Egy dietetikustól talán azt várnánk, hogy mindent étrendi kérdésnek rendel alá, s a táplálkozás mindenhatóságát hangsúlyozza. Az évek óta daganatos betegek étrendjének összeállítását is segítő Kisa Judit dietetikus azonban nem emeli piedesztálra az étkezést. A tudatosság alapján különbséget tesz evés és táplálkozás között, valamint megfogalmaz megfontolandó tanácsokat, ám fő vezérelve: törekedni kell a minél egészségesebb ételek fogyasztására, viszont nem kell megtagadni önmagunkat, mert az hosszú távon úgysem tartható. A gyökeres változtatások helyett a fokozatosság híve, hiszen tudja: fél évszázad szokásait nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.
Kisa Judit dietetikus
Kisa Judit sok betegtől hallotta már, hogy amint tudomást szereztek a családjában, ismerősi körében a diagnózisról, tanácsok tucatjaival árasztották el, hogy mit egyen, mit ne egyen, mire figyeljen és mit kerüljön el. Ehhez adódnak még az interneten talált, a tévében, rádióban hallott, újságban olvasott „bölcsességek.” A sok-sok tanács között pedig sok ellentmond egymásnak. Ez viszont a kisebbik baj. A nagyobb baj, hogy számos javaslat ellentmond a józan észnek is.
– Teljesen logikus, s a betegtalálkozókon is a leggyakrabban elhangzó kérdések közé tartozik, hogy mit ehet a beteg annak érdekében, hogy jobban legyen. A szükséges műtéti típusról vagy az onkológiai gyógyszerekről ugyanis nem a beteg dönt, ott az előnyök és kockázatok mérlegelésével csak az orvosi javaslat elfogadásáról hozhat döntést. A táplálkozás az első olyan alapvető kapaszkodó, ahol úgy érezhetjük, aktívan bele tudunk szólni a sorsunk irányításába – fogalmaz Kisa Judit.
– Épp elég ugyanakkor egy daganatos betegség diagnózisának a traumája, nem kell ezt még azzal is tetézni, hogy fenekestől felforgatjuk a konyhánkat is, kisöpörjük a kamránkat, s bűntudatot érezzünk amiatt, hogy minden rossz, amit az étkezésben eddig tettünk – adja meg a betegek étrendjének összeállításához az alaphangot a dietetikus. Kisa Judit vallja: egy olyan életmódváltás nem lehet működőképes, amelyet a beteg kínlódásként él meg, s nem érez magáénak. A táplálkozási szakértő további fontos alapelveket is rögzít.
Méregtelenítés? Nem!
– Felejtsük el a méregtelenítést, annak minden divatos formáját! Ne kezdjünk semmilyen diétába, ami egyoldalú táplálkozást hirdet: nem igaz, hogy a daganatos betegnek nem szabad húst vagy tejterméket ennie vagy csak nyers zöldségeket szabad fogyasztania – szögezi le Kisa Judit. Hozzáteszi: valóban jobb, ha a zsírostól a soványabb húsok felé térünk el, s növeljük a zöldségek és a gyümölcsök arányát, de nincs tiltólista, a jól elkészített húslevesnek, sült húsoknak, lecsónak vagy kenyérféléknek egyaránt van helye az egészséges étrendben is.
A mesterséges vitaminkészítményeknél és étrend-kiegészítőknél – ha azok orvosilag nem indokoltak – Kisa Judit hasznosabbnak tartja, ha a pénzt természetes összetevőkre költjük. Vallja: minél egyszerűbb, az élelmiszeripar által minél kevésbé feldolgozott és adalékanyagokkal minél kevésbé feltuningolt ételeket fogyasszunk. (Két példa: aromával ízesített gyümölcsjoghurt helyett natúr joghurt, amit odahaza magunk édesítünk meg mézzel és gyümölccsel. Májkonzerv vagy kenőmájas helyett a hentesnél olcsón megvehető máj, amiből hagymával és fűszerekkel magunk készítünk májpástétomot.)
Eszébe ne jusson böjtölni!
