A betegek egy részének a daganat diagnózisánál is sokkolóbb a sztómaviselés kényszerével szembesülni. Nem is egyezik bele mindenki a műtétbe (ha a daganat tovább nő, majd bélelzáródást okoz, akkor az operáció elkerülhetetlenné válik, csak már sürgősségi beavatkozásként és rosszabb kilátásokkal).
A felkészülésben segít az operáció előtti alapos tájékozódás: a felmerülő dilemmák átbeszélése a sztómaterápiás nővérrel, a sztómaterápiához szükséges eszközök megismerése, találkozás évek-évtizedek óta sztómával élő sorstársakkal. Sztómát nemcsak daganat, hanem gyulladásos bélbetegségek (Chron-betegség, colitis ulcerosa), s baleseti sérülések is szükségessé tehetnek, tehát a sztómával élők nem mind daganattal szembesült betegek. Összességében sok ezer férfi és nő él itthon mesterséges bélnyílással.
Bármilyen alapos is a felkészülés, a műtét után szembesül valójában a beteg a megváltozott testképpel, a hasára került nyitott bélvégződéssel, amelyen át általa szabályozhatatlan módon és időben távozik a széklet és a bélgáz. Az idegenkedés, a viszolygás, a düh, a szomorúság nem elítélendő érzések ezekben a napokban. A sztómaterápiás eszközök használatában a kezdeti ügyetlenségek, a bizonytalanság, az esetleges szövődmények és a mellékhatások ugyancsak növelhetik az elkeseredést, a befelé fordulást. Mindenkinek idő kell, amíg fel tudja dolgozni a vele történteket, s erőt tud gyűjteni az előtte álló új kihívásokhoz. Ebben nagyon fontos a környezet, a családtagok, a barátok, a sorstársak segítő és türelmes hozzáállása. Mindez kell ahhoz, hogy a sztómával élő ember a műtétet ne a sors büntetéseként élje meg, hanem életmentő beavatkozásként, amely által esélyt kapott a rák legyőzésére.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
Fotó: Sztómával élő nők készítettek naptárt, hogy ezzel hívják fel figyelmet arra: élhetnek teljes életet
