Már kérdeztem a pszichés gyanúval kapcsolatban. Azóta még jobban leromlott édesapám állapota: kórházban van (nem pszichiátrián, ahogy az ex-kezelőorvosa szerette volna), orálisan már nem táplálható, a nyelőcsődaganata kifakadt, véres váladék jön a szájából, ezt néha leszívják. Kap fájdalomcsillapítást, de nem hagy nyugodni, hogy vajon mennyire fájhat neki. Magánál van, de nem tud, nincs ereje beszélni. Tudnak olyan fájdalomcsillapítót adni neki, ami mellett elviselhetőbbek lesznek az utolsó napjai?
Vajon az ronthatta így le az állapotát, hogy nyár elején megpróbálták megműteni és miután felnyitották, rájöttek nem lehet, hanem inkább kemoterápia + sugárkezelés összesen 3×6 hét (heti 1 kezelést kapott), utána port-a-kath beültetés, majd leromlott állapota miatt (chahexia) nem folytatták a kemót és 2 hét alatt kiderült, tele van áttétekkel és már nem tudnak vele semmit csinálni.
Miért nem segítettek rajta, hogy ne jusson el idáig vagy legalábbis ne ilyen rohamosan? Lehetett volna másképp? Vagy csak én gondolom, hogy hibázhattak?
A nyári műtét valószínűleg azzal a céllal és annak reményében történt, hogy a nyelőcsődaganat műtétileg eltávolítható. Számos esetben, nemcsak nyelőcső daganatnál, hanem bármely rákos betegségnél is van olyan helyzet, hogy a műtét előtt elvégzett képalkotó vizsgálatok (rötgen, UH, esetleg CT, stb.) nem jelzik, hogy a műtét során nem lehet majd az épben eltávolítani a daganatot, vagyis a gyógyulás esélyével végrehajtani a műtétet.
Amennyiben ez a helyzet, és levele alapján édesapjánál is ez történhetett, az alkalmazott sugárkezeléssel és kemoterápiával lehet lassítani a rákos folyamat terjedését, a lehető legtovább biztosítani a tápcsatorna átjárhatóságát (a tápanyag bejutását a gyomorba és onnan tovább).
Ennek ellenére, a betegség természetéből kifolyólag sajnos mégis rosszabbodhat az állapot, nőhet a daganat, hiszen a rákos elváltozások fajtánként és betegenként is nagyon eltérően reagálhatnak az alkalmazott, a betegek többségénél legalább átmeneti eredményt nyújtó kezelésre. Nagy egyéni különbség van benne, részben az alapbetegség, részben az alkalmazott kezelésekre való reagálás eltérő volta miatt, hogy melyik beteg romlik rohamosan, és melyik betegnél lehet jelentősen lassítani a folyamatot.
Amennyiben úgy érzi, hogy édesapjának fájdalmai vannak, érdemes ezt jeleznie a kezelőorvosnak. Ma már nagyon sokféle típusú és különböző erősségű fájdalomcsillapító áll rendelkezésre, amelyekkel – kellő odafigyeléssel, a beteg és az orvos közötti kommunikációval – megfelelő fájdalomcsillapítást lehet elérni.
Nyelési zavarnál és nagyon sokféle fájdalomnál is többféle hatóanyagú fájdalomcsillapító tapasz áll rendelkezésre, amelyek dózisa akár 1-2 naponta is emelhető, illetve áttörő fájdalmak esetén cseppben vagy injekcióban további fájdalomcsillapítók adására is van lehetőség a beteg aktuális panaszainak ismeretében.
Kapcsolódó cikk:
Nyelőcsőrák
Fájdalomcsillapítás
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
Csillapítani a fájdalmat, leküzdeni a szorongást
A magányos haldoklás ellen küzdenek
Ahogyan az életre, a búcsúra is készülni kell
Előzmény:
Nyelőcsőrák psziché
Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Jóindulatú ciszta a torokban
Nyelőcsőtumor esélyei
Nyelési gondok
Tüdőrák és nyelőcsőszűkület
Daganatok vérelzárása
Nyelőcsőrák és étvágy
Nyelőcsőrák és fulladás
Nyelőcsőrák és szerek
Áttétes nyelőcsőrák
Stent és szonda
