A sejtekben lévő növekedési faktorok, mint például a felszíni növekedési faktorok (EGF) olyan fehérjék, amelyek a sejtek növekedését és osztódását serkentik. Egyes áttétes rákbetegségekben – így vastagbélrákban is – ezeknek az EGF-fehérjéknek a receptorait (EGFR) igyekeznek gyógyszeresen blokkolni, hogy ezáltal gátolják a daganatok továbbfejlődését.
A növekedési faktorok a ráksejtek felszínén speciális jelfogókhoz (receptorokhoz) kapcsolódnak, ennek hatására beindul a „növekedj és osztódj” folyamat. Ez az üzenet egészen addig tart, amíg van növekedési faktor, ami a receptorához tud kapcsolódni. Normális esetben ez a folyamat szabályozás alatt áll, így a sejtek csak akkor osztódnak, amikor szükség van rá. Ha a szabályozás megszűnik, rosszindulatú daganat alakulhat ki, mert a „növekedj és osztódj” parancs folyamatossá válik (mint egy beragadt gázpedál).
Az EGFR-gátlás lényege – leegyszerűsítve –, hogy a gyógyszer molekulái hozzátapadnak a speciális receptorokhoz, így a „növekedj és osztódj” jel nem jut célba. A daganat növekedése ezáltal lelassítható, megállítható, a ráksejtek egy része elpusztítható. Vastagbélrák és végbélrák esetén az EGFR-gátló kezeléseket ritkábban önmagukban, gyakrabban kemoterápiával kombinálva alkalmazzák, hogy a daganatellenes hatóanyagok kiegészítsék egymás hatását.
Az EGFR-gátlás nem univerzális módszer, az áttétes vastagbélrák kezelési protokolljában pontosan meghatározott helye van. Vastagbélrákban és végbélrákban az EGFR-gátló kezelés feltétele a molekuláris diagnosztikai vizsgálat, mára ugyanis bebizonyosodott, hogy akiknél a KRAS vagy az NRAS gének kóros átalakuláson, mutáción mentek keresztül, azoknál az EGFR-gátló gyógyszerek nem hatnak. A vastagbéldaganatok kb. 40 százalékában van jelen mutáns formában a KRAS, 10 százalékban az NRAS, e betegek – a terápia hatástalansága miatt – nem kaphatnak EGFR-gátló gyógyszert.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
