73 éves apukám vastagbélrák műtét után (Dukes C2) a 9. kemoterápiás kezelésen van túl. A terápia elejétől fogyasztja az Avemart és C-vitamint napi 5000 mg kiszerelésben. Teljesen jól viseli a kezelést, a leletei, vérképe folyamatosan jók voltak, a napi teendőit probléma nélkül ellátja.
A média tele van most azzal a hírrel, hogy a C-vitamin jelentősen csökkentheti a kemoterápia hatékonyságát! Olyan lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem tudom elmondani! Mert a C-vitamint én viszem neki. Segíteni akartam, és lehet, hogy ártottam? És a jó közérzete annak volt betudható, hogy a C-vitamin antioxidánsként a terápiás szer ellen hatott? Korábban azt olvastam, hogy a rákos betegeknek nagy adagban adva a C-vitamint, megnőtt a túlélési idejük.
A C vitamint 80 éve fedezte fel Szentgyörgyi Albert, s azóta áll részben a közérdeklődés, részben a tudományos kutatások érdeklődésének tárgykörében. Kb. 40 éve tulajdonítanak neki nagy dózisban alkalmazva a megfázások kezelésben hatást (amit sok, azóta elvégzett tudományos vizsgálat nem támaszt alá, más vizsgálatok adatai pedig ellentmondóak). 1979-ben jelent meg egy nagynevű vitaminkutató tudósnak könyve a C vitaminról, amelyben a rákkal kapcsolatos hatásait értékelte, s amelynek közléseit azóta több orvostudományi vizsgálat alapján rendszeresen kritizálják, illetve cáfolják részben az alacsony vizsgálati betegszám, részben a ma már nem eléggé precíznek gondolt statisztikai értékelés miatt.
Természetes, hogy a rákos betegek és hozzátartozóik mind a hosszabb túlélésért, mind a javasolt klasszikus onkológiai kezelések mellékhatásainak csökkentéséért hajlandók áldozatokra, részben ez lehet az oka, hogy a különböző kiegészítő készítmények forgalmazói ilyen hatásokat igyekeznek ígérni a készítményeikkel kapcsolatban. Persze a tudományos világ is szeretne pontosabbat tudni a vitaminok esetleges rákmegelőző, vagy a kemoterápia hatásosságát befolyásoló szerepéről, hiszen társadalmilag is fontos érdek, hogy csökkenteni lehessen ennek, a fejlett társadalmakban minden harmadik embert megtámadó betegségnek az előfordulását, s ezáltal közvetve pedig csökkenteni lehessen a különböző országok egészségügyi kasszájából erre a betegségre fordítandó nagyon jelentős költségeket.
A különböző vitaminokat és nyomelemeket tartalmazó kiegészítő kezelésekkel kapcsolatban folytak és folynak tudományos kutatások. Ezekből kiragadott, önmagukban nem biztos, hogy értelmezhető adatok kerülnek gyakran a napilapok címlapjára. Ezeknek a cikkeknek egy része azt állítja, hogy a különböző vitaminok képesek megküzdeni a rákkal, másik részük olyan tudományos publikációkból közöl részleteket, amelyeknek az eredménye szerint nemhogy gátolnák a különböző vitaminok a daganatok kifejlődését, vagy csökkentenék a kemoterápia mellékhatásait, hanem rendszeres alkalmazásuk egyenesen növeli a betegek halálozását (mortalitás). Ilyen cikk jelent meg például 2004-ben a „The Lancet” nevű angol tudományos orvosi folyóiratban.
Azt sok tudományos vizsgálat kimutatta, hogy a sok zöldséget és gyümölcsöt tartalmazó táplálkozás (s ezek az ételek megfelelő mennyiségben C vitamint is tartalmaznak) többféle rák (például hasnyálmirigy, bizonyos szájüregi rákok, gyomor-, vastagbél- és végbélrákok, emlő- és tüdőrák) kialakulásának kockázatát csökkentik. Másrészről viszont a sok tízezer ember bevonásával végzett vizsgálatok nem igazoltak statisztikailag alátámasztható módon ilyen erős védőhatást, ha vitaminpótlás formájában vitték be a C vitamint. A pontos adatok értékelése érdekében összevontan is értékeltek tudományos vizsgálatokat: egy 2007-es cikkben 68 antioxidánsokat – köztük C vitamint – alkalmazó vizsgálatot értékeltek (ezt a JAMA című újságban közölték), ám így sem sikerült védő hatást kimutatni.
A kemoterápia mellett nagy dózisban alkalmazott C vitaminnal kapcsolatban: a betegek különféle módon reagálnak a kemoterápiás kezelésekre, s a beadott kemoterápiás gyógyszereknek sem azonos a mellékhatása. Vannak betegek például, akik a pár hetenként ismétlődő kemoterápiás kezelések mellett rendszeresen, fő munkaidőben dolgoznak is. Nem tudjuk, hogy édesapja hogy viselte volna a kezelést, ha csak a kemoterápiát, és a valószínűleg mellette adott hányáscsillapítókat kapta volna és az Önök által megvásárolt kiegészítő készítményeket nem.
A médiában most megjelent cikkek úgynevezett alapkutatási adatokat tartalmaznak, és nem emberek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokat. Ezeket a kutatásokat az Amerikai Egyesült Államok egyik igen rangos rákközpontjában végezték, és a C vitamin antioxidáns sajátságait vizsgálták. Az október elején megjelent tudományos közleményben részben szövetkultúrákban (szövetekből kivett sejtek tenyészetén), részben egereken végzett állatkísérletes eredményeket mutatnak be, ahol emberi leukémiás és limfómás sejteken tanulmányozták ezt a hatást. Ezeket a tapasztalatokat nem lehet egy az egyben az emberekre vagy más betegségben szenvedőkre vonatkoztatni, mivel a kutatók nem rákos embereknek adták a nagy dózisú C vitamint. Bár a cikk írói valóban figyelmeztetnek, hogy meglátásuk szerint a nagy dózis C vitamin pótlás az onkológiai kezelés alatt károsan befolyásolhatja az alkalmazott kezelés hatékonyságát.
Kapcsolódó cikkek:
Alternatív kezelések: miért nem foglalunk állást?
Veszélyesek lehetnek a csodaszerek
Az étrendkiegészítő nem gyógyszer
Az elhízás szerepe a rák kialakulásában
Gyógyszerfejlesztés: küzdelem az idővel
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Alternatív készítmények vizsgálata
Kérdések a kiegészítő kezelésekről
Gombakivonat, búzafű
B17 vitamin
Mellrák és rákellenes gomba
Táplálékkiegészítő a rák ellen
Kérdés a Celladam injekcióról
COD tea
Óriáséletfa tea
Gyógyítás és megelőzés
Táplálékkiegészítők hatása
Nyelőcsőrák és gránátalma
Kérdés a Flavin 7-ről
Kis deuterium-tartalmú víz
Kérdés a Vitanak PX-4-ről
B17 és Cevitol
