A diagnosztikában alkalmazott képalkotó eljárások közül a röntgen, illetve a szintén röntgennel működő mammográfiás vizsgálat minimális, a CT, PET CT (amelyek számítógép által vezérelt módon térhatású sorozatröntgen-felvételeket készítenek) az egyszerű röntgenvizsgálathoz képest sokszoros sugárterhelést okoznak. A röntgensugárzás úgynevezett ionizáló sugárzás, amely sejtkárosító hatású, ezáltal hozzájárulhat daganatos sejtek kialakulásához is, ennek van egy egyéni szinten nagyon kicsi, de létező (egészen kis sugárterhelés esetén nem bizonyított, csak feltételezett) kockázata. Egy-egy vizsgálatnak statisztikailag tizedszázalékokban kifejezhető a statisztikai kockázata. Az ionizáló sugárzás tehát nem rövid távon okoz kockázatnövekedést, hanem az embert az élete során érő sugárhatások összeadódása révén. Egy rendszeresen CT-vel vizsgált gyermeknek nagyobb a kockázata, mint egy felnőttnek, különösen pedig egy idősebb embernek, hogy élete során hátránya származhat a sugárterheléssel járó vizsgálatokból.
Mindazonáltal törekedni kell a dózis csökkentésére, és csak indokolt esetben végezni sugárterheléssel járó vizsgálatokat. Amikor lehetséges, a sugárterheléssel nem járó (akár már kontrasztanyaggal is végezhető) ultrahang vagy MR vizsgálatot célszerű használni. Az újabb CT berendezések mindenesetre a korábbinál kisebb dózist alkalmaznak, és sokkal nagyobb kockázattal jár egy szükséges CT vagy PET CT vizsgálat elmaradása, mint az általa okozott sugárterhelés. E leletek nélkülözhetetlenek a pontos diagnózis felállításához, a műtét vagy a sugárkezelés megtervezéséhez, az onkológiai terápiák hatásának kontrollálásához, kiújulás vagy áttét megjelenése esetén a daganatellenes kezelés időben történő elindításához. A terápiában alkalmazott sugárkezelés szintén nagy energiájú – a CT diagnosztikánál nagyságrendekkel nagyobb – ionizáló sugárzás, amelyet szándékosan sejtpusztításra – a daganatos sejtek elpusztítására – használnak. A ma használt berendezésekkel sokkal pontosabban be tudják sugarazni a céltérfogatot és sokkal kisebb a környező szervek sugárterhelése, mint régebben.
Egyes kemoterápiás szerekről, célzott onkológiai gyógyszerekről, hormonterápiákról is ismert, hogy miközben elpusztítják a daganatsejteket, statisztikailag növelhetik egy későbbi rosszindulatú betegség rizikóját. Tény tehát: minden orvosi beavatkozásnak, kezelésnek vannak kockázatai. Minél fiatalabb valaki, annál inkább figyelembe kell venni a hosszabb távon jelentkező kockázatnövekedést. Viszont egy már ismert daganatnál a legnagyobb, az életet veszélyeztető tényező maga a tumor. Az elsődleges szempont a már felfedezett betegség meggyógyítása, a kiújulás megelőzése, előrehaladottabb esetekben a betegség fékezése, hogy a beteg esélyt kapjon arra, hogy hosszú távon tervezhesse további életét.
