A sugárkezelést képalkotó vizsgálatok előzik meg. A felvételek alapján a sugárterápiás szakorvos fizikus-mérnök bevonásával tervezi meg a besugározandó területet (céltérfogatot), hogy a kezelendő területet a legnagyobb, a környező szöveteket a legkisebb behatás érje. A terveket egy sugárterápiás szimulátorban ellenőrzik: a beteg a későbbi sugárkezeléshez hasonlóan felfekszik az asztalra, ahol röntgen vagy CT átvilágítással kontrollálják, hogy a besugárzási mezők megfelelőek-e.

Az előírt sugárdózist nem egyszerre, hanem kisebb részletekben (frakcionáltan) adják le: a kezelésekre általában néhány héten keresztül, egymást követő napokon (jellemzően pihenőnapok közbeiktatásával, munkanapokon), járóbeteg szakellátás keretében kerül sor. Minden napon ugyanazt a kezelést ismétlik meg, a sugárnak minden esetben ugyanolyan szögben és intenzitásban kell elérnie a célterületet. Ezt segítik a bőrre rajzolt jelek, a betegrögzítők, ezért fontos a stabil, mozdulatlan fekvés, valamint a besugárzás alatt az egyenletes, kis intenzitású légzés.

Maga a sugárkezelés egy elkülönített helyiségben történik, gyakran halk zene szól. A készüléket egy külön helyiségből vezérlik, monitoron folyamatosan figyelik a beteget, akivel mikrofonon keresztül értekeznek. Az eljárás mindössze néhány percig tart. A sugárnyaláb a hiedelmekkel ellentétben nem meleg és nem éget, a beteg a kezelés közben nem érez semmit, a berendezés működésének nincs hallható vagy látható jele.

Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról

Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!