerélményt is nyújthat. Ha ez sikerül, a mozgás mindennapos igénnyé válhat – fogalmaz Kapitány Zsuzsanna.
A gyógytornászok hangsúlyozzák: még a végstádiumban élete utolsó napjait élő, ágyhoz kötött beteg számára is létezik az a gyógytorna, illetve átmozgatás, amely érdemben tud javítani az életminőségén. Ha pedig még egy haldokló betegnél is megtérülő befektetés a tornázás- ra fordított energia, akkor egy gyógyulni vágyó, hosszú évekre előre tervező beteg számára „kötelező” mozogni. Petrányi Ágota zárásként egy régi bölcsességet elevenít fel: „A mozgás sok mindenre gyógyszer, de nincs olyan gyógyszer, ami a mozgást helyettesíti!”
A mozgás legfontosabb élettani hatásai
- Segít az egészséges testsúly elérésében és megtartásában
- Csökkenti a zsírlerakódásokat, hozzájárul a kóros anyagcsere-folyamatok mérsékléséhez
- Segíti a cukorháztartás egyensúlyát, ellensúlyozza a túl magas inzulinszint daganatsejteket támogató hatását
- Csökkenti a koleszterinszintet
- Csökkenti a vérnyomást, növeli a szívkoszorúerek vérellátását, a szív teljesítményét
- Támogatja a keringést, a fizikai funkciók, a teherbírás és állóképesség megtartását
- Csökkenti a gyulladások intenzitását (laboratóriumi CRP szint mérséklődése)
- Csökkenti a stressz, a szorongás és a depresszió tüneteit, javítja a közérzetet, csökkenti a szükségletet a fájdalomcsillapítók, szorongáscsökkentők, altatók iránt
- Segít a szellemi frissesség megőrzésében
- Szerteágazó hatása révén csökkenti az onkológiai kezelések egyes mellékhatásait
- Növeli, erősíti az izom- és csonttömeget, lassítja az izomgyengüléshez vezető szarkopénia kialakulását és a csontritkulást
- Segíti az egyensúlyérzék megtartását, javítja a koordinációt, ezáltal szerepe van az elesések megelőzésében, a törési kockázat mérséklésében
- Oxigénnel tölti fel a szervezetet, csökkenti az oxigénhiányt (hypoxia), mérsékli a fáradtságot, fáradékonyságot, ezáltal hozzájárul a társas kapcsolatok fenntartásához is, csökkentve az elszigetelődést
- Csökkenti a rák kiújulásának, az áttétképződésnek a kockázatát: egyszerre javítja tehát rövid távon az életminőséget, hosszabb távon pedig az életkilátásokat
