Kezelés helyett temetés (jelige: óriási hálapénz)

Ötven éves rokonomnál előrehaladott hasnyálmirigyrákot mutattak ki, néhány hónap alatt gyakorlatilag teljesen leépült. Mára eltemettük. A család természetesen bizakodott a gyógyulásban, noha azt gondolom, hogy kívülállóként hamar látni lehetett rajta, s utánaolvasva ez meg is erősített ebben, hogy sajnos érdemben nem lehet segíteni.

Néhány hetet töltött kórházban, majd hazaadták, utána amikor rosszul lett, a mentő még többször bevitte a kórházba, míg végül már nem tért haza többet. A néhány hetes kezelést irányító főorvos szemrebbenés nélkül elfogadta rokonom idős, reménykedő szüleitől a 120 ezer forintot, amit annak a reményében adtak, hogy megmenti a fiukat.

Tudom, hogy rokonom halála nem az orvos hibája. De biztos vagyok abban, hogy tapasztalt főorvosként tudta, hogy nem tud segíteni. Hogy lehet akkor egy főorvos annyira lelketlen, hogy mégis elveszi a pénzt a szülőktől és ahelyett, hogy felkészítené őket a várható fejleményekre, hagyja élni a reményt? Ami persze hamar összeomlott.

Kisnyugdíjas, kedves, világéletükben dolgos emberek temették el most a fiukat, a főorvos által zsebre tett pénz legalább a temetés egy részét kifutotta volna. Rokonomat békében elbúcsúztattuk, de a gyászt bennem mérgezi az embertelenség tudatának keserűsége.

Miért kell ennek így lennie? Sok dolog megérthető, lenyelhető, eltűrhető, ami az egészségügyben történik, de ez túl van azon a határon. Mit mondanak a más, jó etika szerint dolgozó orvosok, mit tehetünk mi betegek, ha ilyen helyzetbe kerülünk?

(Idős, daganatos betegségen ugyancsak átesett drága szomszédasszonyom most épp azon bánkódik, hogy a doktornő, akinek fia által egy megpucolt tömött libát küldött a pénz mellé be a kórházba, közölte vele, hogy a múlt héten voltak vendégei, akkor kellett volna a liba… Ez pedig egy másik osztály, egy másik kórház.)

A daganatos betegek kezelése, s az elérhető eredmények gyakran nem egyértelműek, mert nagyon sok függ attól, hogy egy beteg hogyan reagál a kezelésre. Ezért is történik meg, hogy egy előrehaladott betegnél az onkológusok kezelést kezdenek, amelyre a betegek egy része jól reagál, más betegeknél pedig rezisztensnek bizonyul a betegség, tehát a tumor nem reagál a remélt módon a gyógyszerekre. Ilyen helyzetben a segítés sokszor mást jelent az orvosnak, aki igyekszik a tüneteket enyhíteni, a fájdalmat csillapítani, illetve mást a fiuk elvesztésének rémével szembenéző, reménykedő szülőknek, akiknek a segítés gyógyulást jelent.

A paraszolvenciáról, mint a magyar egészségügyben gyakran előforduló jelenségről sokan és sokat írtak, oldalunk lehetőségeit meghaladja az ezzel kapcsolatos kérdések sok szempontú tárgyalása vagy az egyes esetek értékelése. Magánvéleményünk van az Ön által leírtakról, mint valószínűleg mindenkinek, aki kapcsolatba kerül az egészségüggyel akár betegként, akár dolgozóként, de ezen a fórumon, ahol segítő orvosaink munkája révén reklámtól mentes felületen, non-profit oldalon praktikus információkkal igyekszünk segíteni a betegek és a családtagok eligazodásában, nem megyünk bele ennek taglalásába. Szerkesztőségi alapelvünk, hogy legyen szó akár szakmai, akár erkölcsi kérdésről, e fórumon sosem véleményezünk se pozitív, se negatív módon egyetlen kórházat, orvost vagy esetet sem.