A rosszindulatú daganatokat alapvetően az különbözteti meg a jóindulatú tumoroktól, hogy nemcsak helyben növekednek, hanem képesek beszűrni a környező szöveteket, áttétet (metasztázist) adva szétterjedni a szervezetben. Ennek annál nagyobb a veszélye, minél később fedezik fel és kezdik kezelni a rákot, tehát az elsődleges tumoros góc minél hosszabb időn át van jelen a szervezetben.
Az áttétképződés kockázatát nemcsak az emlőtumor mérete határozza meg, hanem a daganatsejtek szövettani és biológiai jellemzői is. Például egy agresszív molekuláris jellemzőkkel bíró emlőrák esetében már egy néhány milliméteres daganat is képes áttétet adni, míg egy másik altípusba sorolható emlődaganatnál lehetséges, hogy csak egy több centiméteres daganatméretnél éri el a kritikus szintet a terjedésre is képes ráksejtek száma.
A daganatterjedésnek alapvetően három formáját különböztetjük meg: helyi (lokális) növekedés a környező szervek irányába, nyirokutakon keresztüli (limfogén) terjedés és a vérárammal való (hematogén) terjedés.
A helyi növekedés során a tumor a beteg szerv egyre nagyobb részét, több rétegét szűri be, az emlőrák például a bőrt vagy a mellkasfalat.
A daganatsejtek a nyirokeret elérve képesek behatolni a nyirokrendszerbe is. A nyirokerek az egész szervezetet behálózzák, ezért a daganatsejtek a nyirokkeringéssel számos helyre eljuthatnak és kitapadhatnak. Ugyan a nyirokerekben az immunrendszer a ráksejtek jelentős részét elpusztítja, ám minél több daganatsejt jut be, annál nagyobb a kockázata annak, hogy lesznek közöttük olyanok is, amelyek ellenállnak a szervezet védekezésének. A nyirokcsomók érintettsége befolyásolja a daganat stádiumát és onkológiai kezelését is. Az emlőrák kezelésében fontos az őrszem (sentinel) nyirokcsomók vizsgálata, azaz a daganathoz legközelebb eső nyirokcsomók sebészi kivétele és részletes szövettani feldolgozása. Az őrszem nyirokcsomó vizsgálatából vélelmezni lehet a nyirokutakon való terjedés állapotát. Más betegségeknél, ahol több irányú a nyirokelfolyás, csak a nagy számú nyirokcsomó kimetszés adhat választ erre. Korábban emlőráknál is gyakorlat volt a teljes hónalji nyirokcsomó-hálózat eltávolítása, ám ma már erre sok esetben nincs szükség, ezzel csökkenthető a műtéti megterhelés, továbbá a kiterjedtebb hónalji műtét miatti későbbi szövődmények (nyiroködéma) kockázata.
A daganatsejtek nemcsak a nyirokérhálózaton, hanem a vérrel is terjedhetnek. Ennek akkor van kockázata, ha a véráramba bejutnak a ráksejtek, majd ott túlélik a megváltozott körülményeket, netán az onkológiai terápiákat is, majd a vérkeringésből kilépve táptalajra találnak valamelyik másik szervben. Egyre több területen van jelentősége a folyékony (liquid) biopsziának, amikor azt vizsgálják, hogy a vérben keringenek-e az adott daganat sejtjei, mert ha igen, az nagyobb kockázatot jelez. A liquid biopszia ma még nem a rutin eljárás része, inkább vizsgálatok tárgya, hogyan lehet erre kontrollvizsgálatot, koraibb diagnózist alapozni.