Amint az Kisa Judit előadásából kiderült, alapvetően daganatos betegként is azt kell szem előtt tartani, mint amit egészségesként kell(ett volna): a lemozgott kalóriákhoz képest túl sok energiabevitel elhízáshoz vezet, a túl sok telített állati zsír, cukor, só, fehér liszt és fehérjefogyasztás egészségtelen, ehelyett a rostoknak, a telítetlen zsírsavaknak, a vitaminoknak és ásványi anyagoknak az arányát kell növelni. De nem drasztikusan. Gondoljunk bele: ha 50-60 év rossz táplálkozási szokásai hozzájárultak ahhoz, hogy elveszítsük az egészségünket, ezt egy 5-6 hetes vagy hónapos drasztikus diétával nem fogjuk ellensúlyozni. Amint arra a szakorvosok is figyelmeztetnek, egy tumort nem lehet étrendi változtatással „kiéheztetni”, a koplalással ugyanis nem a daganat fog sorvadni, hanem a beteg. A daganatellenes kezelések egyik legnagyobb kihívása éppen az, hogy a betegek tudjanak enni, meg tudják őrizni erőnlétüket, mert enélkül a kezeléseket sem lehet folytatni. A daganatellenes terápiák időszaka nem a böjtről szól, hanem az erő és állóképesség megtartásáról.
Kisa Judit megfogalmazásában a táplálkozás tudatos evést jelent, amikor tekintettel vagyunk arra, milyen alapanyagokkal, fortélyokkal tehetünk az egészség visszanyerése érdekében. Enni kell akkor is, amikor nem esik jól, hiszen az erőnlétet meg kell őrizni. A betegségben és a kezelések közepette éppen elég energiaelvonás sújtja a szervezetet, ezért a legnehezebb hetekben is meg kell találni annak a módját, hogy tápláló és örömadó étkezésekben legyen része a betegnek.
Enni kell a javulásért!
Az egészségesebb táplálkozás felé való lépéseknek gátjai lehetnek a mellékhatások, amelyek kihatnak az evésre is: a hányinger, a hányás, az étvágytalanság, az ételundor, a fájdalmas afták a szájban és a nyelven, a nehéz nyelés vagy az ízérzékelés csökkenése, a hasmenés vagy székrekedés egyaránt nehezítheti az evést. Ezen problémák egy része magának a daganatos folyamatnak – az anyagcsere tumor általi megbolygatásának –, egy része a gyógyszerek mellékhatásának, egy része pedig pszichológiai tényezőknek tudható be. Mindez ellen tudatosan kell tenni.
Ha a fogyás kóros mértéket ér el, a kezelőorvos receptre felírhat kifejezetten a daganatos betegek fogyását ellensúlyozni hivatott gyógytápszereket, amelyek különféle édes és sós ízben is elérhetőek. Az esetek nagyobb részében viszont a házi praktikák is elegendőek. A szájban vagy a bélrendszerben előforduló sebekre jótékony hatásúak a kásák, például a zabkása, de akár a tejberizs is. Hasmenés idején rostszegény táplálékok (rizs, keksz, krumplipüré) enyhíthetik a panaszokat, s fontos a folyamatos folyadékpótlás a kiszáradás elkerülése érdekében. Székrekedés esetén – ha például bélműtét miatt a durva rostoknak nincs ellenjavallatuk – a rostos ételek (barna kenyér, gyümölcs, müzli, zöldségek) segíthetnek; a bélműködést a szilvalekvár, a paradicsom, a sóska vagy a spenót is serkentheti.
A hányingert, a hányást, az émelygést sok esetben a kezelőorvos által megfelelően kiválasztott és adagolt hányáscsillapító gyógyszerekkel hatékonyan lehet mérsékelni. Emellett segíthet, ha kerüljük a kiadós étkezéseket, inkább többször eszünk kevesebbet, kerüljük az erős, intenzív illatokat és ízeket, a túl fűszeres, zsíros és csömör ételeket. Sok beteg beszámolt arról, hogy segít számára, ha hideg ételt fogyaszt, esetleg jégkockát – vagy ami még ízletesebb és tápláló is – fagyasztott gyümölcsjoghurtot, gyümölcslevest, turmixot szopogat. A friss levegő, a figyelemelterelő relaxáció, a zenehallgatás is segíthet.
Tervezzen előre a konyhában!
– Naponta többször együnk teljes gabonaszemből készült falatokat, teljes kiőrlésű kenyeret, kását. Így nem csak energiát juttatunk szervezetünkbe, hanem vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, rostot is.
– Naponta összességében legalább fél kiló zöldséget és gyümölcsöt együnk meg! Több lehet, kevesebb nem! Készíthetünk nyugodtan főtt ételeket is zöldségből, gyümölcsből, de valamennyit nyersen is fogyasszunk mindennap. Díszítsük a fogásokat is friss zöldséggel, gyümölccsel, és együk is meg azokat! A szép terítés és tálalás fontos, hiszen a színes, vonzó látvány alapján az emésztés már a szájban elkezdődik.
– Cukor helyett kevéske méz adja ételeink, italaink édes ízét, ahol nem fontos, ne édesítsünk, használjuk édesítésként a gyümölcsök természetes édes ízét!
