– Nem foglalkozhatunk kizárólag a rákkal: bár ma is magasan a legfontosabb az életmentés, de bármilyen félelmetes is egy rosszindulatú daganat, nem elég a betegséget gyógyítani. A terápiák során figyelemmel kell lenni a kezeléseket követő életre, életminőségre is. A fiatal betegeknél ennek része az is, hogy ha egy mód van rá, megőrizzük a termékenységet, s biztosítsuk a későbbi gyermekvállalás lehetőségét – szögezi le a Rákgyógyításnak nyilatkozó prof. dr. Ungár László sebész-nőgyógyász-onkológus professzor. Tapasztalata szerint a fiatal, még nem vagy csak egy gyermeket szült nőknél a daganatos diagnózis miatti félelmet majdnem legalább olyan súllyal tetézi az a kérdés is: lehet-e még gyerekük?

Amint a professzor visszaidézi, évtizedekkel ezelőtt általános volt az az orvosi felfogás, hogy a rákos diagnózis egyetlen feladatot ad a beteget kezelő orvoscsoportnak: a daganattal összefüggő halál elkerülését. Miután még sem a sebészetben, sem a sugárterápiában, sem a gyógyszeres kezelésekben nem állt rendelkezésre a maihoz fogható eszköztár, s a gyógyulási esélyek is nagyságrendekkel rosszabbak voltak, a kezeléseknél nemigen volt szempont annak a mérlegelése, hogy az esetleges gyógyulás után milyen hiányosságok, milyen életmódbeli nehézségek várnak a betegre. Mára ez alapvetően megváltozott, s miután az időben felfedezett rosszindulatú daganatok gyógyulási esélye, illetve a rák után megélhető életévek száma folyamatosan nő, egyre nagyobb figyelmet szentelnek a terápiák hosszú távú mellékhatásainak csökkentésére, elkerülésére. A termékenység megőrzése viszont ma is csak második szempont lehet, ezt csak akkor ajánlják fel az orvosok, ha ezzel az alternatívával nem veszélyeztetik aránytalan mértékben az érintett beteg életét.

Kíméletesebb nőgyógyászat

A gyermekvállalás szempontjából a legérzékenyebb terület, ha maga a daganat is valamilyen női nemi szervet érint, azaz méhnyakrák, petefészekrák vagy méhtestrák alakul ki. Amint a professzor rámutat, az elmúlt évtizedekben a méhnyakrák kezelésében történt a legnagyobb változás: mára már bebizonyosodott, hogy a termékenységet fenntartó operáció sem jelent nagyobb kockázatot a kiújulás szempontjából, mintha a termékenységet is feláldozó műtétet végeznének. Ungár László és orvoscsapata végzett az egész világon először terhesség alatti méhnyakrákműtétet úgy, hogy a daganat eltávolítása is sikeres volt, majd az anya is egészséges újszülöttnek adott életet.

A korai stádiumban felfedezett petefészekrák esetében is értelmetlen lehet sok esetben a túl nagy műtét, mert az nem változtat a kilátásokon, ezért itt is fontos szemponttá lépett elő a termékenység megőrzése. Méhtestrák esetén mindez sokkal komplikáltabb: a nagy operáció itt nemigen úszható meg, viszont ha még nem szült valaki, képesek esélyt adni számára a gyermekáldásra. Hormonkezeléssel a méhtestben lévő tumor jó eséllyel kordában tartható amíg a beteg életet ad egy gyermeknek, ezért ilyenkor a műtét egy-két évvel elodázható. Fontos azonban hangsúlyozni: ennek az eljárásnak onkológiai szempontból van többletkockázata, ugyanis előre kiszámíthatatlan meddig sikerül visszaszorítani a folyamatot. Az operációnak még azelőtt meg kell történnie, hogy a felfedezett tumor túl gyors növekedésbe kezdene. Arra is volt már precedens Ungár László saját páciensei körében is, hogy egy hüvelydaganat miatti radikális műtét után rekonstrukciós sebészeti módszerrel pótolták a hüvelyt, majd ezek után az asszony teherbe esett, s anya lehetett.

Menteni a menthetőt

Természetesen nemcsak nőgyógyászati daganatok esetén kardinális kérdés a későbbi családalapítás lehetősége, hiszen bármilyen ráktípus onkológiai terápiája kihathat a későbbi élethelyzetre. Minden olyan nőnél át kell gondolni a termékenység megőrzésének lehetőségét, akinél még az első szülése előtt diagnosztizálnak rákot, illetve aki szeretne még többedik gyermeket vállalni.

