Tisztelt szerkesztőség! Vajon miért van az, hogy a B17 nevű készítménnyel szemben orvosi körökben ilyen fokú elhatárolódás tapasztalható? Miért nem jut eszébe senkinek, hogy klinikai tesztek segítségével megválaszolják sok ezer ember felmerült kérdéseit? Egy dolog tény: a B17 nevű készítmény forgalmazói nagyot kaszálnak a szerrel. Mi lenne ha bevizsgálnák a készítményt, és sok ezer rákos beteg embernek, illetve hozzátartozójának egzakt adatokkal szolgálnának az illetékesek? Van erre lehetőség?
Egy adott készítmény „bevizsgálása” annak a feladata, aki az úgynevezett „forgalomba hozatali engedély” tulajdonosa. Ennek a cégnek, vállalkozásnak a feladata, hogy igazolja egy-egy készítmény esetén, hogy az milyen betegségekben, s azon belül milyen betegcsoportokban hat, illetve milyen kockázatok mellett milyen hatást, eredményt lehet elérni vele.
Tehát az illetékes az (lenne), aki – az Ön szavaival élve – „nagyot kaszál” a készítmény forgalmazásával. Tudnia kell, hogy egy ilyen bevizsgálásnak, szakszóval klinikai vizsgálatnak a korrekt elvégzése (pontosan felépített vizsgálati terv, gondosan bevont, hasonló – több száz, több ezer – betegek, stabil, változatlan összetételű készítmény biztosítása, megfelelő precizitással adagolt kezelés, pontos és igen részletes orvosi követés és adatrögzítés a kezelés során, korrekt statisztikai feldolgozás, összefoglaló jelentés szakmailag hozzáértő összeállítása és megírása…) több 100 millió forintba (vagy még többe) kerülne. Ezeket a vizsgálatokat a gyógyszereknél megkövetelik a hatóságok minden olyan gyógyszercégtől, amely gyógyszerként akar forgalomba hozni egy készítményt, s csak az kap gyógyszertörzskönyvet, méghozzá szigorúan meghatározott keretek között, amely készítményről bebizonyították hatásosságát és biztonságosságát. A vizsgálatok alkalmanként egyszerre akár több tucatnyi országban is zajlanak a világban, s ezt mindig a gyártónak kell finanszíroznia annak tudatában, hogy ha nem válik be a szer, nem kerül forgalomba, hiába az évtizedes kutatómunka és befektetés.
Érdemes tudni: Magyarországon 2004-ben százötven, 2007-ben már majdnem ezer, 2008-ban pedig több mint ezerháromszáz-féle új étrend-kiegészítő forgalmazását jelentették be a forgalmazók, tehát nem egy-két vitaminról beszélünk, hanem több ezer készítményről, amelyeket – mivel nem gyógyszerekként, hanem étrend-kiegészítőként hozzák zömmel forgalomba – nem vizsgáltat be hatástanilag a gyártójuk, illetve a forgalmazójuk. Erre nem is kötelezi őket semmilyen jogszabály, hiszen nem gyógyszert árulnak, hanem gyakorlatilag élelmiszernek minősülő termékeket, amelyekkel szemben a legfőbb kritérium, hogy ne tartalmazzanak egészségre káros anyagokat.
Ez az oka annak, hogy az orvosok, onkológusok ilyen esetekben nem tudnak választ adni a betegek kérdésére, hogy alkalmazzák-e az adott készítményt, milyen mellékhatása lehet, hogyan lép kölcsönhatásba az alkalmazott citosztatikus és egyéb onkológiai kezelésekkel, milyen mellékhatásai lehetnek az együttes alkalmazásnak stb.
A témáról részletesen írtunk korábban, ha mélyebben érdekli a téma, érdemes a kapcsolódó cikkeket átnéznie.
Kapcsolódó cikkek:
Kockázatos csodaszerek: drágán árult remények
Kemoterápia: gyógyszerek és módszerek
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Az étrendkiegészítő nem gyógyszer
Alternatív kezelések: miért nem foglalunk állást?
Veszélyesek lehetnek a csodaszerek
Betiltott étrendkiegészítők a polcokon
Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Kemoterápia: Béres csepp, C vitamin
Szükség van-e vitaminokra?
Áttétes rák és C vitamin
Kemoterápia és C vitamin
Vitaminok sugárkezelés és kemoterápia alatt
Végbélpolipból hashártyadaganat: vénás C-vitamin?
Alternatív készítmények vizsgálata
Kérdések a kiegészítő kezelésekről
B17 és Cevitol