Miután a kemoterápia a gyorsan osztódó sejtekre hat, a tüszőérést is károsíthatja. Egyes onkológiai kezelések hatása csak átmeneti, azaz a beteg csak a kezelés idejére veszti el a fogamzóképességét, s ekkor a menstruációs ciklus is megszűnhet. Más gyógyszerek végleges meddőséget is okozhatnak. Ugyanez érvényes a hasi területek, a medence vagy a nemi szervek sugárkezelésére.

Amíg a férfiaknál az ondó lefagyasztása már bevett és rutinszerű módszer, a nőknél sokkal bonyolultabb a képlet: míg a spermiumoknál több millió sejtből kell megfelelő számúnak az életképességét megőrizni, a petesejt esetében egyetlen sejtről van szó, amelynél el kellene érni, hogy a fagyasztás után is képes legyen megtermékenyülésre. Amint Ungár László megjegyzi, vannak próbálkozások magának a petefészek szövetének a kioperálása és konzerválására, majd az onkológiai kezelések utáni visszaültetésére is, viszont ez még gyerekcipőben jár, nehéz meg- őrizni a petefészek szövetének eredeti funkcióját, fiziológiai, genetikai tulajdonságait.

A reményt nem szabad feladni, ám a csalódások csökkenése érdekében azzal tisztában kell lenni: daganatos betegséggel nem küzdő nőknél is csak részben sikerül mesterséges beavatkozással a gyermekáldást elérni.

Meddig kell várni?

Fiatalkorban történő onkológiai kezelések után mindig felmerül a dilemma: mennyit kell várni a gyermekvállalással? Természetesen a kérdés nem függetleníthető attól sem, hogy a betegség mennyire viselte meg az érintett pár szexuális életét: történtek-e a szexuális életet gátló nőgyógyászati beavatkozások, kellett-e a testképet megváltoztató műtétet végezni, miként vészelte át a beteg testileg és lelkileg az onkológiai kezeléseket, a terápia befolyásolta-e a termékenységet vagy növelhette-e genetikai károsodás kockázatát, a betegség megpróbáltatásai közelebb hozták vagy távolabb taszították-e a pár tagjait egymástól…

Ha csak szigorúan a biológiai tényezőket nézzük, tehát az orvosilag javasolt várakozási időt a kemoterápiát követően, akkor sem egyértelmű a helyzet. Mindez függ a használt gyógyszer típusától, attól, hogy az mennyi idő alatt ürül ki a szervezetből. Az onkológusok általában óvatosságra törekednek, általános szabályként a 2 évet szokták megnevezni, de ettől nagy eltérések is lehetnek. Vannak tanulmányok, amelyek egyes kezelések után 6 hónapot is elegendőnek tartanak, de egy folyamatos gyógyszerszedés akár több évre is elodázhatja az időt, amire a rizikó vállalható mértékűre csökken.

– Önmagában az, hogy valakinek van egy rosszindulatú daganata, ha sikeres a terápia és felépül belőle, orvosilag nem befolyásolja a gyermekvállalást, a terhesség általában nem hordoz többlet onkológiai kockázatot – jelenti ki Ungár László. Azt viszont hangsúlyozza: nem lehet kizárólag az aktuális fizikai állapot alapján dönteni, azt is mérlegelni kell, hogy az adott daganatnak milyen biológiai jellemzői voltak, melyik stádiumban távolították el, mennyiben hajlamos a kiújulásra, a leletek milyen reális életkilátásokat valószínűsítenek, szakkifejezéssel milyenek a betegség prognosztikai faktorai. Hiszen nem elég megszülni egy gyermeket, fel is kell nevelni, így ennek realitását is őszintén át kell beszélni a szülőjelölteknek az orvossal. Egy daganat kiújulására a legnagyobb kockázat az első egy-két évben van, ahogy telik az idő, ez fokozatosan csökken – de sok daganat esetében ez nulla sosem lesz.

A rákot maguk mögött hagyott nők internetes közösségi oldalakon is közzétett családi fotói mindenesetre biztatják az út elején állókat is: ha ők megcsinálták, másnak is sikerülhet.

Kapcsolódó cikkek:
Örökölhető a rák? Örökségből ritkán lesz daganat
Rák: génjeinkben hordozzuk a sorsunkat?
Olvasóink kérdései és orvosi válaszok a gyermekvállalásról

Az összeállítás a Rákgyógyítás Magazin 17. számában jelent meg, szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.